Bevezető

Merighwé vagyok, egy Pokolban élő keverék. Már a szüleim sem voltak fajtiszták. Nyomozásaim során rájöttem, milyen lények vére csörgedezik ereimben: Démon, szukkubusz, sötét elf, vámpír, ördög és árny. Nem vagyok Felvilági, és megvannak a gyengepontjaim, például egyik fajra sem jellemző érzelmek… Nem élek egyedül, van egy démonmadaram, aki ugyanúgy vérrel táplálkozik, mint én, csak nagyon kicsi, ezért lett Kém a neve. 3 nap múlva a Felvilágra fogok költözni az emberfajzatok közé. A legtöbbjük érző lény, mint én, de nem barátkozni megyek, mégcsak nem is önszántamból. Mesterem zavar fel, el kell kapnom és meg kell ölnöm valamit, amiről még csak annyit tudok, hogy utálja a Pokol élőlényeit, tehát jó esélyem van rálelni. Biztosan megszúrja majd a szemét egy ördög szarvval, szukkubusz szárnyakkal és külsővel, démonhoz méltóan izzó, vörös szemekkel, sötét elfekre jellemző grafitszürke bőrrel, vámpír fogakkal illetve étlappal, árny könnyűséggel, csendességgel és varázslattal, természetfeletti erővel rendelkező, vörös, egyenes, derékig érő hajjal és Lenti páncélzattal, fegyverekkel ellátott nő. Az előző 150 évben kitűnő képzést kaptam, bár őszintén szólva nem sokat tanultam, és még mindig csak a varázserőmre alapozhatok. Egyedül élek, magányos Harcosként ebben az érzéketlen, sötét és gyomorforgató üregben, amit a legtöbben csak Pokolnak neveznek. Voltak persze rabszolgáim, szolgáim, sőt, bejárőnőim is, de mindet felfaltam a végén. A házam olyan állapotban van, mint másnál a padlás: poros, pókhálós, sötét, és egyeseknek gyomorforgató a dögszag, amit áldozataim falra spriccelődött vérének köszönhetek. Az életem nagy részét itt töltöm, nem járok bulizni, haverkodni, és nem vagyok az a plázacica fajta, aki minden másnap vásárol valamit. Lent nem találtam meg a helyem, de vajon eltűrnek a Felvilágban egy kegyetlen vérszívót? Majd kiderül.