9.Fejezet: Sárkányok és boszorkányok

Miután újabb sárkányüvöltést hallok, elindul a hang irányába a lábam, valószínűleg Devil cselekvése miatt. Borzasztóan zavar, hogy nem tudom, pontosan mire számíthatok. Egy sárkány nem a mindennapi élet része. Én még sosem találkoztam egy példánnyal sem, ritkaság volt ez a lény, szinte csak legenda. Nem látok mást, csak egy vörös foltot a távolban, valószínűleg egy ember, viszont túlságosan messze van ahhoz, hogy pontosan meg tudjam állapítani. Megijedek, amikor hirtelen láng lobban. Óriási, több emeletes ház magasságú, égre törekvő, vöröses-sárgás lángok! Hallom Devil undok kuncogását, ahogy azon röhög, hogy mennyire megugrottam ijedtemben, de figyelmen kívül hagyom. Figyelem a lángokat, és tátom a számat, amikor azt látom, hogy az egész forgolódni kezd a puha, lágy, kellemesen meleg, helyenként már-már majdnem forró hamuban. Forgolódik, amíg el nem lepi a hamu, de a lángok nem alszanak ki.
-Mi ez?!-Kérdezem Deviltől, aki rögtön válaszol: ez kérlek szépen egy tűzsárkány, a nagyobb fajtából. - De akkor nem kéne eltűnnünk?- Bátorság, Sötét Harcos! Bátorság, ez az 1-es lecke, amit meg kell tanulnod. Pontosabban erre rá kell érezned.-Gondolod, hogy sikerül?-Tudom. Na, indulás!-Ismét én irányítok. Fogalmam sincs, mit kéne tennem, csak remélem, hogy Devil segít. Előveszem a kardomat, erre Devil megszólal:-Na, látod, azzal bizony nem mész semmire…!-Meglepődve rákérdezek:- Hát akkor mivel?-Varázslat, más fegyver nincs, amit egy sárkány ellen használhatsz. -Már válaszolnék, amikor egy sötétvörös villám csap le a hamu forróságára. Mikor a fény kialszik, a vörös tűzsárkány mellett egy korom fekete pikkelyű, bár annyira nem hatalmas sárkány is porfürdőt vesz a forró hamuban.
-Tetszik a munkátok, lusta dögök?!- Szól a torkomból Devil jó hangosan, hangjában maró gúnnyal.-Bolhák ellen jó a por, mi?!- A hideg végigszalad a hátamon. A sárkányok felhördülnek, felmorrannak. A tűzsárkány hatalmas, félelmetes szemébe nézek, ahogy fejét lerakja elém. Pupillája hosszúkás, koromfekete, akár egy hüllőé, írisze szép színátmenetben vesz részt: Pupillája mentén vérvörös, attól távolodva fokozatosan átmegy narancssárgába, zöldbe, míg írisze szélén már királykéknek mondanám. A szeme többi része lángol, akárcsak szemhéja és teste. Alkalmam van megfigyelni bőrét és lángjait közelről: tenyérnagyságú pikkelyeinek olajszerű folyadék borítja felszínét, ami a sárkány iszonyatosan magas testhőmérséklete miatt ég, egyébként tűzvörös lenne az egész lény. Hátralépek, erre mögöttem a fekete sárkány hördül fel. Ennek a szeme izzóan vörös, szintúgy fekete, hosszúkás pupillájú. Nem látok benne mást, mint gonoszságot, gyilkolásra késztető vágyát és kegyetlenséget. Megvillantja tűhegyes, lándzsa formájú fogait, melyek vakítóan fénylenek az élességtől és a fehérségtől.
-Szép, nem?-Kérdezi Devil- Inkább ijesztő.-felelem, mire gúnyos kuncogásba kezd. Mondanom sem kell, hogy nem tetszik. Elkerekedik a szemem, amikor azt látom, hogy a tűzsárkány helyén egyik pillanatról a másikra egy gyönyörű nő áll. Vörös hajában égnek a lángok, de formás testét takaró öltözékét már nem tudom megfigyelni, mert két erős kéz szorítását érzem felkarjaimon. Meglepődésemre női kezek. Bőre szürke, hosszú, hegyesre reszelt körmét tűzvörösre festette.
-Ejha, Flame, mit fogtunk!-Szólal meg mögöttem a nő mély, gonosz, kegyetlen hangján. -Devil, most mit tegyek?-Kérdezem gondolatban tőle. Válaszol is rögtön, a nőnek hangomat használva:
-Mit? Egy tapasztalt sorozatgyilkost, akinek meg se kottyan két rosszcsont kinyírása!…
-Ej, még fenyeget!….-A vörös hajú Flame a csuklóimat ragadja meg, majd folytatja szavait:- Mit csináljunk a nagyszájúval, Storm? Megkínozzuk? Kinyírjuk? Esetleg mindkettő?
-Hm… Jó erőben van. Szerintem csatlakozhatna a többiekhez.
-Rendben.- Bólint Flame. Félek. Nem tudom, mire számíthatok, csak azt, hogy semmi jó nem sülhet ki belőle. Mintha tárgy lennnék, úgy néznek végig rajtam. Szívem furcsa, kellemetlen érzést jelez felém. Félelem szerű, de nem egészen az. Egy kelletlen izgalom lehet. Szinte kiszakítja a mellkasom, úgy dobog. Lélegzetem is gyorsul, rosszullét kerülget. Varázslat! Ismerem fel testem furcsa reakciójának és kezük világításának összefüggését. Szédelgek, lassan elmosódik előttem a kép, majd elsötétül minden: Elvesztem az eszméletem.
Magamhoz térésemkor korom sötét fogad. Megpróbálok felállni, de hátrabilincselt kezeim nem engedik. A lánc csörgéséből ítélve nem is szabad az egész helységről tudnom. Csönd van. Keresem a lánc végét folyamatosan hátrafelé csúszva térden. Falba van rögzítve, a betonfal öntésénél elhelyezhették.
A talaj nem beton. Kopogásának hangjából ítélve parketta. Leülök a fal tövébe, hátamat nekitámasztom, és várok. Pontosan nem tudom, meddig, de egy napnak tűnik az eltelt idő. Kinyílik előttem egy ajtó, de a vakító fény miatt nem látok semmit, sőt…! El kell fordítanom a fejem, és összeszorítom a szemem, hogy tompítsam a hirtelen fény miatti fájdalmat. Hallom, hogy valaki lépked felém. Lassan, nyugodtan, ráérősen. A láncnál fogva álló helyzetbe húz fel. Storm hangját hallom, mely most erősen parancsoló és igencsak fenyegető:
-Talpra, rabszolga! Ameddig nem vesszük hasznodat, élelmet sem kapsz!-Leenged a láncról, a bilincs rajtam marad. Olyan erősen ragadja meg felkaromat, hogy fáj a szorítás. Nem nagyon tudok ellenkezni: A kezemet fogja,lábaimon pedig olyan nehéz cipők vannak, hogy lépni alig tudok. Ő ezzel nem törődve vezet ki a helységből. Most meg tudom figyelni arcát: Szemöldöke és haja olyan enyhe szőke árnyalatú, hogy szürkének látszik. Tűzvörös szeme olyan, mint sárkány alakjában. Ajkait feketére festette. Szürke bőrét szemei alatt lévő hosszú, enyhén görbe elnyújtott szemfoghoz hasonló minta fedi el, orra végének vonaláig. Öltözete páncélokból áll, tehát szürkés színű. Az udvaron is körülnézek, az én „helyem” mellett még legalább 5db 2m magas 1,5x2m alapterületű betonszoba van. Mindegyik oldalán láncok, ostorok, pálcák, kötelek, kések és különböző szíjak sorakoznak. A sok fajta szíjat kivéve nagyjából sejtem, hogy mi mire való. Tudom hogy semmi jóra nem számíthatok ettől a helytől. Storm gúnyos szavaira riadok fel gondolataimból:
-Körülnéztél? Mindent megfigyeltél?
-Túlságosan is.- Felelem érzéstelen hangon, semmilyen arckifejezéssel, majd rákérdezek: - Ti zártátok be az állatokat? És ha igen, miért?
-Állj!  Itt én kérdezek, és te válaszolsz. De, ha tudni akarod, szolga: igen. Úgy terveztük, hogy ők már holtak lesznek, amikor felperzseljük az erdőt, de valaki kiengedte őket, és elmenekültek.
-Én engedtem ki őket. Azok a madarak a családom. Miért égettétek fel az erdőt?
-Hol találtunk volna jobb porfürdőzésre alkalmas helyet?!
-Bárhol máshol, mondjuk egy sivatagban. Valhalla erdejét felelőtlenség volt tönkretenni.
-Most már aztán tényleg hallgass! Térdre Úrnőd előtt, rabszolga!- Parancsol határozottan. Nem mozdulok, várom, mit tesz. A legtöbb esetben ilyenkor reagálni sem tudnak a kezdők, de Ő rögtön felel tétlenségemre: Megragadja a hajamat, és kirúgja alólam a lábaimat, így jó leckét is ad, miközben térdre kényszerít.- Azt javaslom, hogy tanulj belőle, mert nem vagyok se türelmes, se szűk kezű, ha engedetlenségről van szó…!- Talpra állít.- Felkelni, és maradj itt, amíg vissza nem érek!- Odamegy a „házacska” oldalához, és leakasztja róla a szíjakat. El sem tudom képzelni, hogy mit akar azzal a az 5-7 szíjjal és 4-5 fém vacakkal, amikor visszaindul felém. Nem mozdulok meg, csak figyelem, mit csinál: 2 kisebb szíjat a vállaimra erősít, egyet a derekamra, ezeket egy hosszú szíjjal összekapcsolja, aminek a közepén egy fém karika van. Az utolsó 2 szíj egyike a  gyomrom magasságában kerül felsőtestemre, míg a legutolsót nyakamra erősíti. Ezeket is rácsatolta a gerincem mentén végighúzódóra. Ezután valami mást is rákapcsol a hátamon lévő karikára.
-Nézzük, elbírod-e?- Nem értem, hogy mire céloz. - Lépj előre, úgy 2m után megállhatsz.- Egyszerűsíti a parancsot.  Megemelem a lábaim, és lépnék előre, de a szíjak megfeszülnek rajtam hámot alkotva. A következő lépések irtó nehezek, valamit húzok. A kerék nyikorgásából rájövök: egy kisebb szekeret húzok! Nagyon nehezen, de megteszem a 2m-t megállás nélkül. Elégedetten bólint Storm.- Remek, egyedül is elhúzod a cipőiddel együtt. - Felpattan a kocsira. Hamar hallom az utasítást:- Indulj!-Minden lépés egyre nehezebb a legalább 4kg-os cipőkben, ráadásul húznom kell a szekeret és Őt is! Egy nagy, kb 1km-es szántóföldön húzatta magát végig, a szekér többször is megakadt. Mikor a végére érünk, közli: - Most pihenhetsz amíg bevsárolok, de ha el mersz menni…!-Fenyegető hangneme meggyőz, fölösleges lenne folytatnia. Otthagy. Olyan jól esik leülni…! Mindkét lábam sajog,  hátam és a vállam majd' leszakad, és karjaim is egyre kellemetlenebbnek találják a hátrabilincselt helyzetet. Több óra is beletelik, hogy visszaérjen. Devil nem hajlandó semmire felelni, így borzasztóan unatkozom. Storm ismét egyértelmű utasításokkal lát el, de előtte megjegyzi: - Nem adtam rá engedélyt, hogy leülj…!
-Tetszik, hogy uralkodsz rajtam, igaz?! Hát ha nem tetszik valami akkor kapd be!- Felelem dühösen.
-Még szemtelenkedsz is?! Ezért még elpakolni is neked kell majd.- Rám mordul:- Indulj már!- Nehezen indul el a kocsi, és rendesen meg lett pakolva. Mire visszaérünk jobban fáj mindenem, mint a pihenő előtt. Leszáll, és végre leveszi rólam a szekeret és a hámot. -A konyhaasztalra pakolhatsz le.
-Levenné a cipőről a súlyt?
-Még mit nem! Az enyhítést ki kell érdemelni…!- Közli ördögien gonosz vigyorral, majd jól telepakol szatyrokkal, dobozokkal. Majd' megszakadok a súlya alatt. Addig pakol, amíg úgy meg nem telnek kezeim, hogy az ajtón is csak térdelve férek be, és már az ajtónál sajog mindkét kezem. Flame segítségemre siet, és segít elpakolni, de Storm így megtiltja, hogy bármit is letegyek, szóval +5 percig kellett a súlyt elviselnem. Ezután ők elvonulnak beszélgetni. Addig kapok vizet, meg némi ételt, majd Storm visszakísér a „házamba”, leveszi a bilincset és rám zárja az ajtót. Most nem kötöz meg, csak a sötétséget kapom vissza, azt sokáig...