6.Fejezet

Két évvel később...

Két hosszú és nehéz év volt az, amit Alysha itt töltött. Egy percre sem hagyta el az erőpajzsot, már el is felejtette, milyen érzés, amikor a szél a hajába kap, és lengeti azt a napsütésben. Vagy hogy milyen érzés szabadnak lenni. Az olvasás nem nagyon ment, emiatt a napi egy taslit sosem úszta meg. Iván sem lett végül kiengedve, és senki, egy lélek sem jött a kastély falain belülre. Közeledtünk a tavaszhoz, első napjai már elmúltak az évszaknak, a hó felolvadt, a növények kezdenek életre kelni. Hétfő reggel van, 5 óra. Alysha már ébren van, szomorúan néz ki szobája ablakán. Eljött az a nap, amit nem várt egy cseppet sem. Elhagyja ugyan ezt a területet, messzire megy, de nem valószínű, hogy visszatér. Ugyanis egy olyan helyre viszik, ahol egyszerre 100 ember fog megküzdeni élet-halál harcban, míg végül csak egy marad. Az az egy lesz Harcossá avatva, már, ha érdemes rá, ha nem, akkor szabadon engedik némi pénz jutalommal. Alysha jelentkezését Alfréd már egy éve elküldte, akkor a lány nem is tudott a papír létezéséről, melyen minden adatát fel kellett tüntetni. Fél éve közölték vele, mi lesz a sorsa, Alfréd elkönyvelése szerint biztos halál, bár Alysha bízott magában, és úgy gondolta, le tudja küzdeni ezt az akadályt, amit elé állítottak. Iván viszont... Újonnan szóba sem áll senkivel. Alysha szerint Alfréd csinált vele valamit, az apa szerint viszont a lány tehet fia bújáról. Így nem igazán volt Alfréd és Alysha között béke, erre csak rátetőzött, hogy Alysha nem olvasott el teljesen egy könyvet sem a két év alatt, és ezen sem a pofonok, sem a verés, sőt még a vacsora elmaradása sem segített, amit a lány elég sűrűn nem kapott makacsságáért.
Szóval nem volt könnyű élete itt. És még mindig nem tudta, hogy mi a kastény neve, ahová bezárták. De ez már nem számított. Pontban 6 órakor Alfréd belépett a szoba ajtaján és a lányhoz vágott egy vadonatúj ruhát. Bőrből készült, felsőtestét és felkarjait teljesen eltakarta a ruha felső része, nadrágja térdig ért. Egyszínű sötét szürke volt az egész. Világosabb szürke, ezüstnek tűnő cipzárja volt csak más színű rajta, valószínűleg ezt szánták dísznek. A férfi kilépett az ajtón és becsukta azt maga mögött. Alysha átöltözött, kék haját pedig hátra, lófarokba fogta össze egy ugyanolyan színű hajgumival. Új ruhája teljesen a bőréhez simult, ami nem kicsit zavarta a lányt, viszont a mozgást szerencsére nem akadályozta. Mikor kilépett szobája ajtaján Ivánra pillantott, de ő csak elfordította a fejét. Alysha szíve majd' megszakadt. Tudta, hogy nem kísérheti ő el, emiatt nem hagyja az apja, hogy kimenjen a kastély falain. Senki arcán nem látszott mosoly, mindenki el volt foglalva a maga bajával, és az Iván miatti számos vita keserűsége is látszott mindhármójuk szemében.
-A kocsi megérkezett.-Szólt oda Alysha-hoz Alfréd. Szavaira a lány ajkait egy mély, fájdalmas sóhaj hagyta el. Szemei lecsukódtak, lábai elindultak, keze remegve közelített a kijárati ajtó kilincsre felé. Mikor kinyitotta a szemét, az ajtó már nyitva volt előtte. A hintó is ruhájával egyszínű volt, elé 2 fekete bundájú unikornist fogtak be. Nem jelentett ez sok jót. Alysha tovább indult, bár minden lépés után meg akart állni. Minél közelebb volt a kocsihoz, annál messzebbre kívánkozott. Kinyitotta a kocsi ajtaját, és beült a korom fekete belsejű szállítóeszközbe. Elindultak a paripák. Alysha lelkében meghalt egy egész világ. Elhagyták a magas falakat, és Alysha elé tárult az út, melyen 2 éve haladt át a vájnix keltette tévhitben élve. Látta a messzi hegyet, ahol teljesen elázott egy váratlan zápor miatt. Maga előtt látta a várost, ahol született, ahol felnőtt. A szobrot, amely a Rejtőzködő Angyalok otthonát jelentette. Maga előtt látta Fáraót, drága barátját, ahogy kirepült az ablakon, és többé nem tért vissza... Iván szomorú arcát, hogy szenved valamitől...
E gondolatokra egy könnycsepp csurgott végig arcán, aztán térdre esett a kocsiban. A kocsis benézett, és csak annyit látott, hogy a lány az ülőkére van dőlve, rázkódik az egész teste, és zokog. A kocsi megállt, a férfi leugrott róla, és a kocsi mindkét oldalán elhúzta a függönyt, hogy ne lehessen belátni, visszaült a bakra, és behajtott Ájxnel városába.