Előszó

Életemből a történet előtt nagyon fontos annyit tudni, hogy van egy barátom, aki nagyon ott van az ilyen témákban, és az én segítségemet kérte, mivel a démonokat és hasonló nem e világinak mondott lényeket látom, hallom, érzem, ha nem is állandóan, de elég gyakran. Természetesen segítettük egymást, hogy amikor valamit az egyikőnk megtudott, rögtön tovább is adta a másiknak, de megmondom őszintén, kiválasztott létemre nem nagyon érdekeltek az ilyen dolgok, éltem inkább az én kis hétköznapi életemet, ahogy csak tehettem. Eroch volt az, aki utánajárt a dolgoknak, aki kereste, sőt, már-már mániákusan vadászta őket – én még fegyvert sem vittem magammal soha sehova. De nem is mentem ki éjszaka a házból se, csak ha muszáj volt, a kerítésünket meg egész eddig ekkor hagytam el először naplemente után. Kutatásainkkor kitaláltuk, hogy egy lepukkant, de még álló, régi építésű, erős épület megfelelő lesz rejtekhelynek. Volt is egy a falucska szélén, ahol laktunk, de nem rendezhettük be kedvünkre, mert rögtön lebuktunk volna, és a mai hétköznapi, szürke nép még diliházba is képes lett volna zárni minket – főleg a faluban, ahol laktunk. Meg hát ezek a lények sem ostobák, hamar rájöttek volna, hogy hol tartjuk a fegyvereinket, kutatásainkat, meg minden ehhez kapcsolódó témát mivel otthon – tekintettel a családjaink védelmére – ez nem volt megoldható. A barátom olvasta, hogy a lények utálják a vékony, magas hangot, így kitaláltuk, hogy apró, szélcsengőnek álcázott, csigákkal, damillal rögzített vitorlához hasonlóan működő tekercsekbe a plafonon el tudunk rejteni mindent, és ha a textilanyagokra is akasztunk apró, vékony fém rudakat, nem fognak tudni a lények sem hozzányúlni. Nálam úgy el is halt itt az ötlet (már bánom, de) egy szalmaszálat se voltam hajlandó keresztbe tenni az ügy érdekében. Eroch nagyon komolyan vette a dolgot, mindig intett tőle, hogy fegyver nélkül járjak, hogy figyelmetlen legyek, és folyton azzal magyarázta már-már idegesítő alaposságát, hogy egy hiba is végzetes lehet mindkettőnk számára. Egészen e történetig nem hittem el neki, szóval szeretnék most bocsánatot is kérni tőle egyben.