1 Fejezet Az utolsó próba

-És aki utolsó próbájára készül: Lightning Farron!-Kiáltotta az egyik elismert Harcos. Mély, férfias, és kétség kívül erősségére utaló hangja megtöltötte a hatalmas termet, ahol a Kapitányok, és a Vezér. Az utóbbi már nagyon unta a huszonvalahány ember után a ceremóniát e napon. Az arany terem csillogására már ráunt, a Harcosok arcán is unalom uralkodott. A Vezér volt a teremben az egyetlen nő, az összes Kapitány és Harcos férfi arca közül azonban az egyiken látta csak, hogy felkapja eddig unottan lógatott fejét, kihúzza magát Kapitány rangját jelentő székén, és könyökét nem támasztja tovább az előtte lévő asztalkán. Természetesen Amodar úr volt az, akinek a szolgálatában állt Light. A kapitány ajánlotta a próbák letételét, és a nő egy percet sem gondolkodott rajta. Az Elismert Harcosok a többi Harcos fölött álltak, 10 próbát kellett kiállni ehhez a ranghoz. A legtöbben bele sem kezdenek, mondván "öngyilkosság", aki azonban belekezd, az vagy belehal, vagy végigmegy mind a tízen. Nem köteleznek rá senkit, hogy elvállalja, de okot sem kérnek tőle, csupán a listára írják a nevet, azonban akinek a listán van a neve, az nem húzódhat vissza, szembe kell néznie minden próbával, különben a katona rangot sem kapja meg, és (a legtöbben foglalkozásként tekintenek a Harcos rangra, Lightning is) senkiházi utcalakóként végzi. Ha elesik a próbákon, becsületesen, harcban elesettként temetik el. Ha átmegy, akkor pedig a Harcosok szabályai közül a legtöbb alól felmentődik, mint például: Élhet más helyen is, nem szükséges a főhadiszálláson kapott szobákban élni. Ez volt az, amit Light szeretett volna elérni.
    A halk suttogás egy pillanat alatt megtört. Néma csend uralkodott a teremben. A falnál álló Harcosok és az előttük ülő Elismert harcosok épp oly némán, és elismeréssel szemlélték a kinyíló ajtókat, akár a tiszteletet kelletlenül megadó Kapitányok és Vezér. A csendet csupán a cipő halk kopogása zavarta meg, amint a harcosnő egyenes, kihúzott háttal, egyenesen tartott fejjel, és könnyed léptekkel indult a Vezér magasan lévő széke felé. Arca érzelemmentes volt, szeme akár a kék jég, gyönyörű, de fagyos. Szokásos hajviseletének eleget téve rózsaszín haja bal oldalon a vállára omlott, míg hátul rövidebb volt, csak a nyaka alját érte el. A Vezér elé érve enyhén meghajolt.
-Lightning Farron.-Szólalt meg a Vezér hideg, mély hangján. Nem szerette Light-ot egy kicsit sem, nem tartotta méltónak még a Harcos rangra sem, nem hogy Elismert Harcosnak! Azonban Lightning olyan jól teljesített sokszor 105%-osan minden feladatot, hogy kénytelen volt neki a nagyobb rangot megadni, de most nem! Most olyan feladatot rak elé, amibe biztosan belepusztul végre!-Határozta el magát. Lightning ráemelte a tekintetét, valóban felnézett nagyságára, és csodálta Vezérét az általa elért rangjáért, de irigy nem volt rá.
-Ladiszla, Úrnő.-Köszönt vissza Light mély hangjában teljes nyugalommal, majd mélyen meghajolt.
-Halljam, miért járulsz színem elé!-Ladiszla szerette kihasználni a Harcosok tiszteletét, alázatosságát, olyankor, amikor egy ilyen Harcos állt előtte, Királynőnek érezte magát, ki is egyenesítette a hátát rögtön, és előkelő kézmozdulattal lefektette karját a karfára.
-Alázattal kérem Vezéremet, hogy adjon méltó feladatot az utolsó próbán. Az előző kilencet egy óvodás is megcsinálta volna.-Light hangjában maró gúny volt érezhető, amit Harcostársaira nézett, szeme megvetőn megcsillant, és engedelmesen visszaemelte a tekintetét Vezérére.
-Amodar, illemet nem tanultak a Harcosaid?!-Kérdezte Ladiszla fenyegető hangon. Nem sokan mertek vele vitatkozni, gondolkodás nélkül megöletett bárkit. Ladiszla kérdésére Amodar elmosolyodott.
-Az ön csapatában is találhatóak olyan makacs fejek-Felelte Amodar úr -, amibe egyes szabályokat képtelenség belegyömöszölni.
-Akkor bele kell verni.-Felelte Ladiszla hidegen.
-Elnézést kérek, hogy megzavarom önöket.-Light fölszólalása miatt minden szem rá szegeződött. Egy Harcos, vagy Elismert Harcos, de még egy Kapitány sem mert volna megszólalni, amikor Ladiszla valakinek a hibáját keresi! Ezt Light nagyon is jól tudta.- Szeretném tudni a feladatomat.
-A feladatodat...-Ismételte meg Ladiszla eltöprengőn.- Hát persze a feladatod... Az utolsó feladat, amelyben a legtöbben elesnek....-Ladiszla fejében sorra jártak a misztikus és mágikus lények, akik gyűlölik az embereket, és hogy milyen kincset keljen elhoznia Light-nak, amit úgy védenek, hogy a feladat szinte egyenlő legyen a lehetetlennel.- A feladatod az Elfek Királyságában lesz végrehajtandó.. El kell hoznod valamit. A koronát! El kell hoznod az Istenek Koronáját az erdei elfek területének közepéből.
-De, Úrnőm!-Állt fel az Elismert Harcosok közül egy szőke férfi. Hatalmas kardja a széke háttámláján pihent, szemei akár az ég, élénkek, szinte világítottak. - Ilyen feladatot még a Kapitányoknak sem adnak! Egyedül teljesíthetetlen a feladat.
-Bölcs meglátás, Cloud!-Hallatszott Ladiszla dicsérete.- Éppen ezért fogsz vele menni.
-De..!-A testvérek egyszerre akartak tiltakozni, mindkettő elsápadt, szemeik elkerekedtek.
-Kapitányok, ellenezné valaki?-Nézett körül Ladiszla a mellette, de nála alacsonyabb helyen ülő 4-4 kapitányon két oldalt mellette néma volt.- Akkor a döntés végleges. 1 hét múlva indulhattok.
-Francba...!-Káromkodott Light magának. Egyedül sokkal nagyobb biztonságban érezte magát, ráadásul egy olyan személlyel rakták össze, aki utálja, és akit utál. Ellenséges tekintetet vágott testvéréhez, köszönetképp meghajolt, és távozott. Döbbent csend maradt utána. Ladiszla törte csak meg a hosszas csöndet.:
-Neveletlen, és még ő akar Elismert Harcos lenni! Felháborító egyesek hozzáállása...!
-Még szinte csak gyermek.-Szólt félhangosan Amodar.-Nem tudja, hol a határ, amíg nem lépi át.
-Meg kellett volna tanítani neki!-ugrott föl a helyéről a nő.- Vagy talán neked kéne megtanítani, hogy nem lehetsz ilyen jószívű?!-Amodar csak kihúzta magát és mély levegőt vett. Ladiszla visszaült.-Nem érdekel, hogy mi a szokásod.-Mondta végül pár perc szünet után.- Ez a nő felháborító magatartásával nagyon vágja maga alatt a fát... Azt ajánlom, figyelmeztesd rá, hogy amennyiben nem tapasztalok változást, nemhogy az Elismert Harcosok közé nem fog tartozni, de még a városból is száműztetem!
    Light szokása szerint az udvaron tartózkodott, és a szomszéd gyermekeket figyelte az emeleten lévő teraszudvarról, hogy játszanak a kutyájukkal. Vágyakozó pillantásokkal kísérte végig, ahogy eldobják a botot, és megküzdenek egymással a megszerzésére, aztán a kutya odabújik gazdáihoz, és hagyja, hogy simogassák.
-És, most?-Ébresztette ki álmodozásából Amodar hangja Light-ot. - Lám, elérted, hogy egy komoly feladat elé állítsanak, a testvéred segítségét is megkaptad, erre haragosan távoztál egy káromkodás után...-Lépett a nő mellé a kapitány úr. - Mi lesz a következő? Rá is támadsz Ladiszlára?
-Csak ha önhöz hozzányúl, Uram.-Felelte hideg hangon Light, tekintete még mindig a gyerekeken és a kutyán volt.
-Nem szorulok a védelmedre!-Amodar enyhén megemelte a hangját.
-Én sem az önére, Cloud-ról meg ne is beszéljünk...!-Light karba tette a kezét, és elfordult Amodar úrtól.- De ön mégsem tiltakozott, pedig tudja, mennyire gyűlöl az az ember.
-A testvére, Farron!
-Akkor is a testvérem volt, amikor karácsony előtt hagyta, hogy a nevelőszülei az utcára dobjanak?!
-Vigyázzon a hangnemére, hölgyem! - Amodar már majdnem ordított. - A Pokolba a múlttal! Ha azt nézném, ki voltál, foglalkoznék egy senkiházi erdőlakóval?! Ne azt lásd az emberben, hogy mit tett régen, hanem azt, hogy ki és mi ő! Te könnyen ítéletet mondhatsz felette így, hogy nincs senkid, és semmit de neki ott van a testvéred, akit te ellöktél magadtól! Cloud egy becsületes, rendes és megbízható Harcos lett. Elismert Harcos! Ő már végigment a maga próbáin, és ,most a saját életét kockára téve próbál neked is segíteni. Mi ez, ha nem törődés és nem az, hogy jóvá akarja tenni a hibáit?! Kiállt melletted, te meg így beszélsz róla a háta mögött!
-Elnézését kell kérnem, Uram.-Adta meg magát Light lágy hangon.- Belátom, e részletek kiestek a figyelmemből.-Leengedte a kezeit, és visszafordult a kutya felé. A gyerekek bementek, a jószág pedig a házában terült el. Light ajkait egy mély, fájdalmas sóhaj hagyta el. - Nyugodtabb lennék, ha egyedül mehetnék. El tudja intézni?
-Nem. És nem is akarom. Tarthatatlan ez az állapot két Harcos között, főleg úgy, hogy rangja nagyobb, mint a tiéd.
-Még! Még nagyobb, de már nem sokáig.
-Nem akarom, hogy holtan végezd, ezért megy veled.ű
-Tudok magamra vigyázni.
-Még nem láttál elfet, Harcos. De tanultál róluk, igaz? Mit tanultál róluk?
-Fajtától függően derék és mellmagasság között ingadozva érhetnek egy átlag embernek, háromszor, esetleg négyszer gyorsabban mozognak nálunk, kiváló a fegyverhasználatuk és legtöbbször a környezetükbe olvadva támadnak. Emellett fegyvereik még nem fejlődtek, fából készült vas hegyű nyilakat és fa illetve lószőrből készült íjat hordanak maguknál, ritkán kovácsolt kardot, de vívásban nem a legjobbak, a késeikkel bánnak ügyesen. Barátai a Természetnek, és varázslat áll a hatalmukban. Gyűlölik az embereket a környezetszennyezés, erdőírtás és kíméletlen vadászat miatt.
-Remek.. Legalább nem üres a fejed...-Szinte megvetően hangzottak szavai, de már megnyugodott a kapitány.
-Az illem nem mindig jellemző rám.-Felelte Light érzéstelen hangon. Tekintete még mindig a kutyát figyelte, amint az elégedetten liheg álmában. -Még neki is jobb sorsa van....- Gondolta Light elkeseredetten, és hosszasan figyelte a hófehér német juhászt.
-Mióta nem aludtál?-Kérdezte Amodar hosszas némaság után megtörve a csöndet.
-Ma lesz harmadik napja.
-Van már fogalmad róla, ki, vagy kik voltak?
-Nincs, de a nyakamat tenném rá, hogy ahogy a szobám felé indulnék, rögtön ott lenne mind....
-Akkor menjünk, aki a szobádban lesz, az megkapja méltó büntetését, te meg a bezárt ajtó mögött nyugodtan átaludhatod az éjszakát és a nap hátralévő részét.-Tiltakozást nem tűrve Amodar megfogta Light csuklóját, és szó szerint elhúzta az ajtóig, a szoba üres volt, egy árva lélek sem volt bent, csupán egy furcsa ruha az ágyon, és egy levél rajta.
-Ez nem az én ruhám...!-Tiltakozott Light Amodar tekintetére. Ruha nem lehetett elől, legalábbis nem hanyagul levágva az ágy közepére.
-Akkor kié?
-Azt nem tudom... De nem az enyém...
-Hm... szóval valaki járt itt...?-Körülnézett Amodar alaposan, de semmi más nyomot nem talált. - Ha bármi baj lenne, szólj. A kulcsod.-Ezzel egy kulcsot dobott Light felé, aki az ágyhoz ment. Light elkapta.
-Hálás köszönetem, Kapitány úr! Majd meghálálom.
-Ha épségben visszatérsz, már meg is háláltad.-Mosolyodott el Amodar, és magára hagyta a nőt. Light megnézte a levelet, meg volt címezve, nyomtatottan szerepelt rajta a neve, de feladó nem volt. Kibontotta, az egész levél nyomtatott betűkkel volt írva:
"Tisztelt Harcosnő!

E levél talán meglep, s a ruha még érdekesebb lehet, kérlek, fogadd el ajándékképp. A ruha megvéd minden számodra kellemetlen találkozástól, se az ostor, se a kard nem fog rajtad, ha viseled, és levenni is egyedül te tudod. A kód a kedvenc számod, biztos vagyok benne, hogy nem téveszted el.

Üdvözlettel és tisztelettel:
Én"
Light a ruhára nézett. Vékony anyaga miatt rájött, hogy ruhaként semmiképp nem használhatja ruhaként, de bármilyen ruha alá fel tudja venni a bőrszín, vékony anyagot. Mikor fölvette, elégedett volt a látvánnyal: Nyakától a csuklójáig és bokájáig az egész testét védte a ruha. Varázszára miatt a hátán egybeolvadt, nem kellett segítség a felvételében, sem a levételben. Light a ruhára véve a pizsamáját bezárta az ajtót, elhúzta a függönyöket, így teljesen sötét lett a szobában, és az ágyára dőlve hamar elnyomta a mély álom.