1. Fejezet I. rész: Táj ismeret

2015.08.05 09:15

Hogy az otthon szó kinek mit jelent, döntse el maga. Nekem egy biztonságot nyújtó helyet, ahol mindenki a véremet szívja. A legtöbbször szukkubusz testű anyám haza sem ér a bulikból, apám meg a sitten rohad bátyám meggyilkolása miatt. Van 12 haverom, de barátnak egyiket sem nevezném. Kém az egyetlen, aki valóban fontos a számomra. Pasim sosem volt, és kétlem, hogy valaha is lesz. Na de ennyit rólam…! Mesteremhez megyek éppen, a szokásos heti edzésre.  A parázs vörös köveken lépkedve páncélcsizmám veszélyességemet jelezve kopog.  Tőlem 10 cm-re száguldoznak a motorok, és a nyitott tetejű autók. Másik, vagyis baloldalra panelházak egybefüggő serege sorakozik, fekete és sötétszürke falakkal, miket a vérvörös, fényben izzó ablakok szakítanak meg. Fölfelé nézve elsötétül minden, hiszen itt örökké csillagtalan éjszaka van. De a mi fajtánk ezzel is meg van elégedve. A vörös izzók, adta fény hangulatos varázsa helyett számomra nagyon furcsa lesz a Nap nevű csillag fehér fényét megszokni. Állítólag az égbolt sokszínű, de legtöbbször kék alapon fehér foltos. A 7 színű kígyó legendájában nem hiszek Gondolataimból Mester mély, dörmögő hangja ébreszt fel:

- Jó reggelt, Csipkerózsika! Majdnem nekem jöttél! – s valóban, ott állok széles, páncéllal burkolt mellkasa előtt, s ahelyett, hogy szúrós szemébe néznék, bocsánatkérőn fél térdre ereszkedem, s tisztelettudóan meghajolok a két fekete színű, páncélorrú bakancs előtt, mint valami rabszolga…

- Elnézését kérem, Mester. – Szólok hozzá halk, alázatos hangon.

- Már megint a hasztalan álmodozás, Merighwé?  Még bajod lesz belőle..!

- Köszönöm figyelmeztetését, Mester, de fölösleges aggódnia, vigyázok az egészségemre. - Felállok, mikor egyik lábát megemelve ezt parancsolja. Zöld szemei szigorúan merednek Rám vörös szarvai, és fekete haja alatt. Ő ördög.

- Hamarosan felmész egy igen veszedelmes lényt megölni. Akkor is álmodozni fogsz? Akkor is nekimész majd bambulásod közben valakinek?! Hm?

- Igyekszem majd odafigyelni. – Felelem kérdésére.

- 150 éve csak igyekszel erre odafigyelni! Mikor fogsz már megváltozni, Te szerencsétlen?! Küldjek fel valaki mást? Mi a garancia, hogy nem hozol szégyent rám?!

- Borzasztóan sajnálom, de semmi, Uram. – Szemlesütve állok előtte. Csönd. Hosszú csönd és mozdulatlanság. Ideölő. Úgy állok előtte feszesen, már-már görcsösen, mint aki a kivégzésére vár. Nem mozdul, nem szól. Hagyja bennem eluralkodni az érzéseimet, a tanácstalanságot. Gondolkodik. Talán 5%? 20? 50? Szívem a torkomban dobog, valószínűleg bármit is kapok, nem fogom zsebre tenni. Talán egy pofon lesz, talán egy rúgás, de ha csak szól is, semmi garancia nincs rá, hogy nem fog fájni. Hátrébb lép, elfordul. Most haragszik?

- Gyere Velem!- Hallom ellentmondást nem tűrő hangján, hogy szerencsére tévedtem, és nem fog nekem ártani, így hát nyugodt léptekkel indulok utána. – Ma olyat fogok Veled tenni, amit még soha. – Mondja, majd a kocsija felé irányítva folytatja szavait: - Hazaviszlek, de a saját házadba. Ez az első ajándékom. – Tekintetem lekapom a kocsi mögé rögzített ló szállítóról, amikor kinyitja az ajtót, és beül a kormány mögé. Amikor hátra megyek, ismét szól: - Nem, nem! Gyere szépen ide mellém! – Természetesen nincs ellentmondás, így mellette kötök ki az első ülésen. Elindulunk, de még száguldozás közben sem némul el: - A ház be van rendezve, a te neveden van minden. Amit a páncélszekrényben találsz, arra szükséged lesz. A nagy barna szekrény tartalma egy hónapi élelmet biztosít, vigyél belőle annyit, amennyit tudsz. Főleg húst pakolj, jó véres mind, mindhármatoknak megfelelő élelem. – Egy pillanatra lefagyok, hangom megelőzi eszemet:

- Hármunknak? Ketten vagyunk csak! És vért eszek én is, Kém is! – Rám néz, elvigyorodik, engem a hideg kiráz, hogy elfordítja a fejét az úttól.

- Szerinted üresen viszek egy ló szállítót forgalomba, parazsam? Egy nem démon lényt fogsz kapni a ház mellé, ez a második ajándékom, és egyben kellék is, mivel szárnyas hátas. De, hogy mi az, azt csak akkor tudod meg, ha már megérkeztünk. Nos.. Ott tartottam, hogy a fegyverek egy halálfejes aktatáskában vannak. Váltásruha, és néhány alkalmi ruha a válltáskában. Előre láthatóan szerintem mindenről gondoskodva van, ami kellhet küldetésed végrehajtásához. No, meg is jöttünk. - S a kocsi megáll. Gyorsan körbepillantok, s csak egy hatalmas pusztát látok. Nincs megvilágítva, így csak az aranyszínű növények el-elszórt bokrocskája körül látom a köveket, amik a talajt képezik, illetve egy kis házikó szúrja még meg a szemem, alig van benne 5 helyiség szerintem.

- Hálószoba, konyha, fürdő, előszoba, és a hátulról nyitható, 50 cm-es fallal elválasztott istálló a hátasodnak. – Forgatja a szemét, ahogy kíváncsi tekintetem látja. – Menj, vezesd csak a helyére, még mielőtt lyukat fúr az oldaladba a kíváncsiság. – No nem kell másodszor mondani,  már ugrok is ki az autóból, és sietek hátra a ló szállítóhoz. Hamar kinyitom a számomra ismeretlen zárat, és meggondolatlanul nyitnám is, de Mesterem megállítja a mozdulatot. Kérdő szemeimet látva így felel:

- Elfelejted, hogy repül! Be rohanj fejjel a falnak, mint a vak boci! Van ördögméretű ajtó az oldalán, Merighwé. Először kantár legyen rajta. - Már nézem is az oldalát, közben azon tűnődöm, mi lehet az? Egy pegazus? Vagy egy sárkány? Egy fekete tűzokádó jól jönne! Gyönyörű mozgással, hatalmas szárnyakkal, éles fogakkal! Hú..! Bent sötétség fogad, ám varázserőmnek hála egy gyors tűzgyújtással ezt könnyen megoldom. A legelső dolog, ami a szemeim elé kerül, az egy emberfej nagyságú sólyomcsőr, aminek két oldalán a fejéhez közel 2 karika lóg, mint a lónál a zabla. Ahogy közelebb engedem hozzá a tüzet, két kék, kerek, kétség kívül éhes szem tárul elém egy sólyom túlméretezett fejéről. Sárga mellkasa még mindig egy kerecsensólyomra emlékeztet, ám ahol testének vékonyodnia kellett volna, ott egy ló izmos hasa folytatódik a madár éles karmokkal ellátott lábának combja után. A selymes szőr már fekete színű, a farok viszont már fekete színű tollakból áll. A patája élénk vörös színűre van festve. A 150 év tanulásának hála, rögtön tudom, hogy ez egy hippogriff, egy lóval fedeztetett griff lánya, és ugyanúgy szaporodásképtelen, mint az öszvér, a szamár és a ló keveréke. A kantár ott lóg a lényt tőlem távol tartó bokszajtón. Nem kell több, már kapom is le róla, mire a griff fenyegetően felvisít. Lassan közelítem a csőrkarikához a kantár karabinerét, és gond nélkül be is tudom akasztani.  Rögzítem a tarkószíjat a madár fejére, és egy lassú mozdulattal a helyére csúsztatom a madár puha fedőtollain.  Mivel a tűz még hátul van, nem lát engem olyan jól, hogy megcsíphessen. Ezt kihasználva a 2 oldalt lévő rúd között belépek hozzá, a feje mögé, és hátán óvatosan átcsúsztatom a tartószíj kapcsos végét, majd a hasa alatt azt rögzítem, nem túl szorosan. Szárnyain rajta vannak még a repülést gátló szíjpárok, amiket szárnyzárnak neveznek, mivel nem engedi az állatnak, hogy kinyissa végtagjait. Ezeket egy vékonyabb szíjjal rögzítem a tartószíjhoz. A következő lépésem ártalmatlanná tenni a madár csőrét, ebben csőre hegyén a 3 fúrt lyuk, és még egy, fémszálakkal erősített szíj segít. Felül 2 lyuk van, és ott tudom a cipőfűző vastagságú szíjat megfogatni. El is kezdem a bal oldali lyukkal a szíjazást, kívülről húzva az alsó lyukon is átdugom, majd az oldalszíjon belül, a madár nyelve alatt tekerem körbe  a csőr alsó részét, és ismét a lyukon átdugva a jobb felső lyukba a madár csőrén belül viszem, és jól meghúzva kényszerítem rá a lényt, hogy összezárja a csőrét. Már biztosan volt a csőre összefogatva, ugyanis azonnal engedelmeskedik, és türelmesen várja, hogy rögzítsem a szíjat egy kapoccsal, ami nagyobb, mint a csőrén lévő lyuk, és tökéletesen csípi be a szíjat, hogy ne mozdulhasson el. Idelent ez a módszer nem ritka kutyáknál sem. Állítólag a Felvilágban ez állatkínzásnak számít, és inkább vasrácsot tesznek az állat feje köré. Szerintem a plusz súly, ami az állat erejét figyelembe véve sűrített fém formájában 20-40kg is lehet, sokkal barátságtalanabb, mint 3 fémkarikával az állat számára biztonságos lyuk. No, de visszatérve e fenevadra: most jön a neheze: ki kell hoznom a kocsiból, és meg kell győződnöm róla, hogy én vagyok az ő vezére, és nem fordítva.