Egy álmodozó kérdései

Légy őszinte, Te, ember szülötte!
Mennyit ér szemedben egy álmodozó zűrös élete?
Mennyit ér Neked egy síró gyermek arca?
Mennyit ér szemedben embertársad ebukott harca?

Mennyit ér egy halott levél, színtelen virág?
Mit számít, ha egy gyermeknek fekete a Világ?
Ugyan mit tehet egy megcsonkított Harcos manapság?
Érdekel valakit, ha ebben az életben nincs igazság?

Van-e olyan csecsemő, ki nem szenved a kötelező oltásnál?
Van-e olyan szív, melyben fájdalom még nem járt, vájt?
Létezik-e olyan szem, mely szomorúságtól nem könnyezett?
Van 1 olyan élet, amelyik még sohasem szenvedett?

Találsz olyan embert, ki minden percben őszinte?
Van még olyan lélek, mit érzelmei nem küldtek földszintre?
Van most olyan nap, hol senkit egy szóval sem bántanak?
Van még olyan elme, mely őszintén hisz az álmoknak?

Van még olyan ember, kit sosem vertek át?
Akad olyan ember, ki minden napján kapott vacsorát?
Találsz még egy 15 évest, aki felteszi a kérdést?
Van még olyan ember, mondd, van még, ki engem ért is?

Mindenki sokat áldozik, de mondd, mennyi nyer?
Mondd, a ,, mindenható Istened" megelégszik ennyivel?
Mondd, miért mennek szét manapság a családok?
Miért laknak oly' messze az igazi, jó barátok?

Mondd, miért van mindenki ennyire egyedül?
Hiszen mindig sokan sírnak, ha valaki halálával szembesül!
Ember,  miért ilyen érzéketlen, reménytelen, szomorú ez a Világ?
Miért kérdem még ma is: Van valaki, aki verseimben mindent lát?

Mondd, Te, ember szülötte,
Semmi nem tűnt még fel Neked?
De talán ma már kinyitod a szemedet.
S talán meglátod azt is, e versben én mit üzenek Neked.