3. Fejezet

    Alysha új otthona

Egy hét múlva ismét ebben a házban, most 5-en vannak bent. De a 3 fiúból egyik sem dobogtatta meg Alysha szívét.  Ugyanez történt a második hét végén is, csak akkor 7 fiú bukott el.  A harmadik hét vasárnapján is kinyílt az ajtó, Alysha bement. Ezúttal csak egy fiú várta, és ahogy levette a lány a napszemüvegét, sikított egyet és kirohant. Alysha lehajtotta a fejét, mély sóhaja a vájnix szívébe hasított.
-Sajnálom.-Szólalt meg csendesen. Alysha érzelemmentes hanggal felelt:
-Már megszoktam, hogy félnek tőlem....Nos, ahogy nézem az alku elbukott.-Emelte fel a fejét. Ájxnel főura már épp válaszolt volna, amikor a lány folytatta.- Azonban úgy döntöttem, hogy szeretném elfogadni ajánlatát.-A vájnix erre csak pislogni tudott.-Szóval, hol lehet csatlakozni a Harcosokhoz?
-Kérem, kövessen!-Ezzel a vájnix kilépett az ajtón. A déli hőség úgy vágott a képébe, mintha egy frissen sült pite landolt volna arcán. Alysha kellemesnek találta az időt, a vájnix kopogó fémpapucsával ellentétben. Lassan mentek, és az út végére Alysha már fején koppanó kalapácsnak érezte a zajt, ahogy a csillogó fém a forró, fekete macskakövekkel találkozott a vájnix minden lépésére. Egy nagy kastélyszerű épület előtt álltak meg, a fal téglái két páncéllemez közé voltak építve, A kapu is abból volt. A hatalmas, csillogó, szürke falak köré energiapajzsot helyeztek. A narancssárga félgömb a falakban, és a föld alatt is folytatódott. Mögé nem lehetett látni. A vájnix egyenesen a kapuhoz ment.
-Alfréd, drága barátom! Beengedsz?-Szólt a kaputelefonba, a kapu hamarosan nagy csikorgással kinyílt, mögötte a másik oldalon két ember állt. Egy idősebb, 50 körüli férfi, haja már megőszült, de izmos testéből ítélve még elég egészségesnek tűnt. Kék szeme érdeklődve figyelte a lányt. A mellette álló 25 év körüli, barna hajú férfi pedig kezet fogott a vájnix-el.
-Szervusz, Iván!-Köszönt a vájnix, majd az öreg felé fordult.-Alfréd!-Vele is kezet fogott.
-Kit hoztál?-Kérdezte érdeklődve Alfréd.
-Egy új tanítványt, ha nincs ellenedre.
-Ugyan, dehogy!-Mosolyodott el Alfréd.-Iván, vezesd körbe, kérlek!
-Rendben, édesapám!-Bólintott, majd vidám, világoskék szemeivel Alysha-ra nézett.-Gyere velem!-És elindult vele együtt, hogy megmutassa neki, mit hol talál. Alfréd a vájnix-ra nézett.
-Ez az a lány?-A főúr bólintott, Alfrédról lefagyott a mosoly.-Gondoskodni fogok róla, hogy úgy távozzon, ahogy kérted.
-Másfél millió arany, igen sok pénz, csak a tökéletes munka eredményéért fogok fizetni.-Közölte, majd sarkon fordult és távozott.
Alysha-t a szobájába vezették utoljára, és ott lett hagyva Fáraóval együtt, természetesen sejtése sem volt a kapuban elhangzó beszélgetésről.