Nem

Végül is, mire számítottam?
Talán mert más vagyok? Naiv voltam.
Nem vagyok átlagos, ez tény,
De úgy látszik, ez mégsem erény.

Mondjuk annyira mélyen nem érintett,
Legalább elvétettem e tévhitet.
Úgy látszik, nekem maradnak a regények,
Viszem tovább az utat, az enyémet.

Mért is vártam, hogy én kerüljek szóba?
Most borzasztóan lassú ez a pár óra...
Hiszen az ,,átlagos" csajok itt ülnek sorba,
Megint beledöftem magam a porba.

A tény még mindig áll, már tudja.
Valahogy összecseng a vers néhány sora.
Pedig most éppen elegem van az egészből.
Ijesztő, mikor gondolatod beléd lő.

És most pont ez a téma, erények-hátrányok,
Hogy sok ember nem ismeri a saját tulajdonságot.
Talán ebbe a hibába én is beleestem
Mert most eléggé elkeseredtem.

Nem haragszom rá, nem sértett meg
Csak öszintén - mint kértem - közölte a tényeket.
Megértő volt, mégcsak nem is durva,
De szívemet csőbe húzta,

Még ha nem is állt szándékában,
Tovább lépek önmagam árnyékában,
Visszatérek tanulmányaim folytatásához.
Remélem, szerencsésebb leszek máshol.

Talán így jó - a nagy írók szenvednek,
Talán jel, az életemet ne éljem, verseljek.
Hiszen a legnagyobb írás forrása a bánat.
Remélem, azért e sorra húzoda szádat...