3.Fejezet A találkozás nem terv szerint halad...!

Light álma nem volt nyugodt, kétszer felriadt, és azután már vissza sem aludt. Az órára nézett, ami a pontos idő szerint 03:10-et mutatott. Light unott sóhajt hallatva kikelt az ágyból, rendbe szedte magát, és leült az udvaron lévő padra. Nem szerette a várost, a várt, nyugtató sötétség helyett minden fényben úszott, a lámpák büszkén világították meg  a város egyik legnagyobb épületét, Amodar Harcosainak lakhelyét. A fű zöldje között látszott a barna virágföld, ami 40cm vastagon volt a betonba készített medrekben, a fű és gy-két virágfajta megélt benne, focizni, labdázni, szaladgálni lehetett, mivel a padok az udvar legszélén voltak. Light ajkát unott sóhaj hagyta el. Reggel 4-ig tilos volt az épület elhagyása, 4 és 6 között is csak engedéllyel, tehát az sem volt megengedve, hogy elmenjen esetleg egy erdőbe, vagy egy a város fényeitől távol lévő faluba, hogy csillagokat nézzen, vagy megnyugodhasson a sötétségben. Light számára börtön volt ez a hely Amodar úr minden igyekezete ellenére. A kapitány mindent megtett, hogy mindenki otthon érezze magát az épületben, de Light csak egy erdő fái között érezte magát biztonságban, és ebben nagy szerepet játszott az is, hogy Harcostársai minden ok nélkül megkínozták, csak mert nekik ahhoz volt éppen kedvük. Light szeme előtt felvillantak az erdőben élő madarak. Angel és a családja. Maga előtt látta a madár  gyönyörű fehér-zöld tollait, gyönyörű, szeretettől csillogó, barna szemét, és a szárnyakat, amik az éjszaka hidegétől védték őt ölelve. Szeme fájdalmasan megcsillant. Most érezte meg az éjszaka hidegét, libabőrös lett mindkét karja egy pillanat alatt. Leült a fűre, és végighúzta a kezét a hideg fűszálakon. Nem olyan volt, mint a valódi fű a valódi talajban. Hiába volt élő növény, nem volt természetes az érintés. Mint amikor a nagy üzemben tartott tyúkoknak lámpával világítanak. Jó, jó de érzik, hogy nem az igazi. Lehajtott feje csak akkor emelkedett fel, amikor egy kézfejet a vállán érzett. Amodar úr ment ki hozzá, miközben a nő elmerült gondolataiban. Egyikük sem szólt egy árva szót sem, a kapitány jól látta Light szemében, hogy úgy érzi magát, mint a foglyul ejtett, sérült, magányos farkas. Pár perc néma mozdulatlanság után felsegítette Light-ot, és bementek.
-Mi a baj?-Szólalt meg Amodar csendesen, mikor mindketten leültek a kapitány lakásának előszobájában lévő fotelekbe egymással szemben.
-Semmi... Vagyis minden... Vagyis... Aj, nem tudom!-Light szemébe enyhe düh villant, karba tette a kezét, és kelletlenül hátradőlt. Kis idő múlva felsóhajtott, és nyugodtabb hangon mondta:-Sok minden összejött...
-Noellel kapcsolatban?
-Is...
-Cloud-dal volt valami, vagy Zack-el?
-Is-is....
-Más is van?
-Van....
-Miért kell belőled harapófogóval kihúzni minden szót, hm?-Kérdezte Amdar úr hangjában őszinte aggodalommal. - Kérlek, áruld el, mi a baj, mi bánt ténylegesen?
-Ladiszla Vezérnő, Cloud, Zack, Serah, Noel és még ez az átkozott hely is itt van!-Light halkan beszélt, de szeme villogott a dühtől.- Ráadásul ez a Noel túlságosan is örült annak, hogy felhívtam, tartok tőle, hogy tervez valamit. Ma találkozom majd vele a város egyik parkjában.
-Egyedül mész?
-Kit vihetnék magammal?-Kérdezte vissza Light keserű, szomorú hangon, minek köszönhetően a kapitány szíve nagyot dobbant a fájdalom láttán.
-Esetleg megkérdezheted a nevelőapádat, vagy a Mesternődet...
-Az utóbbi keresztbe le is nyelne... Önt meg nem szeretném zavarni.
-Küldhetek melléd egy Harcost..
-Arról szó sem lehet! Inkább egyedül megyek.-Határozta el magát Light. Tekintetét eluralta a hidegség, a düh lángja kialudt szívében. -Mit keres a kapitány úr ilyen későn, vagy korán az ágyán kívül?
-És a Harcos hajnalok hajnalán mit keres az udvaron?
-Valami természeteset...-Sóhajtotta Light.- Megőrjítenek ezek a beton, műanyag és fém felszerelések. Még a szekrény is vasból van, nem fából...!
-Lightning, a fa annyira nem tartós, és kevésbé véd. Ne feledd, hogy bármikor érhet minket fegyveres támadás, és olyankor a vas szekrény a Harcosokhoz legközelebb lévő golyóálló búvóhely, ezért van a szekrényekben beépített fegyverkészlet, és belülről zárható zár.
-Aki a Harcosokhoz betör, az megérdemli, már bocs...-Light szavai után a kapitány fölsóhajtott. Light lehajtotta a fejét.-Elnézését kérem.
-Menj aludni, hátha sikerül.-A kapitány keménységet parancsolva a hangjába felállt és elindult hálószobája felé. Light is szó nélkül távozott. A lelkében lévő kopár, néptelen hidegség helyét most fájdalom váltotta fel, de tekintetét uralta annyira, hogy ne lehessen rajta látni. Visszament a szobájába, és unalmasan az ágyra feküdt, elmerült gondolataiban. Mi kínozza ennyire? Fogalma sem volt róla. Tűnődésében rájött, hogy időpontot nem beszélt meg a férfival. Mondjuk ez annyira nem zavarta, alig várta már a 6 órát, mikor végre kimehetett, meg sem állt a park fáiig, s mély lélegzettel a tüdejébe szívta a finom illatot. A lágy madárcsicsergés lenyugtatta a lelkében lévő forgószelet, és úgy látta el lelkében lévő sebét, mint édesanya a horzsolást. A természet az úttól letérve átölelte a lányt, nem törődött a város zajaival, az autók és hajnali piacárusok hangoskodásával. Kék szeme oly nyugodtan csillogott, mint tó tükre szélcsendben egy gyönyörű hajnalon. A  hajnal hűvös szellője megtáncoltatta a fák kisebb ágait, és leveleit, mintha a madárkórust akarná támogatni. Light elég sok időt töltött itt, az emberek már megszokták, hogy órákat üldögél a fű bársonyos szőnyegén. Tudta, hogy teljesen múltja miatt sosem fog tudni beilleszkedni, ő mindig is "csak egy erdőlakó" marad, és nem fognak emberként tekinteni rá, de nem is várta el: Sosem tartozott közéjük teljesen. Egy vérszomjas farkassal vagy medvével jobban kijött, mint a legkedvesebb, legodafigyelőbb emberekkel, akikkel eddig találkozott.
-Szép, jó reggelt kívánok, Lightning Farron!-Köszönt oda Noel mosolyogva, barna hajába belekapott a szellő, szemeiben meg-megcsillant a hajnali napsugarak egyike. Mellette Serah volt. Light felpattant.
-Ön lenne az, Noel úr?
-Noel úr..!?-Serah ezen egy jóízűt kacagott, Noel csak mosolyogva rázta a fejét. Serah Light szemébe nézett és vígan rámosolygott.- Testvérem...?-Mosolygott. Light végignézett a lány arcán, de nem ismerte fel, csak Serah őt.
-Ön lenne Serah Farron? Így már világos a segítsége az úrnak.-Enyhén meghajolt üdvözlésképp.
-Tegeződjünk, azt javaslom.-Serah kezet nyújtott testvérének, aki elfogadta a felajánlást, és kezet ráztak, aztán Noel felé is nyújtotta a kezét, a férfi erősen, magabiztosan rászorította ujjait a lány kezére. Light szintén megszorította a kezét, mire Noel sziszegve kapta el azt.
-Van benned erő...!-Ismerte el Noel, de mosolygott. Természetesen részéről megjátszás volt az egész (vagy ha nem is, így hangoztatta), bizalmat szeretett volna adni Light-nak, biztonságérzetet. Sikerült is, Light nyugalma látszott a szemén, de kardja ott lógott derekán, és ennek több köze volt hozzá, mint annak, hogy erősebbnek bizonyult a férfinál. Leültek egy padra, természetesen Serah ült középen, ő volt az egyetlen, aki senkitől, és akitől senki nem tartott. Light alapból félt a férfiaktól, mint egyes emberek a pókoktól, kígyóktól, ezért Noel nem akart rárontani, na meg Noel is tartott egy kicsit tőle: Fegyvertelen volt, és azt már tudta, hogy Light könnyen felkapja a vizet, igen hamar képes döntéseket hozni. A beszélgetésükben Light a múltját mondta el, hogy milyen az erdőben élni, és mennyire hiányzik ez neki. Noelt jobban érdekelte volna, hogy mik a tervei a jövőre nézve, de mivel Light próbálta kerülni a témát, nem erőltette. A parkba egy motor csörtetett be, megállt Light-ék előtt. A motoros leszállt a járműről, levette fekete sisakját, előlobbant szőke haja, és kék szeme  dühösen csillogva meredt a középen ülő lányra. Hangjában is érződött a düh:
-Mi az, hogy csak így eltűnsz, se egy SMS, se egy levél, semmi nélkül?!- Light lelkében furcsa ösztön támadt, nem tudta ezt megmagyarázni, csupán érezte: Meg Kell védenie a testvérét! Nem gondolkodott rajta egy percet sem, felállt, és a két testvér közé állt. Light szemében Cloud így is ellenség volt, fenyegető hangja pedig olyan érthetetlen érzést keltett Light szívében, hogy ő sem értette, csak húga védelmére kelt. Cloud elővette kardját, Light is rögtön kezében tartotta. A férfi sziszegett valamit a fogai között, de Light nem is fogta fel, hogy beszélne, az az egy dolog lebegett a szeme előtt, hogy a közelgő veszélytől meg kell védenie testvérét. Össze is verekedtek, de olyan gyorsan mozgott mindkét tapasztalt Harcos, hogy Noel tekintete már nem tudta követni: Először Cloud támadt, és elvétette, Light elhajolt a bal vállára célzott csapás elől, Light még ugyanebben a másodpercben indította útnak gyorsan sikló kardját bátyja oldala felé, de a kardja elzárta a másikat a hústól.  A további támadások sem nagyon sértették meg őket, csupán néhány karcolással mindkét fél megúszta, aztán Cloud visszavonult. Mindketten elrakták a fegyverüket. De Cloud hátba támadta Light-ot, és egy éles tőrt mártott meg a nő gyomrában. A penge könnyedén siklott át a bőrön, a ruhán, és belemélyedt a húsba is. A páncél mellett Light oldalán mély seb tátongott, és ruhája hamar átázott nagy foltban a vértől. Szeme előtt lassan elhomályosult minden, és eszméletét vesztve esett össze a kés pengéjén lévő por hatása miatt...