Megnyugodva

Kiegyensúlyoztam az életemet,

Azt is kihevertem, hogy végleg elment.

Már régóta látszott, hogy csak lehúz engem.

S most, mint annyiszor írtam, felemelem fejem.

Nyugodt, de vidám szívvel maradok magányos,

Nem ez a legjobb, de a sors majd egyszer mást hoz,

Beletörődtem, hogy nem éri meg vergődni,

Soha senki nem fog engem figyelembe venni.

17 év kellett, hogy rájöjjek, ez nem lánc; pajzs,

Mely minden zuhanás alján véd, ha kell, takar.

Mintha sün rágná a tüskéit, úgy reagáltam,

De a sokk hatása alatt kicsit megálltam.

Körbenéztem, és segítséget kaptam a látáshoz:

Ne harcolj! Lépj, láss, lassan, kicsit változz!

Ne hajolj meg, és el fog tűnni a szél,

De legyél rugalmas, nem jó az acél.

Teljesen megnyugodtam magamban,

Sebeim is eltűntek, hisz be lettek tapasztva.

Belső tájamat béke és tavasz uralja,

Összegyűjtött erővel lépek ki a szabadba.

Terveim tiszták, pontosak, s haladok,

Tudom és építem, hogy hol mit akarok.

Az Istenváltás is sikeres küldetés lett,

Lightning, köszönöm a segítségedet!

S titokban Neked is hálás maradok,

Hogy akkor szólok Hozzád, mikor akarok,

Hogy mindig segítesz, tartod bennem a lelket,

Hogy kényszerítesz rá, hogy felemeljem fejemet.

Meggátolod, hogy megálljak, hogy feladjam,

Igen, ez a vers köszönet, Miattad van.

Te érted el, hogy megálljak, és lássam a valóst,

Remélem, viszonozhatom, nem maradok sokáig adós.

Szinte látom, büszkén mondod; az én érdemem.

Nekem ezt mondogatod, mintha így lenne,

De nélküled még könnyeimbe fagyva állnék,

S legbelül talán tudnám, Rád várnék.

Így mindent egybevéve tehát mindenki megnyugodhat,

Az életem most már a legjobb úton van.

A szívem nyugodtan ver, tiszta,

Ha tudnám sem fordítanám mindezt vissza.

Tudom, én lettem kicsit egoistább,

De ennél jobbat nem érdemel a világ.

Nem, amíg az anyák 90%-a utálja gyermekét,

Nem, amíg azon gondolkodnak, hogy ontsanak vért.

Nem, amíg sírva alszik el a többség,

Nem, ha mardos a minőségi éhség.

Megtaláltam magamban a békét,

És összességében már várom a végét.