Light álma nem volt nyugodt, kétszer felriadt, és azután már vissza sem aludt. Az órára nézett, ami a pontos idő szerint 03:10-et mutatott. Light unott sóhajt hallatva kikelt az ágyból, rendbe szedte magát, és leült az udvaron lévő padra. Nem szerette a várost, a várt, nyugtató sötétség helyett minden fényben úszott, a lámpák büszkén világították meg  a város egyik legnagyobb épületét, Amodar Harcosainak lakhelyét. A fű zöldje között látszott a barna virágföld, ami 40cm vastagon volt a betonba készített medrekben, a fű és gy-két virágfajta megélt benne, focizni, labdázni, szaladgálni lehetett, mivel a padok az udvar legszélén voltak. Light ajkát unott sóhaj hagyta el. Reggel 4-ig tilos volt az épület elhagyása, 4 és 6 között is csak engedéllyel, tehát az sem volt megengedve, hogy elmenjen esetleg egy erdőbe, vagy egy a város fényeitől távol lévő faluba, hogy csillagokat nézzen, vagy megnyugodhasson a sötétségben. Light számára börtön volt ez a hely Amodar úr minden igyekezete ellenére. A kapitány mindent megtett, hogy mindenki otthon érezze magát az épületben, de Light csak egy erdő fái között érezte magát biztonságban, és ebben nagy szerepet játszott az is, hogy Harcostársai minden ok nélkül megkínozták, csak mert nekik ahhoz volt éppen kedvük. Light szeme előtt felvillantak az erdőben élő madarak. Angel és a családja. Maga előtt látta a madár  gyönyörű fehér-zöld tollait, gyönyörű, szeretettől csillogó, barna szemét, és a szárnyakat, amik az éjszaka hidegétől védték őt ölelve. Szeme fájdalmasan megcsillant. Most érezte meg az éjszaka hidegét, libabőrös lett mindkét karja egy pillanat alatt. Leült a fűre, és végighúzta a kezét a hideg fűszálakon. Nem olyan volt, mint a valódi fű a valódi talajban. Hiába volt élő növény, nem volt természetes az érintés. Mint amikor a nagy üzemben tartott tyúkoknak lámpával világítanak. Jó, jó de érzik, hogy nem az igazi. Lehajtott feje csak akkor emelkedett fel, amikor egy kézfejet a vállán érzett. Amodar úr ment ki hozzá, miközben a nő elmerült gondolataiban. Egyikük sem szólt egy árva szót sem, a kapitány jól látta Light szemében, hogy úgy érzi magát, mint a foglyul ejtett, sérült, magányos farkas. Pár perc néma mozdulatlanság után felsegítette Light-ot, és bementek.
-Mi a baj?-Szólalt meg Amodar csendesen, mikor mindketten leültek a kapitány lakásának előszobájában lévő fotelekbe egymással szemben.
-Semmi... Vagyis minden... Vagyis... Aj, nem tudom!-Light szemébe enyhe düh villant, karba tette a kezét, és kelletlenül hátradőlt. Kis idő múlva felsóhajtott, és nyugodtabb hangon mondta:-Sok minden összejött...
-Noellel kapcsolatban?
-Is...
-Cloud-dal volt valami, vagy Zack-el?
-Is-is....
-Más is van?
-Van....
-Miért kell belőled harapófogóval kihúzni minden szót, hm?-Kérdezte Amdar úr hangjában őszinte aggodalommal. - Kérlek, áruld el, mi a baj, mi bánt ténylegesen?
-Ladiszla Vezérnő, Cloud, Zack, Serah, Noel és még ez az átkozott hely is itt van!-Light halkan beszélt, de szeme villogott a dühtől.- Ráadásul ez a Noel túlságosan is örült annak, hogy felhívtam, tartok tőle, hogy tervez valamit. Ma találkozom majd vele a város egyik parkjában.
-Egyedül mész?
-Kit vihetnék magammal?-Kérdezte vissza Light keserű, szomorú hangon, minek köszönhetően a kapitány szíve nagyot dobbant a fájdalom láttán.
-Esetleg megkérdezheted a nevelőapádat, vagy a Mesternődet...
-Az utóbbi keresztbe le is nyelne... Önt meg nem szeretném zavarni.
-Küldhetek melléd egy Harcost..
-Arról szó sem lehet! Inkább egyedül megyek.-Határozta el magát Light. Tekintetét eluralta a hidegség, a düh lángja kialudt szívében. -Mit keres a kapitány úr ilyen későn, vagy korán az ágyán kívül?
-És a Harcos hajnalok hajnalán mit keres az udvaron?
-Valami természeteset...-Sóhajtotta Light.- Megőrjítenek ezek a beton, műanyag és fém felszerelések. Még a szekrény is vasból van, nem fából...!
-Lightning, a fa annyira nem tartós, és kevésbé véd. Ne feledd, hogy bármikor érhet minket fegyveres támadás, és olyankor a vas szekrény a Harcosokhoz legközelebb lévő golyóálló búvóhely, ezért van a szekrényekben beépített fegyverkészlet, és belülről zárható zár.
-Aki a Harcosokhoz betör, az megérdemli, már bocs...-Light szavai után a kapitány fölsóhajtott. Light lehajtotta a fejét.-Elnézését kérem.
-Menj aludni, hátha sikerül.-A kapitány keménységet parancsolva a hangjába felállt és elindult hálószobája felé. Light is szó nélkül távozott. A lelkében lévő kopár, néptelen hidegség helyét most fájdalom váltotta fel, de tekintetét uralta annyira, hogy ne lehessen rajta látni. Visszament a szobájába, és unalmasan az ágyra feküdt, elmerült gondolataiban. Mi kínozza ennyire? Fogalma sem volt róla. Tűnődésében rájött, hogy időpontot nem beszélt meg a férfival. Mondjuk ez annyira nem zavarta, alig várta már a 6 órát, mikor végre kimehetett, meg sem állt a park fáiig, s mély lélegzettel a tüdejébe szívta a finom illatot. A lágy madárcsicsergés lenyugtatta a lelkében lévő forgószelet, és úgy látta el lelkében lévő sebét, mint édesanya a horzsolást. A természet az úttól letérve átölelte a lányt, nem törődött a város zajaival, az autók és hajnali piacárusok hangoskodásával. Kék szeme oly nyugodtan csillogott, mint tó tükre szélcsendben egy gyönyörű hajnalon. A  hajnal hűvös szellője megtáncoltatta a fák kisebb ágait, és leveleit, mintha a madárkórust akarná támogatni. Light elég sok időt töltött itt, az emberek már megszokták, hogy órákat üldögél a fű bársonyos szőnyegén. Tudta, hogy teljesen múltja miatt sosem fog tudni beilleszkedni, ő mindig is "csak egy erdőlakó" marad, és nem fognak emberként tekinteni rá, de nem is várta el: Sosem tartozott közéjük teljesen. Egy vérszomjas farkassal vagy medvével jobban kijött, mint a legkedvesebb, legodafigyelőbb emberekkel, akikkel eddig találkozott.
-Szép, jó reggelt kívánok, Lightning Farron!-Köszönt oda Noel mosolyogva, barna hajába belekapott a szellő, szemeiben meg-megcsillant a hajnali napsugarak egyike. Mellette Serah volt. Light felpattant.
-Ön lenne az, Noel úr?
-Noel úr..!?-Serah ezen egy jóízűt kacagott, Noel csak mosolyogva rázta a fejét. Serah Light szemébe nézett és vígan rámosolygott.- Testvérem...?-Mosolygott. Light végignézett a lány arcán, de nem ismerte fel, csak Serah őt.
-Ön lenne Serah Farron? Így már világos a segítsége az úrnak.-Enyhén meghajolt üdvözlésképp.
-Tegeződjünk, azt javaslom.-Serah kezet nyújtott testvérének, aki elfogadta a felajánlást, és kezet ráztak, aztán Noel felé is nyújtotta a kezét, a férfi erősen, magabiztosan rászorította ujjait a lány kezére. Light szintén megszorította a kezét, mire Noel sziszegve kapta el azt.
-Van benned erő...!-Ismerte el Noel, de mosolygott. Természetesen részéről megjátszás volt az egész (vagy ha nem is, így hangoztatta), bizalmat szeretett volna adni Light-nak, biztonságérzetet. Sikerült is, Light nyugalma látszott a szemén, de kardja ott lógott derekán, és ennek több köze volt hozzá, mint annak, hogy erősebbnek bizonyult a férfinál. Leültek egy padra, természetesen Serah ült középen, ő volt az egyetlen, aki senkitől, és akitől senki nem tartott. Light alapból félt a férfiaktól, mint egyes emberek a pókoktól, kígyóktól, ezért Noel nem akart rárontani, na meg Noel is tartott egy kicsit tőle: Fegyvertelen volt, és azt már tudta, hogy Light könnyen felkapja a vizet, igen hamar képes döntéseket hozni. A beszélgetésükben Light a múltját mondta el, hogy milyen az erdőben élni, és mennyire hiányzik ez neki. Noelt jobban érdekelte volna, hogy mik a tervei a jövőre nézve, de mivel Light próbálta kerülni a témát, nem erőltette. A parkba egy motor csörtetett be, megállt Light-ék előtt. A motoros leszállt a járműről, levette fekete sisakját, előlobbant szőke haja, és kék szeme  dühösen csillogva meredt a középen ülő lányra. Hangjában is érződött a düh:
-Mi az, hogy csak így eltűnsz, se egy SMS, se egy levél, semmi nélkül?!- Light lelkében furcsa ösztön támadt, nem tudta ezt megmagyarázni, csupán érezte: Meg Kell védenie a testvérét! Nem gondolkodott rajta egy percet sem, felállt, és a két testvér közé állt. Light szemében Cloud így is ellenség volt, fenyegető hangja pedig olyan érthetetlen érzést keltett Light szívében, hogy ő sem értette, csak húga védelmére kelt. Cloud elővette kardját, Light is rögtön kezében tartotta. A férfi sziszegett valamit a fogai között, de Light nem is fogta fel, hogy beszélne, az az egy dolog lebegett a szeme előtt, hogy a közelgő veszélytől meg kell védenie testvérét. Össze is verekedtek, de olyan gyorsan mozgott mindkét tapasztalt Harcos, hogy Noel tekintete már nem tudta követni: Először Cloud támadt, és elvétette, Light elhajolt a bal vállára célzott csapás elől, Light még ugyanebben a másodpercben indította útnak gyorsan sikló kardját bátyja oldala felé, de a kardja elzárta a másikat a hústól.  A további támadások sem nagyon sértették meg őket, csupán néhány karcolással mindkét fél megúszta, aztán Cloud visszavonult. Mindketten elrakták a fegyverüket. De Cloud hátba támadta Light-ot, és egy éles tőrt mártott meg a nő gyomrában. A penge könnyedén siklott át a bőrön, a ruhán, és belemélyedt a húsba is. A páncél mellett Light oldalán mély seb tátongott, és ruhája hamar átázott nagy foltban a vértől. Szeme előtt lassan elhomályosult minden, és eszméletét vesztve esett össze a kés pengéjén lévő por hatása miatt...

Light csak másnap délben ébredt fel, de frissen, kipihenten, nagyot nyújtózott, majd felkelt az ágyról, megfésülködött, átöltözött és Amodar úr keresésére indult a levéllel. Amodar dolgozószobájába kopogott be. Az ajtó rögtön kinyílt, és a kapitány azonnal észrevette Light szemében a zavart, és a félelem nagyon enyhe, elfojtott csillogását.
-Mi történt?-Kérdezte Light-tól, majd egy intéssel behívta. Light bement, és a kapitány becsukta az ajtót.
-Szükségem lenne a házban járt emberek nevére. Ezt találtam tegnap az ágyamon, és fogalmam sincs, ki vagy mi rakhatta oda, varázslat meg, tudtommal, nem használható a falakon belül.-Light átnyújtotta a levelet Amodar úrnak, a kapitány elolvasta, és bólintott.
-A ruha működik?
-Még nem próbáltam. De nem is szeretném, az az igazság.
-Az aggodalmad jogos, és becsületszavamra esküszöm, hogy a végére fogunk járni a dolognak. Te pedig sétálj el a testvéredhez, és beszéljétek meg az indulás időpontját.-Light bólintott, enyhén meghajolt, és távozott. Ahogy lefelé ment, a kerítésnél megállt, és figyelte az ismét játszó gyerekeket. A zöld udvaron vígan szaladgáló testvérek és a német juhász Serah-t és a kiskorukat juttatta eszébe, amikor a dobermann kutyájukkal fogócskáztak. A gyerekek egy idő után azonban megálltak, és Lightning-ra néztek mindketten. A nő enyhe mosolyt erőltetett arcára, és lágy hangon megkérdezte:
-Hogy hívják a kutyát?
-Ö.... Hófolt.-Zavarában a gyerek alig tudta kinyögni a szót.
-Hófolt? hm. Ilyen nevet sem hallottam még.
-Mi találtuk ki.-Dicsekedte a nagyobbik lány. Light bólintott, és útnak eredt. Ment egyenesen bátyja háza felé, bár szinte biztos volt benne, hogy nem lesz otthon (sosincs ott, ahol lennie kéne). A kapu valóban zárva volt, de a kerítés egy angyalnak nem akadály, Light gond nélkül átrepülte, az ajtó is zárva volt, a garázsból hiányzott mindkét motor: Zack-é és Cloud-é is. Zack Cloud jó barátja volt, miután a Farron családot katasztrófaként érte az édesanya halála, az apjuk megnősült újra. A gazdag férfi hamar talált egy nőt, de a nevelőanya csak a vagyont akarta. Mivel még egyik gyermek sem volt 18 éves, a férj halála után a vagyon és a hatalmas földű tanya automatikusan a nő kezébe kerülne. A házasságra 3 hónappal az apát megmérgezték. December első napján (egy hónappal a temetés után) a mostoha kidobta mindhárom testvért az utcára. Zack szülei magukhoz vették mindhárom gyereket. Zack és Light már akkor sem jöttek ki egymással. Karácsony előtt, 23-án Light és Zack úgy összeverekedett, hogy a szülők egyetlen édes gyermeke majdnem meghalt. Másnap Light visszakerült az utcára. Gyűlölte a karácsonyt, és azóta sem tartotta meg egyszer sem. Nem volt mit ünnepelnie. Az ablakon át vágyakozva nézte, amint az ikertestvére és Cloud új, szerető családban bontogatta az ajándékait a tűz mellett. Egyiknek sem jutott eszébe az, hogy kérjék a felnőtteket Light visszafogadására, és ez mindkét testvérre rányomta a pecsétet Light szemében. Mikor a teherautón keresett menedéket, álmában kivitték a városból, elvitték Valhalla erdejébe. A sofőrök nem tudták, hogy rajta volt a kocsin, így azt sem vették észre, hogy nem volt meg, amikor a jármű elment. Angel ekkor veszítette el kicsinyét, amely helyét Light pótolta a hím madár szemében. Light 20 évet töltött az állatok között. 26 évesen visszatért az emberekhez, már maga sem tudja, miért. Az állatok nyelvén kiválóan beszélt, de az emberekkel nem értett szót. Egy nő segített rajta, úgy kezelte, mintha gyermeke lenne, aztán Amodar is találkozott vele. A férfi megsajnálta, ahogy a történetét végighallgatta, és úgy döntött, hogy segíti tovább Light dolgát. Hogy maga mellett tarthassa, harcra kezdte képezni. Light azonnal ráérzett a fegyverhasználat minden trükkjére, így hamar bekerült a katonaságba, ahonnan nagy árral Harcossá emelték, és most az Elismert Harcos rangért küzdött a próbák végrehajtásával. Azóta Serah-val nem találkozott, Cloud-dal meg nem jött ki jól, mivel a férfi megtagadta, hogy ismerné, vagy hogy a testvére lenne. Light szomorúan emlékezett vissza múltjára. Cloud hideg hangja azonban hamar felébresztette álmodozásából:
-Úgy tudom, nem engedtelek be.-Levette fejéről a sisakot, és Zack-kel együtt a garázsba tette a motorját, majd a kormányra akasztotta a sisakot. Napszemüvege a fején maradt, eltakarta kék szemeit, de hangjából még így is érződött az ellenséges megítélés: - Mit keresel itt? Úgy tudtam, csak egy hét múlva indulunk.
-Ezt jöttem tisztázni, és egy lakcímet kérni.
-Lakcímet???- Cloud szemüvege nem takarta el elkerekedő szemeit.- Mégis miért segítenék én neked bármiben is, ha nincs rá parancsom?!
-Hidd el, én sem örülök neki, hogy Veled kell lennem. Egyedül többre vinném.
-Ch.. Megnézném. Láttál te már egyáltalán elfet?
-Ö... Az igazat megvallva nem...
-És, hogy akarsz oda menni? Gyalog?
-Természetesen.
-Máris elvesztél. Motor lesz a jármű, te ülsz majd hátul.-Light már épp nyitotta volna a száját, amikor Cloud rávágta:- Vita nincs. Még Én vagyok fölötted, és nem fordítva, és amíg nem leszel kapitány, ami egyébként lehetetlen, a nemed miatt leszek fölötted, szóval csak csöndben húzd meg magad, és tedd, amit mondok!
-Keresve sem találnék nálad nagyobb férget...!
-Kinek a lakcíme kellene, hm? És miből gondolod, hogy tudom?
-Az ikertestvéremet szeretném meglátogatni.
-Serah-t? Gondolod örülne a találkozásnak? A telefonszámát adom meg, kérj tőle címet.-És Cloud gyorsan papírra vetette a számokat, majd átnyújtotta Light-nak.- De ha egy rossz szót is tesz rólad, azt nagyon meg fogod bánni! Kedves, óvatlan, ártatlan és gyenge. Nem bízom meg benned annyira, hogy a közelébe engedhesselek. És máris rohanok figyelmeztetni őt a közelgő veszélyre.-Ezzel visszament a garázsba, és kitolva motorját az utcára már el is tűnt Lightning szeme elől. Light sóhajtott egyet, szárnyat bontott, és a Harcosok házának teraszudvaráig le sem szállt. Ekkor bement, a szobájában már ott volt a lista, amit Amodar úrtól kért, nekiállt hát, hogy átnézze.

*****

Cloud végigszáguldott a fél városon, a motor könnyedén vette a kanyarokat, hangos fékezéssel állt meg egy jókora ház előtt. Leugrott a járműről, levette a sisakot, és bement a nyitott kapun. Felpillantott a 3 emeletes, nem kis területű házra. Az ablakoknál a függönyök mindenhol el voltak húzva, a benti rend az utcáról is látszott a sötétbarna keretű üvegeken át. A fal citromsárga volt kívül-belül. Belülről a tapéta a citromsárga különböző árnyalatainak szabálytalan keveredésével adott ki érdekes mintát. Cloud a házban is tudta, merre menjen.
-Serah!-Szavára a lány jellegzetes mosolyával előjött szobája ajtaja mögül.
-Igen?-Light-éval ellentétben az ő hangja vékony volt, kedves, és önzetlen szeretetet lehetett érezni benne. Kék szeme akár a tó csillogása, rózsaszín haja fejének bal oldalán összefogva lógott copfja a válláig. Rózsaszín ruhácskája fodros szoknyában végződött a térdénél. Átölelte bátyját, és Cloud karjai is vékony, gyönyörű, de törékeny teste köré fonódtak pár másodpercre üdvözlésképpen.
-Fel fog hívni valaki.-Tért rögtön a tárgyra Cloud.- Majd ő elmondja, hogy ki, ha szeretné. Ha a lakcímedet kérné, emlékszel még, mit mondtam ilyenkorra?
-Telefonon keresztül soha senkinek ne adjam meg, találkozzunk valahol, ahová véletlenül sem mehetek egyedül.
-Rendben.- Bólintott Cloud mosolyogva. - És, mi újság felétek?
-Noel, Kriss, Leó és Dominik most valahol elment, és Zack is régen járt már nálunk...-Vonta meg a vállát Serah. - Hercegnő viszont világra hozta kicsinyeit, Bolyhos meggyógyult, Csavargó előkerült, Hamuska ismét majdnem felgyújtotta magát, Vadász tegnap egeret fogott, ma verebet, a kiscicák meg kezdenek megbékélni a hellyel.-Újságolta büszkén Serah, és boldogította Cloud-ot azzal, hogy elmondta, melyik macska mikor mit evett, ivott, melyik lopta el a kenyeréről a felvágottat, meg hasonló unalmas sztorikat mesélt, amiket Cloud csak udvariasságból hallgatott meg. Mikor végre elfogyott a történetekből.:- És azt hiszem ennyi.. Nálatok?
-Szar meg kavics, de a kavics már elfogyott...
-Ladiszla ismét egy neked nem tetsző feladatot adott, igaz?-kérdezte mosolyogva húga, szemében megértés csillogott.
-Jah, megpróbáltam megvédeni ezt a Harcosnőt- a szó közben forgatta a szemét Cloud.- a biztos haláltól, erre én kísérhetem el a halálba...
-Hm.. Ez tényleg nem jó.- Hiába minden, Serah még mindig mosolygott, ez nála ugyanolyan tulajdonság volt, mint a szemszíne. Ha valamiért eltűnt a mosolya, ott már nagyon nagy baj volt, minimum egy macska eltűnése. Hangja lágyan csengett, tele volt életkedvvel, vidámsággal. -Vigyázz magadra, és Rá.-Mosolyogva nyomott egy puszit testvére arcára. -Nehéz dolga lehet egyedüli nőként annyi férfi között... Én nem is bírnám....
-Drága Serah, te még olyan dolgokat sem bírnál, amit egy átlagos ember igen. Ezért kell rád nagyon vigyáznom. Ígérd meg, hogy szót fogadsz Zack-nek, amíg távol leszek.
-Megígérem, de gyere haza épségben.
-Mindent megteszek, hogy kérésének eleget tegyek, hölgyem!-Cloud vigyorogva meghajolt, majd kiindult. - További szép napot neked! Simogasd meg helyettem is a cicákat, kérlek!
-Meg lesz. Szép napot neked is! Szervusz!- Cloud elhagyta a házat, Serah unottan fújta ki a levegőt.- Már megint egyedül vagyok...!-sóhajtotta, majd ismét elmosolyodott, amikor Hercegnő hófehér bundájával a lábához dörgölőzött. Leguggolt hozzá, és lágy, de szeretetteljes mozdulatokkal simogatta a selymes bundát.

*****

Lightning Farron szeme fürgén járt a neveken, majd egyszer csak (több órás keresgélés után) megakadt a szeme az egyiken: Noel Kreisses... Ő nem is Harcos!-Ismerte fel a különbséget a többi név között, felpattant, és már sietett is a kapitányhoz, hogy utánajárjon a férfi egyéb adatainak, hátha egy telefonszámot vagy egy e-mailcímet kaphat. Amodar a név láttán bólintott.
-Ő nem Harcos, a bátyja él csak köztünk, máris utánanézek a dolognak. Várj itt!-Amodar kapitány úr felállt székéből, kiment. 10-20 perc múlva tért vissza. - Nos, Farron, a helyzet az, hogy Noel úr valóban járt itt, összesen 30 percet töltött az épületben, és a bátyjával nem találkozott tegnap. Valószínűleg ő a mi emberünk. Megadom a telefonszámát, ha gondolod, hívd fel, és kérd számon.- Ezzel felírta a megfelelő számokat egy papírra, és kicserélte a Light kezében lévő névsorral. - Viszont látásra, Harcos!
-További békés napot, uram!-Light enyhe meghajlással köszönte meg a segítséget, és a szobájába fáradt. 2 telefonbeszélgetés is várt rá.  Leült az ágyára miután az ajtót kulcsra zárta, és elővette a telefonját. Először a férfit hívta fel. Fel is vette:
-Jó napot kívánok, Lightning vagyok Amodar Harcosainak egyik tagja.
-Szép napot kívánok önnek, Hölgyem! Mi okból keres?- A férfi hangján érezhette Light, hogy rettenetesen örül a hívásnak. Vidám, és nem túl mély, de férfias hangja volt a telefonon keresztül.
-Ön hagyta a szobámban a levelet és a ruhát?
-Ne aggódjon, csak a védelmét szolgálja, mint írtuk... Akarom mondani, írtam. Segíthetek önnek még valamit?
-Tudni szeretném, miért segített rajtam, és miből gondolja, hogy szükségem lenne egy ilyen ruhára..?
-A nyakamat tenném rá, hogy rajtad van éppen most is! És, a bátyám elmesélte nagy büszkén, miket művelnek odabent önnel. Kívülről szeretnénk segíteni, ha ez lehetséges.
-Nos, igazság szerint igen, rajtam van.... Nem találkozhatnánk valahol? Mondjuk holnap a kosárlabdapályánál lévő parkban?
-Nem hangzik rosszul... Ugye nem baj, ha a barátnőmet magammal vinném?
-Én egyedül leszek, de tégy, ahogy jónak látod. Viszont figyelmeztetlek, hogy a kardom velem lesz az egész séta alatt!...
-Nem probléma.
-De, egy pillanat, honnan foglak megismerni?
-Ne aggódjon, Lightning, én már megismerem magát. Majd bemutatkozom. Viszhall.
-Viszont hallásra.-Light tette le a telefont. Egy darabig némán, szótlanul nézegette a számokat, ami Serah telefonszáma volt. Nem volt benne biztos, hogy szeretne kapcsolatba lépni a testvérével, hiszen oly sok év múlt el! A lány is felnőtt, nő lett belőle. Talán megkomolyodott, és szorgalmasan dolgozik valami állatokkal kapcsolatos helyen, vagy kertet művel a saját tanyáján. Nem akarta zavarni.. Végül csak beírta a számokat, ujja a zöld gombra csúszott, de meg is állt a mozdulat. Mély levegőt vett. Lesz, ami lesz.-gondolta, és megnyomta a gombot.
-Jó napot kívánok, Lightning vagyok Amodar Harcosainak egyik tagja.-Szólt a telefonba miután a másik készüléknél felvette valaki. Egy döbbent hangot hallott, miután egy meglepődő fellélegzés ütötte meg a fülét:
-Testvérem...!-Serah a vonal másik végén falfehér lett és le is tette a telefont.
-Hát, ez nem jött össze...-Húzta oldalra a száját Light, és letette a telefont az éjjeliszekrényre. Úgy döntött, fel is adja, és nem próbálkozik aznap már többet. Nem így akarta, de Serah felismerte. Hogy ez jó, vagy rossz, egyik lány sem tudta eldönteni. Light kiment az udvarra, és figyelte Hófoltot egészen estig, este visszament a szobájába, és azon tűnődött, mihez kezd majd, ha ebből a börtönből kiszabadul. Serah visszatért macskái közé, s az álom is ott lelt rá. Csöndesen szuszogott eldőlve a szőnyegen, és álmában felidézte a testvérével együtt töltött szép napokat, amikor még kis óvodásként szaladtak együtt a lepkék után, vagy éppen a kutyájuk elől a játéklabdával kezükben. Zack széles mosollyal fogadta a látványt, ahogy szerelme körül alszik az a legalább 20 macska, melegen tartva őt az éjszaka hidegében. Óvatosan karjaiba emelte a még álmában is mosolygó lányt, lefektette az ágyára, betakarta és magára hagyta, hogy saját szobájában térjen nyugovóra.

-És aki utolsó próbájára készül: Lightning Farron!-Kiáltotta az egyik elismert Harcos. Mély, férfias, és kétség kívül erősségére utaló hangja megtöltötte a hatalmas termet, ahol a Kapitányok, és a Vezér. Az utóbbi már nagyon unta a huszonvalahány ember után a ceremóniát e napon. Az arany terem csillogására már ráunt, a Harcosok arcán is unalom uralkodott. A Vezér volt a teremben az egyetlen nő, az összes Kapitány és Harcos férfi arca közül azonban az egyiken látta csak, hogy felkapja eddig unottan lógatott fejét, kihúzza magát Kapitány rangját jelentő székén, és könyökét nem támasztja tovább az előtte lévő asztalkán. Természetesen Amodar úr volt az, akinek a szolgálatában állt Light. A kapitány ajánlotta a próbák letételét, és a nő egy percet sem gondolkodott rajta. Az Elismert Harcosok a többi Harcos fölött álltak, 10 próbát kellett kiállni ehhez a ranghoz. A legtöbben bele sem kezdenek, mondván "öngyilkosság", aki azonban belekezd, az vagy belehal, vagy végigmegy mind a tízen. Nem köteleznek rá senkit, hogy elvállalja, de okot sem kérnek tőle, csupán a listára írják a nevet, azonban akinek a listán van a neve, az nem húzódhat vissza, szembe kell néznie minden próbával, különben a katona rangot sem kapja meg, és (a legtöbben foglalkozásként tekintenek a Harcos rangra, Lightning is) senkiházi utcalakóként végzi. Ha elesik a próbákon, becsületesen, harcban elesettként temetik el. Ha átmegy, akkor pedig a Harcosok szabályai közül a legtöbb alól felmentődik, mint például: Élhet más helyen is, nem szükséges a főhadiszálláson kapott szobákban élni. Ez volt az, amit Light szeretett volna elérni.
    A halk suttogás egy pillanat alatt megtört. Néma csend uralkodott a teremben. A falnál álló Harcosok és az előttük ülő Elismert harcosok épp oly némán, és elismeréssel szemlélték a kinyíló ajtókat, akár a tiszteletet kelletlenül megadó Kapitányok és Vezér. A csendet csupán a cipő halk kopogása zavarta meg, amint a harcosnő egyenes, kihúzott háttal, egyenesen tartott fejjel, és könnyed léptekkel indult a Vezér magasan lévő széke felé. Arca érzelemmentes volt, szeme akár a kék jég, gyönyörű, de fagyos. Szokásos hajviseletének eleget téve rózsaszín haja bal oldalon a vállára omlott, míg hátul rövidebb volt, csak a nyaka alját érte el. A Vezér elé érve enyhén meghajolt.
-Lightning Farron.-Szólalt meg a Vezér hideg, mély hangján. Nem szerette Light-ot egy kicsit sem, nem tartotta méltónak még a Harcos rangra sem, nem hogy Elismert Harcosnak! Azonban Lightning olyan jól teljesített sokszor 105%-osan minden feladatot, hogy kénytelen volt neki a nagyobb rangot megadni, de most nem! Most olyan feladatot rak elé, amibe biztosan belepusztul végre!-Határozta el magát. Lightning ráemelte a tekintetét, valóban felnézett nagyságára, és csodálta Vezérét az általa elért rangjáért, de irigy nem volt rá.
-Ladiszla, Úrnő.-Köszönt vissza Light mély hangjában teljes nyugalommal, majd mélyen meghajolt.
-Halljam, miért járulsz színem elé!-Ladiszla szerette kihasználni a Harcosok tiszteletét, alázatosságát, olyankor, amikor egy ilyen Harcos állt előtte, Királynőnek érezte magát, ki is egyenesítette a hátát rögtön, és előkelő kézmozdulattal lefektette karját a karfára.
-Alázattal kérem Vezéremet, hogy adjon méltó feladatot az utolsó próbán. Az előző kilencet egy óvodás is megcsinálta volna.-Light hangjában maró gúny volt érezhető, amit Harcostársaira nézett, szeme megvetőn megcsillant, és engedelmesen visszaemelte a tekintetét Vezérére.
-Amodar, illemet nem tanultak a Harcosaid?!-Kérdezte Ladiszla fenyegető hangon. Nem sokan mertek vele vitatkozni, gondolkodás nélkül megöletett bárkit. Ladiszla kérdésére Amodar elmosolyodott.
-Az ön csapatában is találhatóak olyan makacs fejek-Felelte Amodar úr -, amibe egyes szabályokat képtelenség belegyömöszölni.
-Akkor bele kell verni.-Felelte Ladiszla hidegen.
-Elnézést kérek, hogy megzavarom önöket.-Light fölszólalása miatt minden szem rá szegeződött. Egy Harcos, vagy Elismert Harcos, de még egy Kapitány sem mert volna megszólalni, amikor Ladiszla valakinek a hibáját keresi! Ezt Light nagyon is jól tudta.- Szeretném tudni a feladatomat.
-A feladatodat...-Ismételte meg Ladiszla eltöprengőn.- Hát persze a feladatod... Az utolsó feladat, amelyben a legtöbben elesnek....-Ladiszla fejében sorra jártak a misztikus és mágikus lények, akik gyűlölik az embereket, és hogy milyen kincset keljen elhoznia Light-nak, amit úgy védenek, hogy a feladat szinte egyenlő legyen a lehetetlennel.- A feladatod az Elfek Királyságában lesz végrehajtandó.. El kell hoznod valamit. A koronát! El kell hoznod az Istenek Koronáját az erdei elfek területének közepéből.
-De, Úrnőm!-Állt fel az Elismert Harcosok közül egy szőke férfi. Hatalmas kardja a széke háttámláján pihent, szemei akár az ég, élénkek, szinte világítottak. - Ilyen feladatot még a Kapitányoknak sem adnak! Egyedül teljesíthetetlen a feladat.
-Bölcs meglátás, Cloud!-Hallatszott Ladiszla dicsérete.- Éppen ezért fogsz vele menni.
-De..!-A testvérek egyszerre akartak tiltakozni, mindkettő elsápadt, szemeik elkerekedtek.
-Kapitányok, ellenezné valaki?-Nézett körül Ladiszla a mellette, de nála alacsonyabb helyen ülő 4-4 kapitányon két oldalt mellette néma volt.- Akkor a döntés végleges. 1 hét múlva indulhattok.
-Francba...!-Káromkodott Light magának. Egyedül sokkal nagyobb biztonságban érezte magát, ráadásul egy olyan személlyel rakták össze, aki utálja, és akit utál. Ellenséges tekintetet vágott testvéréhez, köszönetképp meghajolt, és távozott. Döbbent csend maradt utána. Ladiszla törte csak meg a hosszas csöndet.:
-Neveletlen, és még ő akar Elismert Harcos lenni! Felháborító egyesek hozzáállása...!
-Még szinte csak gyermek.-Szólt félhangosan Amodar.-Nem tudja, hol a határ, amíg nem lépi át.
-Meg kellett volna tanítani neki!-ugrott föl a helyéről a nő.- Vagy talán neked kéne megtanítani, hogy nem lehetsz ilyen jószívű?!-Amodar csak kihúzta magát és mély levegőt vett. Ladiszla visszaült.-Nem érdekel, hogy mi a szokásod.-Mondta végül pár perc szünet után.- Ez a nő felháborító magatartásával nagyon vágja maga alatt a fát... Azt ajánlom, figyelmeztesd rá, hogy amennyiben nem tapasztalok változást, nemhogy az Elismert Harcosok közé nem fog tartozni, de még a városból is száműztetem!
    Light szokása szerint az udvaron tartózkodott, és a szomszéd gyermekeket figyelte az emeleten lévő teraszudvarról, hogy játszanak a kutyájukkal. Vágyakozó pillantásokkal kísérte végig, ahogy eldobják a botot, és megküzdenek egymással a megszerzésére, aztán a kutya odabújik gazdáihoz, és hagyja, hogy simogassák.
-És, most?-Ébresztette ki álmodozásából Amodar hangja Light-ot. - Lám, elérted, hogy egy komoly feladat elé állítsanak, a testvéred segítségét is megkaptad, erre haragosan távoztál egy káromkodás után...-Lépett a nő mellé a kapitány úr. - Mi lesz a következő? Rá is támadsz Ladiszlára?
-Csak ha önhöz hozzányúl, Uram.-Felelte hideg hangon Light, tekintete még mindig a gyerekeken és a kutyán volt.
-Nem szorulok a védelmedre!-Amodar enyhén megemelte a hangját.
-Én sem az önére, Cloud-ról meg ne is beszéljünk...!-Light karba tette a kezét, és elfordult Amodar úrtól.- De ön mégsem tiltakozott, pedig tudja, mennyire gyűlöl az az ember.
-A testvére, Farron!
-Akkor is a testvérem volt, amikor karácsony előtt hagyta, hogy a nevelőszülei az utcára dobjanak?!
-Vigyázzon a hangnemére, hölgyem! - Amodar már majdnem ordított. - A Pokolba a múlttal! Ha azt nézném, ki voltál, foglalkoznék egy senkiházi erdőlakóval?! Ne azt lásd az emberben, hogy mit tett régen, hanem azt, hogy ki és mi ő! Te könnyen ítéletet mondhatsz felette így, hogy nincs senkid, és semmit de neki ott van a testvéred, akit te ellöktél magadtól! Cloud egy becsületes, rendes és megbízható Harcos lett. Elismert Harcos! Ő már végigment a maga próbáin, és ,most a saját életét kockára téve próbál neked is segíteni. Mi ez, ha nem törődés és nem az, hogy jóvá akarja tenni a hibáit?! Kiállt melletted, te meg így beszélsz róla a háta mögött!
-Elnézését kell kérnem, Uram.-Adta meg magát Light lágy hangon.- Belátom, e részletek kiestek a figyelmemből.-Leengedte a kezeit, és visszafordult a kutya felé. A gyerekek bementek, a jószág pedig a házában terült el. Light ajkait egy mély, fájdalmas sóhaj hagyta el. - Nyugodtabb lennék, ha egyedül mehetnék. El tudja intézni?
-Nem. És nem is akarom. Tarthatatlan ez az állapot két Harcos között, főleg úgy, hogy rangja nagyobb, mint a tiéd.
-Még! Még nagyobb, de már nem sokáig.
-Nem akarom, hogy holtan végezd, ezért megy veled.ű
-Tudok magamra vigyázni.
-Még nem láttál elfet, Harcos. De tanultál róluk, igaz? Mit tanultál róluk?
-Fajtától függően derék és mellmagasság között ingadozva érhetnek egy átlag embernek, háromszor, esetleg négyszer gyorsabban mozognak nálunk, kiváló a fegyverhasználatuk és legtöbbször a környezetükbe olvadva támadnak. Emellett fegyvereik még nem fejlődtek, fából készült vas hegyű nyilakat és fa illetve lószőrből készült íjat hordanak maguknál, ritkán kovácsolt kardot, de vívásban nem a legjobbak, a késeikkel bánnak ügyesen. Barátai a Természetnek, és varázslat áll a hatalmukban. Gyűlölik az embereket a környezetszennyezés, erdőírtás és kíméletlen vadászat miatt.
-Remek.. Legalább nem üres a fejed...-Szinte megvetően hangzottak szavai, de már megnyugodott a kapitány.
-Az illem nem mindig jellemző rám.-Felelte Light érzéstelen hangon. Tekintete még mindig a kutyát figyelte, amint az elégedetten liheg álmában. -Még neki is jobb sorsa van....- Gondolta Light elkeseredetten, és hosszasan figyelte a hófehér német juhászt.
-Mióta nem aludtál?-Kérdezte Amodar hosszas némaság után megtörve a csöndet.
-Ma lesz harmadik napja.
-Van már fogalmad róla, ki, vagy kik voltak?
-Nincs, de a nyakamat tenném rá, hogy ahogy a szobám felé indulnék, rögtön ott lenne mind....
-Akkor menjünk, aki a szobádban lesz, az megkapja méltó büntetését, te meg a bezárt ajtó mögött nyugodtan átaludhatod az éjszakát és a nap hátralévő részét.-Tiltakozást nem tűrve Amodar megfogta Light csuklóját, és szó szerint elhúzta az ajtóig, a szoba üres volt, egy árva lélek sem volt bent, csupán egy furcsa ruha az ágyon, és egy levél rajta.
-Ez nem az én ruhám...!-Tiltakozott Light Amodar tekintetére. Ruha nem lehetett elől, legalábbis nem hanyagul levágva az ágy közepére.
-Akkor kié?
-Azt nem tudom... De nem az enyém...
-Hm... szóval valaki járt itt...?-Körülnézett Amodar alaposan, de semmi más nyomot nem talált. - Ha bármi baj lenne, szólj. A kulcsod.-Ezzel egy kulcsot dobott Light felé, aki az ágyhoz ment. Light elkapta.
-Hálás köszönetem, Kapitány úr! Majd meghálálom.
-Ha épségben visszatérsz, már meg is háláltad.-Mosolyodott el Amodar, és magára hagyta a nőt. Light megnézte a levelet, meg volt címezve, nyomtatottan szerepelt rajta a neve, de feladó nem volt. Kibontotta, az egész levél nyomtatott betűkkel volt írva:
"Tisztelt Harcosnő!

E levél talán meglep, s a ruha még érdekesebb lehet, kérlek, fogadd el ajándékképp. A ruha megvéd minden számodra kellemetlen találkozástól, se az ostor, se a kard nem fog rajtad, ha viseled, és levenni is egyedül te tudod. A kód a kedvenc számod, biztos vagyok benne, hogy nem téveszted el.

Üdvözlettel és tisztelettel:
Én"
Light a ruhára nézett. Vékony anyaga miatt rájött, hogy ruhaként semmiképp nem használhatja ruhaként, de bármilyen ruha alá fel tudja venni a bőrszín, vékony anyagot. Mikor fölvette, elégedett volt a látvánnyal: Nyakától a csuklójáig és bokájáig az egész testét védte a ruha. Varázszára miatt a hátán egybeolvadt, nem kellett segítség a felvételében, sem a levételben. Light a ruhára véve a pizsamáját bezárta az ajtót, elhúzta a függönyöket, így teljesen sötét lett a szobában, és az ágyára dőlve hamar elnyomta a mély álom.