Érzés

Olykor szeretlek,

Olykor hiányzol,

Néha elesek,

Néha virágzom.

Néha hazavárlak,

Máskor én mennék el,

Néha ide hívnálak,

Néha elfelednélek...

Mindenképp kötődöm Hozzád,

Én hiszek az álmokban,

S nem számít, hogy köztünk egy ország,

Hisz napról napra minden máshogy van.

Egyszer még fontos vers,

Máskor pár elveszett szó,

Ringat az álom: Jó ez,

Mint lávára eső hó..

Hasztalannak érzem,

S mosoly sincs errefelé,

A reményt lassan kétlem,

Hogy kerülhetnék elé?

Csillaghoz szólva mondom,

Változni sose késő,

De leragadtam e ponton:

Vár egyáltalán Ő?

Álom vs Valóság,

A szöges ellentét,

Mindenhol fekete angyal száll,

De szemeidben elvesznék...

Hasztalan a kérdés,

Hegymászás az út,

Jogos már a féltés,

Lelkem egy üres kút.

Csillag, Te segíthetsz,

Ugyanakkor halállal jöhetsz,

Talán erre most legyintesz,

Egy szavaddal összetörhetsz...

Utálom ezt a helyzetet,

Uralkodhatnál rajtam.

Épp ezért nem jelzek,

Csak szenvedek halkan.

Nem ismerlek, s így félek is,

Hiszem, hogy segítenél...

Miért kell élnem így?

Mondd, ha szólnék, leintenél?

Félek Tőled, de vágyom is Rád,

Ha bizalmamba engednélek,

Mondd, Te kijátszanád,

Vagy szavad lenne szerelmi ének?

Hogy kérdezzem? Válaszolsz?

Rengeteg a kérdésem.

Ha beismerném tán ma, most?

Elmondjam érzésem?

Érdekel egyáltalán létezésem?

Mondd, érek Neked valamit?

Az érzés elveszi ép elmémet,

Szerelmessé alakít...