2. Fejezet: Ki az az "Én"?

Light csak másnap délben ébredt fel, de frissen, kipihenten, nagyot nyújtózott, majd felkelt az ágyról, megfésülködött, átöltözött és Amodar úr keresésére indult a levéllel. Amodar dolgozószobájába kopogott be. Az ajtó rögtön kinyílt, és a kapitány azonnal észrevette Light szemében a zavart, és a félelem nagyon enyhe, elfojtott csillogását.
-Mi történt?-Kérdezte Light-tól, majd egy intéssel behívta. Light bement, és a kapitány becsukta az ajtót.
-Szükségem lenne a házban járt emberek nevére. Ezt találtam tegnap az ágyamon, és fogalmam sincs, ki vagy mi rakhatta oda, varázslat meg, tudtommal, nem használható a falakon belül.-Light átnyújtotta a levelet Amodar úrnak, a kapitány elolvasta, és bólintott.
-A ruha működik?
-Még nem próbáltam. De nem is szeretném, az az igazság.
-Az aggodalmad jogos, és becsületszavamra esküszöm, hogy a végére fogunk járni a dolognak. Te pedig sétálj el a testvéredhez, és beszéljétek meg az indulás időpontját.-Light bólintott, enyhén meghajolt, és távozott. Ahogy lefelé ment, a kerítésnél megállt, és figyelte az ismét játszó gyerekeket. A zöld udvaron vígan szaladgáló testvérek és a német juhász Serah-t és a kiskorukat juttatta eszébe, amikor a dobermann kutyájukkal fogócskáztak. A gyerekek egy idő után azonban megálltak, és Lightning-ra néztek mindketten. A nő enyhe mosolyt erőltetett arcára, és lágy hangon megkérdezte:
-Hogy hívják a kutyát?
-Ö.... Hófolt.-Zavarában a gyerek alig tudta kinyögni a szót.
-Hófolt? hm. Ilyen nevet sem hallottam még.
-Mi találtuk ki.-Dicsekedte a nagyobbik lány. Light bólintott, és útnak eredt. Ment egyenesen bátyja háza felé, bár szinte biztos volt benne, hogy nem lesz otthon (sosincs ott, ahol lennie kéne). A kapu valóban zárva volt, de a kerítés egy angyalnak nem akadály, Light gond nélkül átrepülte, az ajtó is zárva volt, a garázsból hiányzott mindkét motor: Zack-é és Cloud-é is. Zack Cloud jó barátja volt, miután a Farron családot katasztrófaként érte az édesanya halála, az apjuk megnősült újra. A gazdag férfi hamar talált egy nőt, de a nevelőanya csak a vagyont akarta. Mivel még egyik gyermek sem volt 18 éves, a férj halála után a vagyon és a hatalmas földű tanya automatikusan a nő kezébe kerülne. A házasságra 3 hónappal az apát megmérgezték. December első napján (egy hónappal a temetés után) a mostoha kidobta mindhárom testvért az utcára. Zack szülei magukhoz vették mindhárom gyereket. Zack és Light már akkor sem jöttek ki egymással. Karácsony előtt, 23-án Light és Zack úgy összeverekedett, hogy a szülők egyetlen édes gyermeke majdnem meghalt. Másnap Light visszakerült az utcára. Gyűlölte a karácsonyt, és azóta sem tartotta meg egyszer sem. Nem volt mit ünnepelnie. Az ablakon át vágyakozva nézte, amint az ikertestvére és Cloud új, szerető családban bontogatta az ajándékait a tűz mellett. Egyiknek sem jutott eszébe az, hogy kérjék a felnőtteket Light visszafogadására, és ez mindkét testvérre rányomta a pecsétet Light szemében. Mikor a teherautón keresett menedéket, álmában kivitték a városból, elvitték Valhalla erdejébe. A sofőrök nem tudták, hogy rajta volt a kocsin, így azt sem vették észre, hogy nem volt meg, amikor a jármű elment. Angel ekkor veszítette el kicsinyét, amely helyét Light pótolta a hím madár szemében. Light 20 évet töltött az állatok között. 26 évesen visszatért az emberekhez, már maga sem tudja, miért. Az állatok nyelvén kiválóan beszélt, de az emberekkel nem értett szót. Egy nő segített rajta, úgy kezelte, mintha gyermeke lenne, aztán Amodar is találkozott vele. A férfi megsajnálta, ahogy a történetét végighallgatta, és úgy döntött, hogy segíti tovább Light dolgát. Hogy maga mellett tarthassa, harcra kezdte képezni. Light azonnal ráérzett a fegyverhasználat minden trükkjére, így hamar bekerült a katonaságba, ahonnan nagy árral Harcossá emelték, és most az Elismert Harcos rangért küzdött a próbák végrehajtásával. Azóta Serah-val nem találkozott, Cloud-dal meg nem jött ki jól, mivel a férfi megtagadta, hogy ismerné, vagy hogy a testvére lenne. Light szomorúan emlékezett vissza múltjára. Cloud hideg hangja azonban hamar felébresztette álmodozásából:
-Úgy tudom, nem engedtelek be.-Levette fejéről a sisakot, és Zack-kel együtt a garázsba tette a motorját, majd a kormányra akasztotta a sisakot. Napszemüvege a fején maradt, eltakarta kék szemeit, de hangjából még így is érződött az ellenséges megítélés: - Mit keresel itt? Úgy tudtam, csak egy hét múlva indulunk.
-Ezt jöttem tisztázni, és egy lakcímet kérni.
-Lakcímet???- Cloud szemüvege nem takarta el elkerekedő szemeit.- Mégis miért segítenék én neked bármiben is, ha nincs rá parancsom?!
-Hidd el, én sem örülök neki, hogy Veled kell lennem. Egyedül többre vinném.
-Ch.. Megnézném. Láttál te már egyáltalán elfet?
-Ö... Az igazat megvallva nem...
-És, hogy akarsz oda menni? Gyalog?
-Természetesen.
-Máris elvesztél. Motor lesz a jármű, te ülsz majd hátul.-Light már épp nyitotta volna a száját, amikor Cloud rávágta:- Vita nincs. Még Én vagyok fölötted, és nem fordítva, és amíg nem leszel kapitány, ami egyébként lehetetlen, a nemed miatt leszek fölötted, szóval csak csöndben húzd meg magad, és tedd, amit mondok!
-Keresve sem találnék nálad nagyobb férget...!
-Kinek a lakcíme kellene, hm? És miből gondolod, hogy tudom?
-Az ikertestvéremet szeretném meglátogatni.
-Serah-t? Gondolod örülne a találkozásnak? A telefonszámát adom meg, kérj tőle címet.-És Cloud gyorsan papírra vetette a számokat, majd átnyújtotta Light-nak.- De ha egy rossz szót is tesz rólad, azt nagyon meg fogod bánni! Kedves, óvatlan, ártatlan és gyenge. Nem bízom meg benned annyira, hogy a közelébe engedhesselek. És máris rohanok figyelmeztetni őt a közelgő veszélyre.-Ezzel visszament a garázsba, és kitolva motorját az utcára már el is tűnt Lightning szeme elől. Light sóhajtott egyet, szárnyat bontott, és a Harcosok házának teraszudvaráig le sem szállt. Ekkor bement, a szobájában már ott volt a lista, amit Amodar úrtól kért, nekiállt hát, hogy átnézze.

*****

Cloud végigszáguldott a fél városon, a motor könnyedén vette a kanyarokat, hangos fékezéssel állt meg egy jókora ház előtt. Leugrott a járműről, levette a sisakot, és bement a nyitott kapun. Felpillantott a 3 emeletes, nem kis területű házra. Az ablakoknál a függönyök mindenhol el voltak húzva, a benti rend az utcáról is látszott a sötétbarna keretű üvegeken át. A fal citromsárga volt kívül-belül. Belülről a tapéta a citromsárga különböző árnyalatainak szabálytalan keveredésével adott ki érdekes mintát. Cloud a házban is tudta, merre menjen.
-Serah!-Szavára a lány jellegzetes mosolyával előjött szobája ajtaja mögül.
-Igen?-Light-éval ellentétben az ő hangja vékony volt, kedves, és önzetlen szeretetet lehetett érezni benne. Kék szeme akár a tó csillogása, rózsaszín haja fejének bal oldalán összefogva lógott copfja a válláig. Rózsaszín ruhácskája fodros szoknyában végződött a térdénél. Átölelte bátyját, és Cloud karjai is vékony, gyönyörű, de törékeny teste köré fonódtak pár másodpercre üdvözlésképpen.
-Fel fog hívni valaki.-Tért rögtön a tárgyra Cloud.- Majd ő elmondja, hogy ki, ha szeretné. Ha a lakcímedet kérné, emlékszel még, mit mondtam ilyenkorra?
-Telefonon keresztül soha senkinek ne adjam meg, találkozzunk valahol, ahová véletlenül sem mehetek egyedül.
-Rendben.- Bólintott Cloud mosolyogva. - És, mi újság felétek?
-Noel, Kriss, Leó és Dominik most valahol elment, és Zack is régen járt már nálunk...-Vonta meg a vállát Serah. - Hercegnő viszont világra hozta kicsinyeit, Bolyhos meggyógyult, Csavargó előkerült, Hamuska ismét majdnem felgyújtotta magát, Vadász tegnap egeret fogott, ma verebet, a kiscicák meg kezdenek megbékélni a hellyel.-Újságolta büszkén Serah, és boldogította Cloud-ot azzal, hogy elmondta, melyik macska mikor mit evett, ivott, melyik lopta el a kenyeréről a felvágottat, meg hasonló unalmas sztorikat mesélt, amiket Cloud csak udvariasságból hallgatott meg. Mikor végre elfogyott a történetekből.:- És azt hiszem ennyi.. Nálatok?
-Szar meg kavics, de a kavics már elfogyott...
-Ladiszla ismét egy neked nem tetsző feladatot adott, igaz?-kérdezte mosolyogva húga, szemében megértés csillogott.
-Jah, megpróbáltam megvédeni ezt a Harcosnőt- a szó közben forgatta a szemét Cloud.- a biztos haláltól, erre én kísérhetem el a halálba...
-Hm.. Ez tényleg nem jó.- Hiába minden, Serah még mindig mosolygott, ez nála ugyanolyan tulajdonság volt, mint a szemszíne. Ha valamiért eltűnt a mosolya, ott már nagyon nagy baj volt, minimum egy macska eltűnése. Hangja lágyan csengett, tele volt életkedvvel, vidámsággal. -Vigyázz magadra, és Rá.-Mosolyogva nyomott egy puszit testvére arcára. -Nehéz dolga lehet egyedüli nőként annyi férfi között... Én nem is bírnám....
-Drága Serah, te még olyan dolgokat sem bírnál, amit egy átlagos ember igen. Ezért kell rád nagyon vigyáznom. Ígérd meg, hogy szót fogadsz Zack-nek, amíg távol leszek.
-Megígérem, de gyere haza épségben.
-Mindent megteszek, hogy kérésének eleget tegyek, hölgyem!-Cloud vigyorogva meghajolt, majd kiindult. - További szép napot neked! Simogasd meg helyettem is a cicákat, kérlek!
-Meg lesz. Szép napot neked is! Szervusz!- Cloud elhagyta a házat, Serah unottan fújta ki a levegőt.- Már megint egyedül vagyok...!-sóhajtotta, majd ismét elmosolyodott, amikor Hercegnő hófehér bundájával a lábához dörgölőzött. Leguggolt hozzá, és lágy, de szeretetteljes mozdulatokkal simogatta a selymes bundát.

*****

Lightning Farron szeme fürgén járt a neveken, majd egyszer csak (több órás keresgélés után) megakadt a szeme az egyiken: Noel Kreisses... Ő nem is Harcos!-Ismerte fel a különbséget a többi név között, felpattant, és már sietett is a kapitányhoz, hogy utánajárjon a férfi egyéb adatainak, hátha egy telefonszámot vagy egy e-mailcímet kaphat. Amodar a név láttán bólintott.
-Ő nem Harcos, a bátyja él csak köztünk, máris utánanézek a dolognak. Várj itt!-Amodar kapitány úr felállt székéből, kiment. 10-20 perc múlva tért vissza. - Nos, Farron, a helyzet az, hogy Noel úr valóban járt itt, összesen 30 percet töltött az épületben, és a bátyjával nem találkozott tegnap. Valószínűleg ő a mi emberünk. Megadom a telefonszámát, ha gondolod, hívd fel, és kérd számon.- Ezzel felírta a megfelelő számokat egy papírra, és kicserélte a Light kezében lévő névsorral. - Viszont látásra, Harcos!
-További békés napot, uram!-Light enyhe meghajlással köszönte meg a segítséget, és a szobájába fáradt. 2 telefonbeszélgetés is várt rá.  Leült az ágyára miután az ajtót kulcsra zárta, és elővette a telefonját. Először a férfit hívta fel. Fel is vette:
-Jó napot kívánok, Lightning vagyok Amodar Harcosainak egyik tagja.
-Szép napot kívánok önnek, Hölgyem! Mi okból keres?- A férfi hangján érezhette Light, hogy rettenetesen örül a hívásnak. Vidám, és nem túl mély, de férfias hangja volt a telefonon keresztül.
-Ön hagyta a szobámban a levelet és a ruhát?
-Ne aggódjon, csak a védelmét szolgálja, mint írtuk... Akarom mondani, írtam. Segíthetek önnek még valamit?
-Tudni szeretném, miért segített rajtam, és miből gondolja, hogy szükségem lenne egy ilyen ruhára..?
-A nyakamat tenném rá, hogy rajtad van éppen most is! És, a bátyám elmesélte nagy büszkén, miket művelnek odabent önnel. Kívülről szeretnénk segíteni, ha ez lehetséges.
-Nos, igazság szerint igen, rajtam van.... Nem találkozhatnánk valahol? Mondjuk holnap a kosárlabdapályánál lévő parkban?
-Nem hangzik rosszul... Ugye nem baj, ha a barátnőmet magammal vinném?
-Én egyedül leszek, de tégy, ahogy jónak látod. Viszont figyelmeztetlek, hogy a kardom velem lesz az egész séta alatt!...
-Nem probléma.
-De, egy pillanat, honnan foglak megismerni?
-Ne aggódjon, Lightning, én már megismerem magát. Majd bemutatkozom. Viszhall.
-Viszont hallásra.-Light tette le a telefont. Egy darabig némán, szótlanul nézegette a számokat, ami Serah telefonszáma volt. Nem volt benne biztos, hogy szeretne kapcsolatba lépni a testvérével, hiszen oly sok év múlt el! A lány is felnőtt, nő lett belőle. Talán megkomolyodott, és szorgalmasan dolgozik valami állatokkal kapcsolatos helyen, vagy kertet művel a saját tanyáján. Nem akarta zavarni.. Végül csak beírta a számokat, ujja a zöld gombra csúszott, de meg is állt a mozdulat. Mély levegőt vett. Lesz, ami lesz.-gondolta, és megnyomta a gombot.
-Jó napot kívánok, Lightning vagyok Amodar Harcosainak egyik tagja.-Szólt a telefonba miután a másik készüléknél felvette valaki. Egy döbbent hangot hallott, miután egy meglepődő fellélegzés ütötte meg a fülét:
-Testvérem...!-Serah a vonal másik végén falfehér lett és le is tette a telefont.
-Hát, ez nem jött össze...-Húzta oldalra a száját Light, és letette a telefont az éjjeliszekrényre. Úgy döntött, fel is adja, és nem próbálkozik aznap már többet. Nem így akarta, de Serah felismerte. Hogy ez jó, vagy rossz, egyik lány sem tudta eldönteni. Light kiment az udvarra, és figyelte Hófoltot egészen estig, este visszament a szobájába, és azon tűnődött, mihez kezd majd, ha ebből a börtönből kiszabadul. Serah visszatért macskái közé, s az álom is ott lelt rá. Csöndesen szuszogott eldőlve a szőnyegen, és álmában felidézte a testvérével együtt töltött szép napokat, amikor még kis óvodásként szaladtak együtt a lepkék után, vagy éppen a kutyájuk elől a játéklabdával kezükben. Zack széles mosollyal fogadta a látványt, ahogy szerelme körül alszik az a legalább 20 macska, melegen tartva őt az éjszaka hidegében. Óvatosan karjaiba emelte a még álmában is mosolygó lányt, lefektette az ágyára, betakarta és magára hagyta, hogy saját szobájában térjen nyugovóra.