Végtelen idő

Végtelen idő, míg várok Rád

S saját síromat ásom tán,

De feladni nem tudom,

Nincs rá erőm, pont most.

Egy pár perc elinal hamar,

,,16 év nem sok!” Ha-ha…

Az életem rendben van,

Bár rám fér az embertan.

Végtelen idő, magány átka,

Még mindig várok, hátha…

Tán már én is nevetek magamon,

Hisz nem csak Te segíthetsz utamon…

Szellemként pár barát próbál,

De Szívem kötelet hoz már…

Én nem vagyok jó barát…

Ha nem vagyok jól, ki lát?

Ki lát? Hall? Olvas bennem?

Mi az, miért tovább kéne mennem?

Mi az, mit kincsként nézzek?

E vers is csak kósza ének…

Végtelen időben kószál esztelen,

S sírja írója bánatát szüntelen:

Hogy hol van a Csillag?...

Dobog-e a szív, mi itt hagy?...