Változni sose késő

A kéklő égre nézve

Eszembe jut szívem fénye.

Hogy mennyi jó van a világon

Ettől csak ámulok!

Csak akkor találsz rosszat, ha keresel,

Ezt azért ne felejtsd el!

Fel nézek az égre,

Látom majd ha vége.

Ha eljön a béke,

Minden nyer majd újra reményt és értelmet

Mert béke így nem lehet,

Háború dúl és az éhezés még sok embert eltemet.

Tudom, nagy kihívás, és fogy aki tettre is kész,

Úgy gondolja nem ért hozzá, és karba tett kézzel néz.

Bár én még a cselekvésre kicsi vagyok,

Dalaimban, úgy gondolom reményt adok.

Sokat változott a világ, és én is változtam,

Lehet, hogy én érzékelem rosszúl, de már minden máshogy van.

Találtam már pár kirakó darabot,Selytek a képen pár homályos alakot.

Tudom, ez még kevés,  hajtok én is a célért.

Hisz verseimet mond, ha másért írnám:Miért?!

Pár éve még én is mást gondoltam,

Hogy hülyeség az élet, örjöngtem mindig magamban.

Könnyeket is minimum hetente hullattam,

De változni sose késő, nem hitem, de tényleg így van.

Ak kék égre nézve

Eszembe jut szívem fénye.

Hogy mennyi jó van a világon,

Ettől csak ámulok!

Csak akkor találsz rosszat, ha keresel,

Ezt azért ne felejtsd el!

Sosem hittem volna, hogy sikeres lesz versem,

Mindig csak akkor írtam, ha valamit éreztem.

Olyan felemelő érzés, hogy alkottam valamit,

S hogy ezzel segíthetek, a tudat csak tovább buzdít.

Mit érzek én leírom, mert magamban tartanom nem lehet,

Örülök, mikor látom, értékelik versemet,

Tán nem tudják, de feldobnak vele az emberek.

Én mindenkit csak támogatni szeretnék,

Mert tudom, ha nem díjjazzák, elbújik a tehetség.

És utólag már hiába keresed,

Így sikerül a történetet be nem fejezned...Vagy, ha éppen versed

Utolsó szavait keresed,

De ötlet nélkül rajzolni sem lehet,

Fontos, hogy biztassák a szülei a gyermeket...