Álom vs Valóság (<3)

2015.10.16 20:38

Az álmok tengerén várok egyedül,

Ahogy gondolok Rád, egy hal lemerül.

Minden mosoly, mit keltesz bennem,

Egy újjáéledt hal a tengeremben.

 

Szíved minden dobbanása remény,

Minden pillantásodra születik egy lény.

Egy apró ölelés, s feldobtad a napom,

Hogy szerelmeddé tégy, már hagyom.

 

Nem bánom, ha Melletted hajtom le fejem,

Sőt! Kérem, hogy álmaimban is légy velem.

Őrizd álmom, míg el nem választ a hajnal,

Altass el karjaidban szívből jövő dallal.

 

Szeretlek és bízom Benned. – súgom,

S Te csókkal köszönöd meg vallomásom.

Oly jó, hogy itt lehetek most Veled.

Végre tudom, van, aki szeret.

 

S már majdnem alszom, karod még ölel,

Simogatsz, s értünk az álom így jön el.

Szívünk egybeforrt, álmunk is ugyanaz:

Kéz a kézben sétálunk a Hold alatt.

 

Egy vörös rózsa száll kezedből kezembe,

Csókkal adod át, igaz szerelemmel.

Bár nem vagyok szép, Te bókolgatsz,

Már nem érdekel, mit szólott az,

 

Ki féltékeny volt anno rám.

Most együtt vagyunk e boldog éjszakán.

Mosolyt bók, bókot csók követ,

A legszebb, hogy most nincs szünet.

 

Viszont reggel felébredek.

Szomorú szememmel körbemegyek.

Álom… Csak álom volt csupán…

Hideg szél fúj be szobám ablakán.

 

Kint vihar dúl, villámok dörrennek.

Biztosan magadhoz ölelted szerelmedet…

Szomorú sóhaj, kint kitett kutya vacog.

Szívem most ismét csak egy álmot kapott…

 

Fellibben a függöny, rám tör a hideg eső,

Behozom a kutyát, most bent melegedhet ő.

De e tetteket senki nem értékeli nálam.

,,Legyen olyan teste, hogy csöpögjön a nyálam!”

 

Ez a mottó errefelé,

A jó szív itt nem elég.

De szoknyavadászra nem hajtok,

S így a kutya balsorsán tartok.

 

Nem fogok helyet koldulni, nem leszek útban,

De nem nyílik ki ajtó, minden ,,gazdi” szótlan.

Van, ki csak messziről nézve sajnál engem,

S van, ki szerint menhelyen kéne lennem.

 

Én csak egy kis szeretet szeretnék,

De a tűz csakis bennem nem ég.

Szememet a háborgó égre emelem;

Nem értem, miért nincs senki velem.

 

Én már csak egy nyíló ajtóra várok.

Valakire, ki úgy szeret, ahogy vele bánok,

A hűség, becsület és szeretet halálomig tart majd,

Kérdés, hogy meglátják-e az elveszett agarat?