Figyelem!

Most figyelj, mert hozzád szólok
Ha szerinted nem jól mennek a dolgok,
Hát akkor most figyelj szavaimra,
S keresd soraim rejtve mit mondanak!

Te irányítod az életed:
Amit mással teszel az történik veled.
Nem hiszed? Nyugodtan próbáld ki,
De az adott pofon meg fog találni!

Ám, ha szeretetet adsz,
Akkor szeretetet kapsz.
Vedd le hát álarcod,
És ne robotolj, gondolkodj!

Mi akarsz lenni? Kérdezik sokan.
És mi leszel? Másoknak +1 szolga!
Nem hiszed? Nézz már körül!
A felnőtt elmegy 6-kor, és hazaér 11 körül...

2 munkahely, nagy ház, szép autó,
De hulla vagy, ebben mi is a jó?!
Dolgozol, hogy pénzed legyen,
De már nincs időd gyermekedre.

Vagy a gyermek szemében:
16-ig van iskola, hazatérhet.
Tehát minden egyébre 2 óra van
A szülő is hazaér, hulla fáradtan.

Marad a tv, meg a gép,
Így jön létre idővel a függőség?
Nem csak a gyerek itt a hibás!
A rendszerre fér rá egy nagy újítás.

És ez kitől is függ?
Nem attól,ki az Országházban ül!
Kelj föl, te Magyar nép!
Az elnyomásból most volt elég!

Ha értitek, ha nem,
Most más témára térek.
Keresi mindenki a nagy Őt,
De bejön a szerető..

Kit szeretek jobban? Őt,vagy Őt?
Hány kapcsolatot tesz tönkre a kérdés? Nem kettőt....
Több fiút/lányt egyszerre bolondít.
És ő a menő, hát én megvetem az ilyesmit...!

Most gondolj bele, neked hogy esne,
Ha az, kivel most vagy, szíved egyetlene
Egyszerűen eldobna egy szörnyű mondattal:
Sokkal jobban szeret nálad egy másikat.

Könyörgöm! Legyen ennek végre vége!
És rá fog találni mindenki szerelmére.
Te, férfi, figyelj, vedd már le a parókát!
Ilyen külsővel egyik nemben sem lelsz párt!

Két kiló festék, a fiataloknak ez tetszik,
De az utcán őket csak undorodva nézik.
Ismered a vizet? Tessék, itt a szivacs!
Nem tudod lemosni?! Erre nincsen vigasz!

Alexa, most milyen szomorú vagy!
Sokszor hangzik nekem e mondat.
Elmondjam mi fáj, ott bennem?
Hogy látom azt, amiben élnem kell.

Cigány vagy vagy magyar?
Nem mindegy, ha mindenki egyet akar?!
Nincs semmi összetartás az emberekben.
Ez az, ami igencsak elkeserít engem.

Egy az iskola, egy a haza!
Mégis marja egymást a sok marha.
Számomra nincs megkülönböztetés, mert
A test mögött összetart, egyé tesz a lélek.

Hányszor hallom, híradóban leginkább:
Megölték, drogozott, felakasztotta magát.
Ebben élünk, divat a miniszoknya.
Ez egyet mutat: Baj van a toronyban!

Kérlek, nézz már egy kicsit magadra!
Nem az vagy, aminek mutatod magad.
Arcod előtt álarc, csak pár szó,
És máris más embernek látszol.

Szüleiddel dacolsz, mert nem figyeltek oda,
De te sem figyeled, hogy megölöd önmagad!
Tönkreteszed lelked, és önértékelésed.
Aztán a késtől, drogtól vársz segítséget.

Nem mindig a szüleid hibásak, tudod,
Ők dolgoznak, és a pénzt te is pazarlod.
Új ruha kell, szoknya, felső, cipő,
Vedd észre, nem a kinézet a fő!

Mi az ami bánt, mitől szomorú vagyok?
Bármerre nézek, csak bánatot látok..
Megtört, keservesen síró szemek,
Ezek vesznek körbe engemet.

Nem panaszkodok, nem bántok senkit,
Csak próbálom leírni mi folyik itt,
A Földön, a városban, a faluban,
Mi folyik itt, a mi világunkban.

Romokban hever a lábunk előtt,
Mit a természet felépített, eldőlt.
Eldöntöttük, csak mi emberek.
Kérlek, rendbe hozni segítsetek!

14 éves vagyok, ti fiatalnak mondtok.
Valóban, szerintem gyerek vagyok.
De már nincs 1 évem, és megnyílik a világ,
Kimegyek iskolámból, és ott lesz a hoppá.

Nem szeretnék nagyon kitérni magamra,
Tudom, a versekben is javítanivaló akad,
Tisztában vagyok vele, hogy nem stimmelnek a versszakok,
De ahogy csak tudok, versemen csiszolok.

A rímekre már igyekszem odafigyelni,
Bár szeretek, nem könnyű verset írni.
Oda kell figyelni, rengeteg dologra,
De nem hajtok én semmilyen díjra.

A vers ugyan nem jó, de mély a mondanivalója,
Próbálj meg ráismerni, mit rejt a legtöbb sora!
Nem tudok máshogy irányt mutatni neked,
Kérlek, keresd a lényeget!