Méltó-e a Harcos címre?

Mikor kiment a második folyosóra, rögtön szemben találta magát Manfréd barátunkkal. A fiú elmosolyodott, majd ahogy végignézett rajta egy kicsit meglepődött. Később megszólalt:
-Már vártam, hogy ideérj. A többiek meg ránk várnak, hogy Harcossá tudjunk avatni... Ne aggódj, csak a mai nap lesz ilyen zűrös.-Mondta gyorsan látva Alysha fáradt tekintetét. Elkapta a kezét, és bekísérte a nagyterembe. Egy csomó féle-fajta lény volt odabent. A székek különböző magasságban voltak: Wise széke volt a legmagasabban az ajtóval szemben. Azután a legmagasabban 20 szék volt, Wise két oldalán 10-10. Ezután egy szék volt, Wise széke előtt, ez már a másik irányba nézett, az ajtóban Alysha a háttámláját látta. Két oldalt pedig a földszinten volt a riportereknek, operatőröknek szánt székek, mindenféle csatornáktól. A 20 székből Wise jobb oldalán 6 nő, a másik oldalán (Manfréddal együtt) 7 férfi ült. Alysha Wise intésére helyet foglalt a magányos széken a 21 előtt.
-Nos, Alysha Alyshia Gwent...-Szólalt meg Wise- Felteszünk önnek pár egyszerű kérdést. Kérem, feleljen rájuk. Amennyiben a mellettem ülő Harcosok elfogadhatónak találják a válaszait, ön is Harcos lesz. Dina, kérlek, mondd el az egyes számú kérdésünket.-Erre a mondatra egy lány gépelni kezdett az előttük lévő asztalba épített képernyőn. Így Alysha olvashatta is a kérdés szövegét a saját asztalába épített furcsa képernyőnek köszönhetően. Dina felállt közvetlenül Wise mellett lévő helyén. Nem volt túl barátságos kinézete: Fekete toppját azonos színű szíjjak rögzítették a vállára, nyakára, és karjaira tekeregve egészen csuklójáig. Félcombig érő fekete szoknyája sem mutatott mást, annak szíjai a hasát, derekát és a lábait tekeregték körbe, mintha kígyók lettek volna. Tűzvörös haja, mely mélyen az arcába lógott, tökéletesen, és egyben ijesztően mutatott barna szemei mellett. Hangja sem árulkodott kedvességről.:
-Tudnád jellemezni nekem a Mutresz tengereiben lapuló tűzokádó démont?
-Amennyiben a dremátox-ról van szó, igen.-Dina bólintott.-Külső jellemzői, amelyek rögtön lebuktatják: Vörösen izzó szemek villám formájú fülek, hosszú, gyakran méteres uszonyok. Hosszú, sárkányszerű nyakak, 2 fej. Általában 3-4 utódot hoz világra, melyek nem nagyobbak egy nagyobb testű kutyánál. Lakhelyüket a tenger mélyén barlangok adják. Ragadozók, és általában párban élnek. Nem szeretik a zajt, tudnak repülni uszonyukba rejtett szárnyaiknak köszönhetően. A víz felett képesek tüzet okádni, fogaik pengeélesek. Vakfoltjuk fejük felett és alatt található.
-Köszönöm, eleget hallottam.-Ezzel leült Dina. Most Manfrédon volt a sor, hogy felálljon.
-3 másodperc áll a rendelkezésedre.-Kezdte el kérdését Manfréd.- 5 démon fog túszként egy idős nőt, egy férfit, és egy gyermeket egy hajón. A vízben ragadozók ezrei úszkálnak a hajó alatt. Mentőcsónak egy van, és csak összepréselve fér rá 2 ember. A hajó az említett 3 másodperc múlva robban. Mit teszel?
-A Férfit és a nőt a hajóra teszem, a gyermeket a férfi nyakába, és az evezőt a nő kezébe adom. És a vízbe vetem magam. Bár én próbálok védekezni, előbb-utóbb meghalok, a másik három életet viszont meg tudtam menteni. Sőt, ha ügyes vagyok, a magamét is.-Manfréd csak leült, a mindannyian gépelni kezdtek Alysha előtt. A lányban akkora feszültség volt, hogy teljesen kiment a szeméből a fáradtság. Néma csend lett, csak a képernyők nyomogatása hallatszott.

A titokzatos idegen

Alysha pupillája élénknek tűnt, teljesen kitágult vörösre festve szemeit. Apja vére így mutatkozott rajta pár másodpercig. A vér szaga facsarta az orrát, a fejében egy kérdés keringett: "Miért vagyok itt?" De nem tudta megválaszolni. A riporterek hamar körbevették, és azonnal kérdések tengerét zúdították rá, melyekre még magának sem tudott válaszolni: "Mit keres itt?" "Mihez fog kezdeni a Harcos ranggal?" "Honnan jött?" "Mi a célja, hogy lesz ezután?" "Milyen érzés győztesnek lenni?" "Harcos lesz-e belőle" "Miért jelentkezett a küzdelemre?" "Miért ilyen a szeme?" "Hol született?" "Hol a családja?" "Ki jött el megnézni a győzelmét?"... stb.
-Emberek! Emberek! Hagyják kérem békén! Had nyugodjon meg!-Próbálta átverekedni magát a tömegen az a szőke férfi, akivel Alysha a hintó ajtajában találkozott először. Megfogta a lány kezét és az épületbe kísérte. Mikor már csak ketten voltak, csendesen megszólalt: - Láttam, hogy össze vagy zavarodva, és azt is, hogy megrémültél, de semmi baj, ez teljesen normális reakció. Ó, elnézést, hogy neveletlen vagyok, a nevem Manfréd. Harcos vagyok, és én kaptam azt a feladatot, hogy a mai ütközetet megszervezzem, és levezessem. Nem szeretnék most mindent a nyakadba zúdítani, úgyhogy szépen válaszolj a kérdésemre: Szeretnél Harcos lenni?- Kérdezte mosolyogva a férfi, aki max 1-2 évvel volt idősebb Alysha-nál. A lány kis tétovázás után bólintott.-Remek! Akkor gyere velem, elviszlek a Harcosok palotájába, és mindent megbeszélünk, rendben?-A lány ismét bólintott.-Szótlan vagy. Én nem hagylak szóhoz jutni, vagy egy kicsit meg vagy ijedve.
-Inkább összezavarodva....-Felelt Alysha halkan.
-Megértem. Na, gyere, a kastélyban majd kapsz tiszta ruhát meg reggelit is persze. Nos, indulhatunk? - Alysha bólintott, és mindketten kimentek Manfréd hintójához. A hintó hófehér volt, arany díszítéssel, a belseje világoskék, akárcsak Manfréd inge. Udvariasan előreengedte Alysha-t, és leült vele szemben. A Harcosok palotájához legyen szíves!-szólt ki az ablakon Manfréd  a kocsisnak. A hófehér pegazusok azonnal az égbe repítették a hintót. Egy szintén hófehér, angyal és pegazusszobrokkal díszített palota előtt szálltak le. Manfréd kiugrott a kocsiból, és majdnem futva elindult befelé. Alysha szépen lassan, nyugodtan sétált utána. Manfréd megállt, és megfordult. Alysha lemaradt, így visszaindult hozzá. Helyes arcvonásai most tűntek fel Alysha szemeinek.-Lemaradtál....-Ért vissza a fiú.
-Nem sietek.-Szólalt meg Alysha. Manfréd csak mosolygott, kézen ragadta Alysha-t, és ugyanolyan tempóban sietett a palota bejáratához, Alysha-t is gyorsabb léptekre kényszerítve. Kinyitotta az ajtókat és a folyosó végéig így húzta maga után a lányt. Ott is csak azért állt meg, mert egy idős férfi, valószínűleg egy Mester szólt hozzájuk:
-Manfréd, ne olyan sietősen! Kísérd a kisasszonyt a szobájába, had szedje rendbe magát mielőtt találkozik a többiekkel!
-Rendben, Wise!-Vágta rá rögtön a fiú és elfordult egy ajtó felé, ami egy újabb folyosóhoz vezetett. Elvezette ott a 4. ajtóhoz balra.
-A lányok folyosójának 4. ajtaja bal oldalon, biztosan idetalálsz majd a szobádhoz. Ha bármi segítség kell, itt bárkihez fordulhatsz. A folyosó ajtaja mögött várlak.
-Rendben. Köszönöm a segítségedet!- Mosolyodott el Alysha és bement az ajtó mögé. Ez a szoba már sokkal tágasabb volt. Mindenféle színű rózsából állt a padlószőnyeg mintája. Lilás-kékes színre volt festve a fal. Vidám narancs, sárga és piros színűek voltak a bútorok. Sárga volt az ágy, a szekrények, és az éjjeli szekrény. Narancs színű az ágynemű és a székek huzata. Piros volt az asztal, az íróasztal, az óra és a fotel. Egy-két fehér terítő pedig feltűnt az asztalon, az éjjeli szekrényen és a 3 db 10cmx1m-es polcon ami az íróasztal fölött volt rögzítve. A plafonra  a csillagos ég volt festve. Alysha mosolyogva pillantott körbe, majd a szekrényhez sietett és előkeresett belőle mindent, de semmi stílusához illőt nem talált. Gondolt egyet, elővette a szekrény aljában lévő varrós dobozt és nekiállt valami ruhát összehozni a göncökből. Fél óra múlva elégedetten bólintott a tükör előtt, ami a szekrény ajtajának belsejében volt: Kék haja a vállára érkezett, ahonnan mellkasán át folytatta útját a lány derekáig. Rövid ujjú pólója puha, világos lila anyagból volt  hasánál, felette viszont már fűzöld. Félcombig érő vörös nadrágot és fekete szandált viselt. Az órára pillantott, 11:10.
Nem vagyok elkésve.-Állapította meg, vett egy nagy levegőt.- Viszont biztosan fognak kérdéseket feltenni.Hát, akkor előre!-Határozta el magát, és kiment.

A küzdelem

Klánet város főcsarnokának lakó részén állt meg a hintó. 3 és fél órája az indulásnak. Alysha azóta megnyugodott, valamennyire... A kocsis leugrott, és kinyitotta az ajtót. Amikor Alysha az ajtó felé fordította fejét egy magas, szőke férfit látott. A férfi hófehér öltönye alatt világoskék inget viselt. Nadrágja hófehér anyaga a cipőjéig eltakarta a lábát. Cipője is fehér volt. Kék szeme érdeklődőn csillant meg, miközben a kezében lévő listát figyelte.
-A neve?-Kérdezte.
-Alysha Alysia Gwent.
-Rendben, életkora 26 év, édesanyja leánykori neve pedig Sarah Gwent, ha nem tévedek.
-Az adatok igazak.-Felelt a lány 2 éve belenevelt nyugalommal.
-37-es szoba lesz az öné, kérem menjen be!-lépett el a férfi a kocsi ajtajából, hogy a következő hintóhoz mehessen, ami egyébként csak a színekben különbözött Alysha kocsijától.A lány kilépett a betonból készült járdára, ennyire még nem érezte magát egyedül, mint most. Sóhajtott egy nagyot, a kocsi eltűnt a háta mögül. Már nem volt számára vissza út. Teljesen egyedül, pénz nélkül, Harcoshoz méltó ruhában, nem lenne túl bölcs dolog kószálni egy ekkora városban, mint Klánet. Nem volt választása. A szobába gond nélkül betalált. Egy ágy, egy asztal és egy szék volt csak a pici helységben. nem is fért volna el más a szobában, amely ha megvolt 3x2m, akkor sokat mondtam. Annyi szabad hely volt csak, hogy a széket ki tudta húzni, de úgy a befelé nyíló ajtót már nem tudta volna használni. Leült az ágy szélére. Nagyot sóhajtott, azt tudta, hogy a mai nap lesz élete legfontosabb napja, mivel, vagy meghal, vagy Harcos lesz belőle. Hiányzott neki a régi élete, befurakodni a rossz fiúk közé, és érdekes titkokat megtudni, aztán legyőzni ördögi csapatukat. Ebből állt az élete. Szerette csinálni, de tudja, hogy soha többé egyszer sem fog ez neki még egyszer megadatni élete hátra lévő részében. Harcosnak lenni nagy dicsőség, mert ugyan évente megtartják ezt a párbajt, a Harcosok száma nem éri el a 20-at. Harcosnak lenni azonban nagy felelősség is. Tudni kell, kit kell megölni, s kinek elég pár év a börtönben. Tudni kell, hogy tartsák távol a démonokat az emberektől, melyik fajtájú démont hogy lehet, illetve hogy nem lehet legyőzni, megsebezni, megölni. Melyiknek az érintése halálos, melyiknek hol van a vakfoltja, melyik tud távolról is harcolni, illetve azt hogy teszi....stb...stb.
Miközben Alysha ezen gondolkodott, a folyosón egy szájharmonika szólalt meg. Ezután annak a férfinak a hangja hallatszott, aki a kocsinál eligazította Alysha-t:
-9 órára mindenki legyen a csarnokban! Ismétlem: 9 órára mindenki legyen a csarnokban!-Alysha az ajtó fölött elhelyezett órára pillantott. 8:40 volt a pontos idő.- 10-kor-folytatta a szöveget a férfi.- kezdődik a párbaj. Ismétlem: A párbaj 10 órakor kezdődik! Egy óra alatt biztosan ki lesznek osztva a fegyverek.-A férfi és a harmonika is elhallgatott.
Alysha 10 percig még némán ült a szoba magányában, aztán felállt, és kiment a csarnokba. Már voltak ott egy páran. A csarnok ajtajában ismét rákérdeztek az adataira, majd közölték, hogy már 74-en vannak a csarnokba vele együtt. A fegyvereket is kiosztották aszerint, hogy a jelentkező lapra milyen fegyver lett írva. 10 órára a csarnok tele lett nézőkkel, a riporterek és operatőrök is megérkeztek mindenféle tv és rádió csatornától. Nem egy helyen élőben fogják mutatni a nagy eseményt, más csatornák többször is leadják lassítva, különböző időpontokban. Azok, akik ide jelentkeztek,legtöbbször betanult szövegekkel jönnek, mert a győztes kap 10 percet, hogy bemutatkozzon a világnak. Azonban Alysha nem tanult, és nem is gondolkodott rajta, mit mondhatna, ha ő nyerne. Ám ez az 1-2 perc kezdés előtt kevés idő lett volna a szöveget megtervezni, Alysha neki sem állt.
-Az ütközet 0-ra kezdetét veszi. Kérem, azok a versenyzők, akik esetleg rosszul vannak, hagyják el a harcmezőt, és távozzanak békével!-Kb 3-4 embert ki is kísértek, a rácsokat leengedték, hogy a versenyzők nem versenyző személyre e pocsékoljanak időt, ugyanis a leghosszabb harc eddig csak 15 perces volt. A többi versenyző a kezdést várta.- Nos, akkor... 3!....2!....1!...Jég!....Víz!...Gőz!.... 0!!!-Ezzel kezdetét vette az ütközet, a jelentkezők száma másodpercek alatt a felére, majd a egyedére csökkent. Alysha egyelőre nem támadott senkire, csak azokat ölte meg, kik őt akarták. 5 perc múlva már csak 10 ember maradt talpon, ezekből 2 férfi lándzsát, egy nő és 2 férfi harci szekercét, egy nő láncot, 2 férfi, 1 nő, és Alysha pedig kardot használt. Ezekből a két lándzsás és a két szekercés férfi küzdött meg, a kardot forgató nő a szekercéset kapta, Alysha-nak meg a láncot pörgetővel kellett szemebe néznie. Itt már csak 3-an maradtak: 1 lándzsás férfi, a szekercés nő és Alysha. Hősünk félrehúzódott, és megvárta, amíg a nő meghal. Aztán lehasalt a hullák mellé. A férfi elkezdett felé futni, mint aki megőrült, és ahogy fölötte elment, rálépett bal kezére, erre Alysha úgy válaszolt, hogy felpattant, és hosszában kettévágta. Lett nagy éljenezés, meg hurrázás a tömegben, lassan 5 éve, hogy nő még nem nyert, és legalább 12 éve annak, hogy Harcos is lett a győztes. Klánet vájnixa viszont összevonta a szemöldökét, ami nem biztató jel.

Két évvel később...

Két hosszú és nehéz év volt az, amit Alysha itt töltött. Egy percre sem hagyta el az erőpajzsot, már el is felejtette, milyen érzés, amikor a szél a hajába kap, és lengeti azt a napsütésben. Vagy hogy milyen érzés szabadnak lenni. Az olvasás nem nagyon ment, emiatt a napi egy taslit sosem úszta meg. Iván sem lett végül kiengedve, és senki, egy lélek sem jött a kastély falain belülre. Közeledtünk a tavaszhoz, első napjai már elmúltak az évszaknak, a hó felolvadt, a növények kezdenek életre kelni. Hétfő reggel van, 5 óra. Alysha már ébren van, szomorúan néz ki szobája ablakán. Eljött az a nap, amit nem várt egy cseppet sem. Elhagyja ugyan ezt a területet, messzire megy, de nem valószínű, hogy visszatér. Ugyanis egy olyan helyre viszik, ahol egyszerre 100 ember fog megküzdeni élet-halál harcban, míg végül csak egy marad. Az az egy lesz Harcossá avatva, már, ha érdemes rá, ha nem, akkor szabadon engedik némi pénz jutalommal. Alysha jelentkezését Alfréd már egy éve elküldte, akkor a lány nem is tudott a papír létezéséről, melyen minden adatát fel kellett tüntetni. Fél éve közölték vele, mi lesz a sorsa, Alfréd elkönyvelése szerint biztos halál, bár Alysha bízott magában, és úgy gondolta, le tudja küzdeni ezt az akadályt, amit elé állítottak. Iván viszont... Újonnan szóba sem áll senkivel. Alysha szerint Alfréd csinált vele valamit, az apa szerint viszont a lány tehet fia bújáról. Így nem igazán volt Alfréd és Alysha között béke, erre csak rátetőzött, hogy Alysha nem olvasott el teljesen egy könyvet sem a két év alatt, és ezen sem a pofonok, sem a verés, sőt még a vacsora elmaradása sem segített, amit a lány elég sűrűn nem kapott makacsságáért.
Szóval nem volt könnyű élete itt. És még mindig nem tudta, hogy mi a kastény neve, ahová bezárták. De ez már nem számított. Pontban 6 órakor Alfréd belépett a szoba ajtaján és a lányhoz vágott egy vadonatúj ruhát. Bőrből készült, felsőtestét és felkarjait teljesen eltakarta a ruha felső része, nadrágja térdig ért. Egyszínű sötét szürke volt az egész. Világosabb szürke, ezüstnek tűnő cipzárja volt csak más színű rajta, valószínűleg ezt szánták dísznek. A férfi kilépett az ajtón és becsukta azt maga mögött. Alysha átöltözött, kék haját pedig hátra, lófarokba fogta össze egy ugyanolyan színű hajgumival. Új ruhája teljesen a bőréhez simult, ami nem kicsit zavarta a lányt, viszont a mozgást szerencsére nem akadályozta. Mikor kilépett szobája ajtaján Ivánra pillantott, de ő csak elfordította a fejét. Alysha szíve majd' megszakadt. Tudta, hogy nem kísérheti ő el, emiatt nem hagyja az apja, hogy kimenjen a kastély falain. Senki arcán nem látszott mosoly, mindenki el volt foglalva a maga bajával, és az Iván miatti számos vita keserűsége is látszott mindhármójuk szemében.
-A kocsi megérkezett.-Szólt oda Alysha-hoz Alfréd. Szavaira a lány ajkait egy mély, fájdalmas sóhaj hagyta el. Szemei lecsukódtak, lábai elindultak, keze remegve közelített a kijárati ajtó kilincsre felé. Mikor kinyitotta a szemét, az ajtó már nyitva volt előtte. A hintó is ruhájával egyszínű volt, elé 2 fekete bundájú unikornist fogtak be. Nem jelentett ez sok jót. Alysha tovább indult, bár minden lépés után meg akart állni. Minél közelebb volt a kocsihoz, annál messzebbre kívánkozott. Kinyitotta a kocsi ajtaját, és beült a korom fekete belsejű szállítóeszközbe. Elindultak a paripák. Alysha lelkében meghalt egy egész világ. Elhagyták a magas falakat, és Alysha elé tárult az út, melyen 2 éve haladt át a vájnix keltette tévhitben élve. Látta a messzi hegyet, ahol teljesen elázott egy váratlan zápor miatt. Maga előtt látta a várost, ahol született, ahol felnőtt. A szobrot, amely a Rejtőzködő Angyalok otthonát jelentette. Maga előtt látta Fáraót, drága barátját, ahogy kirepült az ablakon, és többé nem tért vissza... Iván szomorú arcát, hogy szenved valamitől...
E gondolatokra egy könnycsepp csurgott végig arcán, aztán térdre esett a kocsiban. A kocsis benézett, és csak annyit látott, hogy a lány az ülőkére van dőlve, rázkódik az egész teste, és zokog. A kocsi megállt, a férfi leugrott róla, és a kocsi mindkét oldalán elhúzta a függönyt, hogy ne lehessen belátni, visszaült a bakra, és behajtott Ájxnel városába.

Fontos beszélgetések

Reggel 5-kor ismét kinyílt az ajtó, Iván elmosolyodott, amikor meglátta a könyveken alvó Alysha-t. Letette mellé a hangszert az asztalra, és finoman az ágyra fektette, ezután elhagyta a szobát. Kis híján halálra rémült, amikor megfordult és apjával találta szemben magát.
-Ne feledd, fiam, mi lesz a lány sorsa.Erre felkészíteni a mi feladatunk. És nem valószínű, hogy ő lesz az az egy.
-Tudom.-Sóhajtotta Iván.-De ha ő lesz sem látom többé.
-Ilyen az élet, drága fiam.-Alysha, mivel nem aludt, az ajtóhoz lopózott, és hallgatózni kezdett.- Kegyetlen a világ, és még nem állsz arra készen, hogy csatlakozz a tömegbe.
-Értem, apám.-Hajtotta le a fejét a fiú.-És mikor állok majd rá készen?
-Ha minden így halad tovább, már csak egy év, de majd az idő múlása megválaszolja kérdésed.
-Értem, édesapám...
-Hidd el, fiam,csak védeni szeretnélek ezzel.
-Tudom, apa.-Én nem igazán értek ezzel egyet.-gondolta Alysha- Nem kell ahhoz idő, hogy a világba kimenjen. Ez akkora hülyeség!
-Legkésőbb 7-kor legyen az udvaron!-Hagyta meg fiának a feladatát Alysha ajtajára mutatva, aztán elment. A lány visszaült az ágyra. A kilincs megrezdült, ahogy Iván rátette a kezét, de végül nem ment be, inkább elment.
Délután 4 kor Alfréd bement Alysha szobájába.
-Nos, Alysia, hogy haladsz a könyvekkel?
-Először is: Alysha A L Y S A H A! Másodszor: Nem érdekelnek a dögunalmas könyvek. Nem fogom őket elolvasni.
-Nem?-Kapott olyan taslit, hogy még Iván feje is belefájdult, pedig két szobával arrébb volt.- Ismét megkérdezem: Nem fogod elolvasni?
-Dögölj meg!-Azonnal elcsattant a tasli párja.
-Szóval, elolvasod?
-El.-Sóhajtotta Alysha.
-Szeretem, ha lehet valakivel beszélni. Holnapra mind a 4 könyvet kérem fejből tudni!-Ezzel becsukta maga mögött az ajtót.
-Mit vállaltam?-Suttogta elkeseredve Alysha, és az ágyra feküdt, összehúzta magát.
2 óra múlva ismét kinyílt az ajtó. Iván jött be a vacsorával. Meglepődött, amikor meglátta, hogy Alysha arca be van pirosodva, valószínűleg a két nyakleves lehetett a hibás emiatt.
-Hogy vagy?- Kérdezte csendesen, miközben letette a tálcát az asztalra.
-Voltam már jobban is.-Hangzott a lány válasza, nem kelt fel az ágyról.-És te? Meddig tűröd még, hogy az apád börtönben tartson?
-Börtönben? Azt azért nem mondanám rá, hogy börtön.
-Nem láttad még a világot, nem szaladtál még le a hegyről szabadságodat élvezve.... Hidd el, a világhoz képest, ez egy börtön.
-Valóban az lenne?-Kérdezte Iván eltöprengve.
-Legalábbis arra hasonlít...

Az első nap

Másnap hajnali 5-kor volt ébresztő, ami abból állt, hogy Iván -apja parancsára- trombitával a kezében az ajtó mögé lopózott, azt résnyire kinyitotta és teljes erejéből belefújt a hangszerbe, ami most szörnyen szólt. Mondanom se kell, Alysha rögtön kipattant az ágyból.
-Fél óra múlva találkozunk a nagy udvaron. Nem ajánlom, hogy késs....-És ezzel eltűnt az ajtóból. Fáraó megigazította égnek meredt tollait, amik nem viselték jól a szörnyű hangot. Alysha meg rendbe szedte magát. Huszonöt perc múlva már az udvaron állt, tettre készen. Alfréd elégedetten bólintott, majd kiadta a parancsot:
-150 kör futással kezdünk a kastély fala mellett, aztán jön a bemelegítés.
-Mi???!-Akadt ki a lány, teljesen.- 150 kör után jön a bemelegítés?!! És azt ki bírja?!
-Te fogod, kisasszony.
-Na arra várhatsz....
-A szemtelenségből ennyi. Ha Harcos akarsz lenni, azt teszed, amit mondok. Ha nem, ott a kapu.-Közölte Alfréd olyan hangsúllyal, hogy Alysha nem mert visszaszólni, így inkább nekilátott a feladatának. 50 kört bírt futással, de utána összeesett, és se kép, se hang.
Mikor magához tért már nem az udvaron volt, ahol összeesett. De nem is a szobájában. Bevitték az istállóba, és a szalmára fektették. Ahogy magához tért, már hallotta is Iván mély hangját, melyben most is érezhető volt a kedvesség.:
-Hát, a reggeli edzésről és a reggeliről lemaradtál.-Tette le a kefét, amivel egy gyönyörű hófehér lovat csutakolt éppen.-Egyébként jól vagy?-Nézett a lány furcsa szemeibe. Alysha bólintott, majd felült, és kiszedte a hajából a szalmát. Iván pedig feltöltötte a ló etetőjét zabbal.-Az ebédig még egy óra van, és a délutáni tanulást nem úszod meg.
-Délutáni tanulás?-Kérdezte Alysha.-Mi ez a egész? Egy kiképzés lenne?
-Nem tudod?-Kerekedett el a fiú szeme, amikor Alysha megrázta a fejét folytatta:-Hát ez egy 2 éves..... Mondhatjuk kiképzésnek is...vagyis inkább átképzésnek.
-Nekem azt mondták, hogy ugyanazt kell tennem majd itt is, amit a Rejtőzködő Angyaloknál kellett csinálnom.
-Tudod, a vájnix szokott az angyaloktól áthozni embereket ide, és jó pénzt fizet azért, hogy Harcost faragjunk belőle. Te is így kerültél ide.
- Mármint nem lehetek többé kém?
-Harcos leszel. Vedd ezt előléptetésnek. A Harcosok feladata a kémek által jelentett személyeket elkapni, és lecsukni, vagy megölni, mikor hogy sikerül.
-És ha én nem akarok Harcos lenni?!
-Sajnos ez már el van döntve. De te különleges vagy itt....
-Mert????
-Te vagy az első nő, akivel foglalkozunk. És egyébként is különleges vagy, ez látszik a hajad és a szemed érdekes színén is.
-Mármint azokra a szemekre gondolsz, amiket egy gorilla és egy démon leszármazottjától örököltem?
-Hát, igen... Szüleid merre vannak?
-Apámat lelőtték, édesanyám pedig belehalt a szülésbe.
-Sajnálom, nem tudtam.
-És a tieid?
-Apám itt van, már találkoztál vele. Édesanyám meg elhagyott minket. Azóta tanulom a harcot.
-Értem.
-Milyen a világ?-Ült le Alysha mellé Iván, látva a lány értetlen tekintetét hozzátette:-Tudod, nagyon kicsi voltam, amikor a kastélyba hoztak, és nem hagytam még el az energiapajzs falait. Édesapám addig nem akar kiengedni, amíg nem bizonyosodik meg róla, hogy meg tudom védeni magam.
-Értem, és érdekes, kalandos, de van, amikor rémunalmas, és van amikor veszélyes. Nézz a karomra.-Ekkor egy elég hosszú, vékony hegre mutatott, ami legalább 10 cm hosszan húzódik bal felkarján.-Ezt például egy váratlan támadáskor szereztem, amikor egy féltonnás démon rám vetette mag halálra éhesen. Fél órás küzdelem után ki is oltottam az életét.-Mivel látta Ivánon, hogy figyelmesen hallgatja, a másik kezén lévő hegre mutatott, szabálytalan formája volt, egy ellipszisre hasonlított leginkább, vagy egy koralldarabra.-Ezt a heget egy lándzsa eltörött nyelének köszönhetem.-Ekkor megjelent Alfréd a box ajtaja mögött.:
-Iván, ha itt üldögélsz, sosem lesz ebéd! Alysia, te pedig menj a szobádba, és takarítsd meg a ruhádat!
-Alysha!-Állt fel a lány
-Teljesen mindegy, mindkettőre fogsz hallgatni.-Ezzel sarkon fordult és Ivánnal együtt elment. Fáraó a lány mellé repült, majd a vállára ült. Nem volt még kifejlett madár, 10 cm magas volt, még majdnem fióka. Alysha bement a szobájába, átöltözött és nekiállt kimosni a sáros és fűfoltos ruhát. Fél óra múlva - amikor unalmában az ágyon fetrengett - kinyílt az ajtó.  Hamarosan Iván jött be a szobába. Alysha feje lelógott az ágyról, így figyelte fejjel lefelé, ahogy a férfi az asztalig sétál, ott lerak a kezében lévő tálcáról két teli tányért és egy kanalat. Aztán megfordult, mosolyogva a lányra pillantott, és becsukta maga mögött az ajtót. Fáraó az asztalra repült, hogy szemtelenül kilophassa a zöldborsófőzelékből a virslit. Alysha az asztalhoz sétált és a rántott levest azonnal a madár elé tolta. A főzeléket viszont az utolsó borsószemig megette.
Pontosan 12-kor újra nyílt az ajtó, ismét Iván látogatott be,  de csak addig maradt, amíg visszapakolt a tálcára, és el nem ért az ajtóig. A következő két óra borzalmasan unalmasnak tűnt Alysha számára, eddig elvolt Fáraó tollászkodásának figyelésével, de a madár már bő másfél órája mozdulatlan aludt. Az ajtó ekkor kinyílt, Alfréd lépett be rajta, kezében két tucat könyvvel. Lerakta őket az asztalra, és a legfölsőket levette a tetejéről.
-600 lap, a másik csak 500 valamennyi. Holnapra kérem mindkettőnek a tartalmát. Ha holnapra mégsem tudnád, a holnapi mellett kell ennek a kettőnek a tartalmát felmondanod. Ha a két könyv esetleg kevés lenne, hoztam be 20-at, lehet még olvasni. Ha többet olvasol, holnap hagylak az olvasással. A könyvtárban összesen 40 ezer vastag és kb 600 vékony könyv van, és te is el fogod mindet olvasni a két év alatt.-Ledobott az asztalra egy vastag füzetet.-Annyi kedvezményt kapsz az elején, hogy jegyzetelhetsz.-Ezzel sarkon fordult és eltűnt az ajtó mögött. Alysha unaloműzés céljából csak nekilátott, bár utálta az olvasást. Estére kemény 200 oldalon átszenvedte magát. Az a 200 oldal is csak unalmas fogásokat, és harc közben használható trükköket magyarázott el, és a füzetben egy betű sem volt még írva. A vacsorát 8-kor hozták, fél kilenckor vitték. 10-kor  Iván benézett a lányra, aki rémunalmas pofával lapozott a 342. oldalra. A füzet azonban még mindig üres volt. Csendesen megszólalt:
-Most már aludj, mert reggel nem fogsz tudni felébredni.
-Te sem alszol még, és fel tudsz kelni reggel. Ráadásul rám még 700 oldal vár holnapig....
-Bőven lesz időd olvasni az edzés és a tanulás közötti időben, de most már tényleg nem ártana lepihenned, nem akarlak megint eszméletlenül fekve összeszedni a fal mellől....-Lépett ki az ajtón a fiú. Alysha addig ült a könyvek fölött, amíg ülve el nem aludt. Rádőlt az asztalra, és csendesen szuszogott.

    Alysha új otthona

Egy hét múlva ismét ebben a házban, most 5-en vannak bent. De a 3 fiúból egyik sem dobogtatta meg Alysha szívét.  Ugyanez történt a második hét végén is, csak akkor 7 fiú bukott el.  A harmadik hét vasárnapján is kinyílt az ajtó, Alysha bement. Ezúttal csak egy fiú várta, és ahogy levette a lány a napszemüvegét, sikított egyet és kirohant. Alysha lehajtotta a fejét, mély sóhaja a vájnix szívébe hasított.
-Sajnálom.-Szólalt meg csendesen. Alysha érzelemmentes hanggal felelt:
-Már megszoktam, hogy félnek tőlem....Nos, ahogy nézem az alku elbukott.-Emelte fel a fejét. Ájxnel főura már épp válaszolt volna, amikor a lány folytatta.- Azonban úgy döntöttem, hogy szeretném elfogadni ajánlatát.-A vájnix erre csak pislogni tudott.-Szóval, hol lehet csatlakozni a Harcosokhoz?
-Kérem, kövessen!-Ezzel a vájnix kilépett az ajtón. A déli hőség úgy vágott a képébe, mintha egy frissen sült pite landolt volna arcán. Alysha kellemesnek találta az időt, a vájnix kopogó fémpapucsával ellentétben. Lassan mentek, és az út végére Alysha már fején koppanó kalapácsnak érezte a zajt, ahogy a csillogó fém a forró, fekete macskakövekkel találkozott a vájnix minden lépésére. Egy nagy kastélyszerű épület előtt álltak meg, a fal téglái két páncéllemez közé voltak építve, A kapu is abból volt. A hatalmas, csillogó, szürke falak köré energiapajzsot helyeztek. A narancssárga félgömb a falakban, és a föld alatt is folytatódott. Mögé nem lehetett látni. A vájnix egyenesen a kapuhoz ment.
-Alfréd, drága barátom! Beengedsz?-Szólt a kaputelefonba, a kapu hamarosan nagy csikorgással kinyílt, mögötte a másik oldalon két ember állt. Egy idősebb, 50 körüli férfi, haja már megőszült, de izmos testéből ítélve még elég egészségesnek tűnt. Kék szeme érdeklődve figyelte a lányt. A mellette álló 25 év körüli, barna hajú férfi pedig kezet fogott a vájnix-el.
-Szervusz, Iván!-Köszönt a vájnix, majd az öreg felé fordult.-Alfréd!-Vele is kezet fogott.
-Kit hoztál?-Kérdezte érdeklődve Alfréd.
-Egy új tanítványt, ha nincs ellenedre.
-Ugyan, dehogy!-Mosolyodott el Alfréd.-Iván, vezesd körbe, kérlek!
-Rendben, édesapám!-Bólintott, majd vidám, világoskék szemeivel Alysha-ra nézett.-Gyere velem!-És elindult vele együtt, hogy megmutassa neki, mit hol talál. Alfréd a vájnix-ra nézett.
-Ez az a lány?-A főúr bólintott, Alfrédról lefagyott a mosoly.-Gondoskodni fogok róla, hogy úgy távozzon, ahogy kérted.
-Másfél millió arany, igen sok pénz, csak a tökéletes munka eredményéért fogok fizetni.-Közölte, majd sarkon fordult és távozott.
Alysha-t a szobájába vezették utoljára, és ott lett hagyva Fáraóval együtt, természetesen sejtése sem volt a kapuban elhangzó beszélgetésről.

"Munkát ajánlok"

Három nap múlva el is érte az említett házat, ahová a levélben lévő cím irányította. Napszemüvegét felrakta, hogy ne bámulja mindenki a szemét, bár így is voltak szemtelen kíváncsiskodók. A nagy vasból készült ajtó hamarosan kinyílt, és egy 40 körüli férfi lépett ki rajta, öltözete díszes volt, lila, kék, és zöld színeit arany és ezüst díszítette. Nem volt túl sovány, de nem volt elhízva sem. Zöld szemei kutatva járták a főutcán lévő tömeget, melynek nagy részét robotok és démonok alkották. Alysha egy enyhe intéssel jelezte, hogy ott áll az orra előtt. A vájnix elmosolyodott, és befelé intett.

-Kerüljön belljebb, Alysha kisasszony!-Szólt udvaisasan, és előreengedte a lányt. Miután Alysha bement, a nappaliba vezette, és leültek két fotelba.-Nos, Alysha, munkát ajánlok önnek.

-Nekem megfelel a mostani is.

-Lényegében ugyanazt kéne tennie, mint amit most, csak tudná a világ, hogy ki, illetve mi is  valójában.

-Nekem nem áll ez szándékomban.

-És a fiúkkal hogy áll?

-Hidegen hagynak.

-Kössünk alkut, adjon 3 hetet, és mágtalálom az önnek valót, ha sikerül, akkor elfogadja amit ajánlottam, ha nem sikerül, akkor azt teszi, amit szeretne.

-Hát, legyen, megnézhetjük, de nem ígérek semmit.

-Rendben, köszönöm  a segítségét! Kínálhatoom valamivel esetleg?

-Nem, köszönöm. És milyen munka is lenne az, amiről beszélünk?

-Az új munka? Mint mondtam, ugyanaz, mint most, csak a Békeőröknél szolgálna, Harcosként. Az emberek tudnák, mennyi jót tesz velük, és így nem lenne ennyire kiközösítve mindenhonnan. Ha jól tudom az Angyalok is csak a napokban kezdtek el önnel foglalkozni.-Erre a mondatra Alysha bólintással válaszolt.-Ráadásul fegyverekkel még harcolni is tudna.

-Nem hangzik rosszúl, de nem vagyok benne teljesen biztos, hogy valóban ezt szeretném..

-Megértem. Gondolkozzon el rajta, és a jövő héten várom.

Bemutatás

Ezen a bolygón az emberek együtt élenk a természettel, bár a robotok száma iszonyú magas. Hatalmas bolygó a Mutersz, a Földnek körülbelül 20-szorosa. Az emberek száma viszont kevesebb, mint 3 milliárd. Igen, nagyobb terület, kevesebb lakossal. És ami még furcsább, a területek nincsenek felosztva. Mutersz több, mint 95%-a nincs magántulajdonban, egyelőre. A Mutersz lakói, élőlényei 5 főcsoportba sorolhatóak: Növények, Állíatok, Emberek, Robotok és Démonok. Valamint a 6. (nem kedvelt, és nem hangoztatot) főcsoport az előbb felsoroltak keverékei az Egyvelegek. A történetünk is egy ilyen személyről szól. Alysha anyakönyve nem túl reklámoznivaló. Az apja egy démon és egy gorilla fattyja, míg az anyja ember. Szerencsére a lány testén anyja emberi vonásai  látszanak. 24 éves múlt nemrég. Születésnapját két hete a Fekete Kentaur Tornyában elrejtett titkos egyesület központjában töltötte. Nagy ünnep volt, hiszen a lány 1000. küldetéséről jött vissza éppen. Természetesen voltak, akik már meghaladták az ezret, de Alysha csupán 4 éve tartózkodik ennek a rendfentartás céljából létrejött Relytőzködő Angyalok nevű szervezetnek. Eddig Alysha eredménye a legjobb, 4 év alatt 1000 sikeresen teljesített küldetéssel eddig még senki nem tudott dicsekedni. Az angyalok közül mindenki felnézett rá. Sokan szerettek volna társként csatlakozni a lányhoz, de ő mindenkit elutasított. Jelenleg Fáraóval, a főnixével együtt van úton Ájxnel város központjába, de most nem küldetés miatt indult el (gondolta ő). A vájnix írt neki, hogy személyesen szeretné látni, és társalogna vele.

-A város főurától ilyen levelet kapni nem kis dolog, mi?-Kérdezte madarától miközben fellépett a napsütötte hegy tetejére. Alysha hasát, mellkasát, hátát és lábszárait páncél védte. Combjain csillogtak az esőcseppek,  elázott, félcombig érő világoskék rövidnadrágja alatt.  Királykék haja a nem rég kapott váratlan zápor miatt tincsekbe sűrűsödött, és szokatlanul hullámos lett. Különleges szemét apjától örökölte: vérvörös pupilláit sárga írisze ölelte körbe szemében. Arca keskeny volt, azon ajkai vörösek. Szempillái feketék, hosszúak voltak. Karjait nem takarta el semmi, napbarnított bőrén egy-két heg is dísztelenkedett. A lángoló madár ott repült mellette, és egy visítással válaszolt. Alysha még néhány percig mozdulatlanul állt, aztán elindult. Már csak pár órányi járásra volt Ájxnel szélétől. A másik széle már nem pár órás, hanem bő egy heti járásra volt. Tehát ha jól számol Alysha, 3 nap múlva el is éri a vájnix házát. Mire a városhoz ért, megszáradt a haja és a ruhája a tűző napsütésben. Útközben átfésülte a haját, mely vízesésként ereszkedett le két oldalt mellkasán át egészen a hasa aljáig. (Ha hátra engedte volna, hátizsákja gombjaiba valószínűleg megint belegabalyodott volna.) Léptei határozottak voltak, ahogy a macskakőre lépett fából fargott cipőjével. Elért a városba, útját tudja, merre menjen, már csak oda kell érnie.