5. Fejezet

Fontos beszélgetések

Reggel 5-kor ismét kinyílt az ajtó, Iván elmosolyodott, amikor meglátta a könyveken alvó Alysha-t. Letette mellé a hangszert az asztalra, és finoman az ágyra fektette, ezután elhagyta a szobát. Kis híján halálra rémült, amikor megfordult és apjával találta szemben magát.
-Ne feledd, fiam, mi lesz a lány sorsa.Erre felkészíteni a mi feladatunk. És nem valószínű, hogy ő lesz az az egy.
-Tudom.-Sóhajtotta Iván.-De ha ő lesz sem látom többé.
-Ilyen az élet, drága fiam.-Alysha, mivel nem aludt, az ajtóhoz lopózott, és hallgatózni kezdett.- Kegyetlen a világ, és még nem állsz arra készen, hogy csatlakozz a tömegbe.
-Értem, apám.-Hajtotta le a fejét a fiú.-És mikor állok majd rá készen?
-Ha minden így halad tovább, már csak egy év, de majd az idő múlása megválaszolja kérdésed.
-Értem, édesapám...
-Hidd el, fiam,csak védeni szeretnélek ezzel.
-Tudom, apa.-Én nem igazán értek ezzel egyet.-gondolta Alysha- Nem kell ahhoz idő, hogy a világba kimenjen. Ez akkora hülyeség!
-Legkésőbb 7-kor legyen az udvaron!-Hagyta meg fiának a feladatát Alysha ajtajára mutatva, aztán elment. A lány visszaült az ágyra. A kilincs megrezdült, ahogy Iván rátette a kezét, de végül nem ment be, inkább elment.
Délután 4 kor Alfréd bement Alysha szobájába.
-Nos, Alysia, hogy haladsz a könyvekkel?
-Először is: Alysha A L Y S A H A! Másodszor: Nem érdekelnek a dögunalmas könyvek. Nem fogom őket elolvasni.
-Nem?-Kapott olyan taslit, hogy még Iván feje is belefájdult, pedig két szobával arrébb volt.- Ismét megkérdezem: Nem fogod elolvasni?
-Dögölj meg!-Azonnal elcsattant a tasli párja.
-Szóval, elolvasod?
-El.-Sóhajtotta Alysha.
-Szeretem, ha lehet valakivel beszélni. Holnapra mind a 4 könyvet kérem fejből tudni!-Ezzel becsukta maga mögött az ajtót.
-Mit vállaltam?-Suttogta elkeseredve Alysha, és az ágyra feküdt, összehúzta magát.
2 óra múlva ismét kinyílt az ajtó. Iván jött be a vacsorával. Meglepődött, amikor meglátta, hogy Alysha arca be van pirosodva, valószínűleg a két nyakleves lehetett a hibás emiatt.
-Hogy vagy?- Kérdezte csendesen, miközben letette a tálcát az asztalra.
-Voltam már jobban is.-Hangzott a lány válasza, nem kelt fel az ágyról.-És te? Meddig tűröd még, hogy az apád börtönben tartson?
-Börtönben? Azt azért nem mondanám rá, hogy börtön.
-Nem láttad még a világot, nem szaladtál még le a hegyről szabadságodat élvezve.... Hidd el, a világhoz képest, ez egy börtön.
-Valóban az lenne?-Kérdezte Iván eltöprengve.
-Legalábbis arra hasonlít...