Remélem, el se tudod képzelni

2017.07.20 17:45

Milyen egy nőt teljes szívből szeretni,

Minden egyes pillanatban mellette lenni,

S az érintésért könyörgését hallani,

Mikor tudjátok, hogy nem fogjátok egymást megkapni.

 

Nem, ebben az életben soha, mégis szeret.

Hallod, ahogy kérlel, fenyeget, s szereted.

Egyszerűen nem érti, miért nem lehet.

Pedig el se tudja képzelni, hogy mást válasszon helyetted.

 

Amikor éjszakákat sír át, s nem ölelheted,

Csak hallani akarta a szívverésedet…

De nem adhatsz meg semmit neki,

A seb, mit okozol hatalmas, és lelki.

 

De óvni akarod – megóvni önmagadtól,

,,Kibírnám, szeretném én is!” – s szíved zakatol.

Beszélni, mást nem tudsz tenni vele,

Belülről látod, mennyire csillog szeme.

 

Szeret, ki akarja várni, tönkretéve magát,

S hiába mondasz bármit, neki nem kell más.

Depressziós lett, bármit is csinálsz. Étvágytalan,

Kialvatlan, kiszáradt, de vége, már rabja vagy.

 

Ha elmész, megölöd, de veled lehet, ha maradsz,

Kínzod, folyamatosan gyötröd napról napra…

Ha utánad megy, sose lesz igazán boldog,

A hiányérzetet félbehagyott álmaiért nem pótlod.

 

S már téged sem érdekel semmi, csak hogy mosolyog,

Már mindegy, neked hogy fáj, Ő legyen boldog.

De mégis mi a jó választás? Vele legyek,

Vagy fájó szívvel itt hagyva örökre elmenjek?

 

Talán sose gyógyulna ki e csalódásból,

Talán meg kéne várnom, míg a szél távol fúj,

Talán nem is kellett volna megismernem?

De megijeszt a tudat: elveszíthetem.

 

Megtenném! Ó, az összes sötétségre, szeretem!

Vele lennék, mindenben segítenék, de nem tehetem.

Megtiltották. Tőle a testem eltiltották,

Hiába tudja ezt ő is, mindig ott vár.

 

Minden éjjel a párnája helyére,

Rólam álmodozik, pedig nem kértem.

Egyszer átléptem a határt, már bánom,

Hazavittem, s hogy csak csókra volt idő, sajnálom.

 

Féltem az egészségét: Túl makacs, elkeseredett.

Találni akarok neki valakit. Valakit helyettem.

Aki úgy félti, mint én, vigyáz majd a lelkére;

Aki mellett még a szíve is elférne.

 

Nem látja szépségét, tulajdonságai valódi értékét.

Csak annyit vesz észre, hogy más, és elítélték.

Egy férfi sem ismerte meg igazán, nagyon zárkózott,

Érte én az életem adnám, de mellettem nem boldog.

 

S erről nem Ő tehet, Ő ezt nem érdemli meg!

De valamiért embernek, fiának figyelmét nem kelti fel.

Talán ijesztőnek találják, hogy cseppet sem nőies,

Talán attól félnek, hogy később Ő ki lesz.

 

Megérné a kockázatot, ebben biztos vagyok.

Láttam, milyen szorgos, ha boldog – voltak ilyen napok.

Önellátásra törekszik, még jó felé is halad,

Csak ereje az, mi távol maradt. Szavak…

 

Néhány bátorító szóra lenne szüksége,

Szerelemre, megértésre, ölelésre.

Egy határozott hangra, mi nem ígér, nem remeg.

Valakire, aki támogatja azt az utat, amerre megy.

 

Őszinteséget és rá szánt időt kér; figyelmet.

Hogy megmutassa, mit tud adni, a bizalmáig kell érned.

Elég magabiztos ahhoz, amit bármilyen téren akar,

De ez a kitartás túl nagy magával szembeni kegyetlenséget takar.

 

Saját magát emészti, így szép lassan, teljesen fel,

És mindez ellen én innen semmit nem tehetek.

Remélem, el se tudod képzelni, hogy mit élek át,

Amikor értem sírja végig újra az éjszakát.

 

Azt akarja, hogy maradjak, hogy mindig vele legyek.

De szavaknál többet nem adhatok, s ez neki kevés lett.

Ha úgy éreznéd, tehetsz valamit, könyörgöm, segítsd meg!

Egy életre lemondok róla, csak végre boldog legyen!

 

Forgatom a tollát most is a kezében, már nem ír,

Nem tudom már pontosan, éppen miért is sír.

Könyörgő szemei alatt már ezerszer megtörtem,

Ronccsá tett a tudat, hogy másé lesz helyettem.

 

Megváltoztatta az életem, a gondolkodásom,

Egyáltalán nem mondom, hogy már bánom.

Hiszen mosolyt csal szinte mindig az arcomra,

Felkészültem a nélküle töltött idővel vívott harcomra.

 

De nem mehetek el, amíg így ragaszkodik hozzám,

Kötődnie kell valaki máshoz, hogy ne rontsak sorsán,

Szüksége lesz valakire, aki nem engedi a kést a torkához,

Mikor én egyik pillanatról a másikra, hirtelen továbbállok.

 

Valakire, aki majd helyettem is vigasztalni fogja,

Hogy ne legyen többé érzett szerelmének fogja.

De senki ne merje lelkileg bántani,

Hazug szavakkal ne akard áltatni.

 

Vigyázz Rá, ha be tudod ezt vállalni,

Nagyon kérlek, ne akard kijátszani.

Jó kezekbe kerítve fogom csak Nálad hagyni,

Én soha az életben nem fogom Őt megkapni.

 

Érző lény, talán kissé túl érzékeny,

Szerethető, tiszta, s még érintetlen,

Hálás, kissé talán túlságosan is,

Hogy nem fogod eldobni, biztos is…