Segítséget kérek!
Úgy érzem, nem tudok változni,
Az írás nem jött be. Hát akkor mi?
A vicceim sem jók, már rájöttem.
Csak mondjátok meg, mit vártok tőlem?
Nem tudok a telefonokról, autókról semmit,
Nem tudom, hogy mit változzak, ennyi.
Segítséget szeretnék kérni: hogy közeledjek?
Mivel lelhetném meg helyem köztetek?
Már hetek óta ezen töröm a fejem,
De nem jövök rá, mégis hogy legyen.
Milyen témával menjek oda hozzátok?
Nem bánnám, ha néha hozzám szólnátok.
Sosem csináltam még ilyet, bizonytalan vagyok,
Igaz barátom nem volt, mind hátrahagyott.
Akit meg interneten ismerhettem meg csak,
Arról fogalmam sincs, milyen valójában.
Szeretnék változni, hogy elfogadjatok.
S e cél érdekében sok mindenre hajlandó vagyok,
De persze csak a normál ész határain belül.
Az a baj, hogy nem jó így, egyedül…
Szeretnék barátkozni, szeretek másoknak segíteni.
Szeretnék tőletek is ismereteket szerezni.
Szeretnék veletek, az osztállyal együtt nevetni,
Nem akarom magam a magány láncára veretni.
Nem akarok zavarni senkit, ez az, ami engem akadályoz.
Nem tudom, hogy menjek oda úgy fiúhoz, mint lányhoz.
Persze, próbálkoztam már sokszor egy ,,Szia, mizu?”-val,
Amire a válasz szokás szerint ,,semmi”, és vége van…
Nem tudom, hogy kereshetnénk valami közös témát,
Eddig olyan helyeken voltam, hol a társaság nem kívánt.
Volt egy haverom, egy korombeli srác, de ő vert át…
Örültem, ha békén hagytak, a magány ott nem fájt.
De látom, hogy ti mások vagytok, emberibbek.
És így nagyon unalmas lett a ,,mintalány” szerepében,
Nevetni is veletek szeretnék, nem miattatok,
És túl nagy nekem a feladat, amit kiadtatok.
Szívesen beszélek bárkivel, ha bárhogy jelzi,
Mi az a téma, amiért nem fogtok arcon verni?
Azt már megtudtam, hogy miért vagyok selejt:
Ez a gyerek teljesen se fiú, se lány nem lett.
Hogy miért is? Mindjárt kifejtem:
Divat? Műköröm? Nem megy nekem.
Jó játék a sütés, főzés, de barkácsolni mindig jobb,
Ha az éppen nincs, akkor almozok, füvet hordok.
Játékokban is rég játszottam már lányosat,
Inkább a stratégia, szörnyvadászat, kastélyosak.
Filmben is a fantasy, a vígjáték, az akció;
A love story nem foglal le, nekem nem való.
A gépek érdekelnek, bár még nem értek hozzá,
De ha ruhákról tanítanál: sok türelmet hozzál…!
Ha őszintén kérdeztek, irigyellek titeket, srácok.
Ti megtehetitek, hogy nullás gép, és nincs hajproblémátok…
Nem várják el úgy az etikettet, illemet,
Zavar nélkül levehetitek az ingetek.
Nem illetlenség, ha valamelyikőtök túl bátor,
Vagy éppen valakinek egy csípőset beszól.
Nem alapfeltétel némi csinosság, kecsesség.
Néha azt sem tudom, meddig maradok eszemnél!
A mobilvilágról már nem is beszélve…
Alig látni ,,moderntelen” embert ez évben.
Nos.. Kéne valami lezárás a vers végére…
Ehhez értek, ebben nincs szükségem segítségre,
S most reménykedve tekintek körbe,
Hátha bevesztek egy baráti körbe.