Szeptember

2015.08.03 12:10

Sok év óta először én most félek Tőled,
Hiszen hogy is hagyhatnám magukra Őket?
S állataimmal mi lesz, hogyha eljössz értem?
Az állatok a családom, én csak értük élek.

De Te eljössz értem, és látom, hogy elragadsz,
De visszalépni nem tudok, időm már nem maradt.
Búcsút mondani nem tudok, csalódnak, ha elmegyek.
Se jó gazda, se jó barát Miattad nem leszek.

Jaj, ,,kedves" Szeptember, kérlek ne siess annyira,
Talán a tudás kincsének sebeimet be kellene varrnia.
Ám, ha lovász leszek, (s az ég úgy adja) álmommal élek.
De most Rád várva, s mégis elküldve csak remélek.

Remélem, hogy a színesedő fák képe legyőzhető akadályt rejt,
S hogy hűvös szellőd majd támogat, s nem int: ,,Akka, állj meg!"
Te Szeptember, diákszomorító hónap, kérlek mondd,
Mondd, hogy biztonságban lesz Nélkülem otthonom!

Mondd, hogy Nálad, vagy utánad Hopival minden rendben lesz!
Szeptember, kérlek nyújts támaszt aggódó lelkemnek!
Kérlek, végig tartsd rajtuk helyettem is szemed!
Figyeld minden óhaját Veled jövő, s már meglévő testvéremnek!

Szeptember, kérlek adj erőt minden kétségbeesett Harcosnak!
Hogy miért téged kérlek, Szeptember? Mert Te vagy a holnap.
S a holnap is eljő, bár lehet, kár most minden szó.
Ha megteszed, mit kértem, köszönöm, és minden jót!