Vigyél el...
Eljutottam egy olyan pontra,
Amin mindenki álla koppan,
Szabadulni akarok innen! Pokol, vagy Menny,
Teljesen mindegy, csak innen vigyetek el!
Eljátszottam a gondolattal, hogy kezem
Tiszta vér, s kóstolom az emlékezetnek
Már oly ismerős ízt, fájdalommal.
S a lelkem felszabadul, átkarol majd.
Hogy mindennek véget vetek, mert elnyeltek,
De nem tehetem, mert Téged is elvesztelek.
Eljutottam oda, hogy fáj, de nem érdekel,
S ezen a ponton más már nem érhet el.
Talán megőrültem, talán képzelődöm,
Talán érintést érzek, ha fészkelődöm,
Talán fogoly vagyok, talán fegyőr,
De ez az élet engem megöl.
Ki akarok lépni a testből, eldobni mindent,
De könny szökik a szemembe: NEM TEHETEM MEG!
Már ennyi szabadságom sincsen,
A segítségedet kérem, akár SáTáN, akár iSTeN.
Ne kérdezz semmit, csak vegyél magadhoz!
Úrnak, vagy koldusnak, ahogy velem boldogulsz.
Erős akartam lenni, de összerogytam a súly alatt.
Majd felsegítenek, hisz tudom, hogy hallanak.
Nem átlátnak rajtam, hanem belenéznek a sebbe.
Ne! Felszakad újra, ne gyógyítsd be.
Csak vigyél el, szabadíts fel, hogy én legyek.
Nincs rá lehetőség, hogy egyedül menjek.
Kell a segítséged, hogy végre hazamenjek,
Ígérem, önmagamként ismét rossz leszek!
Hiszen tudod, hol a helyem, én tudom, mi a dolgom,
De itt hol? Kivel? Miért csak mondod folyton?
Látni akarok, tenni, érezni ismét Veled.
Csak engedd, engedd meg, hogy kivérezzek!
Ne gyógyítgass folyton, ne tarts életben!
Vigyetek el. Egyszerűen csak vigyetek el.
Nem kell ez az élet. Már nem elég egy tanya,
Már nem éltetnek állatok, álmok, vigyél haza!
Már nem élteti a lelkemet semmi, csak a gyenge remény…
Azt mondja, hogy milyen jó lesz, hogy van miért…
Nem, Remény, nekem sosem volt, és nincsen.
Se szerelem, se szívem, se érzésem. Nincsen.
Te sem létezel. Egy kéz vagy, amit próbálok elkapni,
De bármit is ígérsz, képtelen vagyok megfogni.
Megőrültem? Verselek a nem létező valóknak.
Egy vidám emlékem sincsen, eltapostak.
Halként fuldoklok a virágos réten,
Se eső, se víz nincs a vidéken.
Mondják, hogy milyen szép, hogy jobb nincsen,
HALDOKLOM! Nézz már rám, kérlek! Kérlek…
Nem találok itt semmilyen szépet, kérlek…
Fekszem, és esedezem érted. Téged kérlek…
Fogalmam sincs, hogy kerültem ide,
Arról sem, hogy más álmát minek építem…
Csak vigyél el, vigyél el innen!
Nem tartozom ide, ezt soha nem is hittem….
Nem akarok időt, nem akarok új lehetőségeket,
Fel akarom adni, de Nélküled nem megy.
Csak egy kérdésem maradt a végére:
Miért nem én haltam meg idén télen?..