8.Fejezet

2014.07.14 19:42

A titokzatos idegen

Alysha pupillája élénknek tűnt, teljesen kitágult vörösre festve szemeit. Apja vére így mutatkozott rajta pár másodpercig. A vér szaga facsarta az orrát, a fejében egy kérdés keringett: "Miért vagyok itt?" De nem tudta megválaszolni. A riporterek hamar körbevették, és azonnal kérdések tengerét zúdították rá, melyekre még magának sem tudott válaszolni: "Mit keres itt?" "Mihez fog kezdeni a Harcos ranggal?" "Honnan jött?" "Mi a célja, hogy lesz ezután?" "Milyen érzés győztesnek lenni?" "Harcos lesz-e belőle" "Miért jelentkezett a küzdelemre?" "Miért ilyen a szeme?" "Hol született?" "Hol a családja?" "Ki jött el megnézni a győzelmét?"... stb.
-Emberek! Emberek! Hagyják kérem békén! Had nyugodjon meg!-Próbálta átverekedni magát a tömegen az a szőke férfi, akivel Alysha a hintó ajtajában találkozott először. Megfogta a lány kezét és az épületbe kísérte. Mikor már csak ketten voltak, csendesen megszólalt: - Láttam, hogy össze vagy zavarodva, és azt is, hogy megrémültél, de semmi baj, ez teljesen normális reakció. Ó, elnézést, hogy neveletlen vagyok, a nevem Manfréd. Harcos vagyok, és én kaptam azt a feladatot, hogy a mai ütközetet megszervezzem, és levezessem. Nem szeretnék most mindent a nyakadba zúdítani, úgyhogy szépen válaszolj a kérdésemre: Szeretnél Harcos lenni?- Kérdezte mosolyogva a férfi, aki max 1-2 évvel volt idősebb Alysha-nál. A lány kis tétovázás után bólintott.-Remek! Akkor gyere velem, elviszlek a Harcosok palotájába, és mindent megbeszélünk, rendben?-A lány ismét bólintott.-Szótlan vagy. Én nem hagylak szóhoz jutni, vagy egy kicsit meg vagy ijedve.
-Inkább összezavarodva....-Felelt Alysha halkan.
-Megértem. Na, gyere, a kastélyban majd kapsz tiszta ruhát meg reggelit is persze. Nos, indulhatunk? - Alysha bólintott, és mindketten kimentek Manfréd hintójához. A hintó hófehér volt, arany díszítéssel, a belseje világoskék, akárcsak Manfréd inge. Udvariasan előreengedte Alysha-t, és leült vele szemben. A Harcosok palotájához legyen szíves!-szólt ki az ablakon Manfréd  a kocsisnak. A hófehér pegazusok azonnal az égbe repítették a hintót. Egy szintén hófehér, angyal és pegazusszobrokkal díszített palota előtt szálltak le. Manfréd kiugrott a kocsiból, és majdnem futva elindult befelé. Alysha szépen lassan, nyugodtan sétált utána. Manfréd megállt, és megfordult. Alysha lemaradt, így visszaindult hozzá. Helyes arcvonásai most tűntek fel Alysha szemeinek.-Lemaradtál....-Ért vissza a fiú.
-Nem sietek.-Szólalt meg Alysha. Manfréd csak mosolygott, kézen ragadta Alysha-t, és ugyanolyan tempóban sietett a palota bejáratához, Alysha-t is gyorsabb léptekre kényszerítve. Kinyitotta az ajtókat és a folyosó végéig így húzta maga után a lányt. Ott is csak azért állt meg, mert egy idős férfi, valószínűleg egy Mester szólt hozzájuk:
-Manfréd, ne olyan sietősen! Kísérd a kisasszonyt a szobájába, had szedje rendbe magát mielőtt találkozik a többiekkel!
-Rendben, Wise!-Vágta rá rögtön a fiú és elfordult egy ajtó felé, ami egy újabb folyosóhoz vezetett. Elvezette ott a 4. ajtóhoz balra.
-A lányok folyosójának 4. ajtaja bal oldalon, biztosan idetalálsz majd a szobádhoz. Ha bármi segítség kell, itt bárkihez fordulhatsz. A folyosó ajtaja mögött várlak.
-Rendben. Köszönöm a segítségedet!- Mosolyodott el Alysha és bement az ajtó mögé. Ez a szoba már sokkal tágasabb volt. Mindenféle színű rózsából állt a padlószőnyeg mintája. Lilás-kékes színre volt festve a fal. Vidám narancs, sárga és piros színűek voltak a bútorok. Sárga volt az ágy, a szekrények, és az éjjeli szekrény. Narancs színű az ágynemű és a székek huzata. Piros volt az asztal, az íróasztal, az óra és a fotel. Egy-két fehér terítő pedig feltűnt az asztalon, az éjjeli szekrényen és a 3 db 10cmx1m-es polcon ami az íróasztal fölött volt rögzítve. A plafonra  a csillagos ég volt festve. Alysha mosolyogva pillantott körbe, majd a szekrényhez sietett és előkeresett belőle mindent, de semmi stílusához illőt nem talált. Gondolt egyet, elővette a szekrény aljában lévő varrós dobozt és nekiállt valami ruhát összehozni a göncökből. Fél óra múlva elégedetten bólintott a tükör előtt, ami a szekrény ajtajának belsejében volt: Kék haja a vállára érkezett, ahonnan mellkasán át folytatta útját a lány derekáig. Rövid ujjú pólója puha, világos lila anyagból volt  hasánál, felette viszont már fűzöld. Félcombig érő vörös nadrágot és fekete szandált viselt. Az órára pillantott, 11:10.
Nem vagyok elkésve.-Állapította meg, vett egy nagy levegőt.- Viszont biztosan fognak kérdéseket feltenni.Hát, akkor előre!-Határozta el magát, és kiment.