8.Fejezet: Beszélek Devil-lel

Még egy-két szót váltunk, és megbeszéljük, hogy 3 napra elegendő oxigén, és 15 növény van a házbon belül, így mindenki megnyugszik, hogy egyelőre nem fogunk meghalni. Ma mindenki külön szobában fog aludni, én ennek tisztázása után be is vonulok a szobámba. Hanyatt fekszem az ágyon, és csukott szemmel belemerülök abba, hogy beszélni fogok Devil-lel. Valahol ettől még mindig félek. Azért csak furcsa, hogy az én testemben van még valaki, nem igaz? Halkan sóhajtok. El kéne kezdeni a beszélgetést valahogy, de ötletem sincs, hogy kéne megszólalnom, és mit kéne mondanom. Félek attól is, hogy nem fog együttműködni és esetleg ellenem fog cselekedni, az én káromra.
-Hm...érdekes!-szinte megrémít hangja, ahogy megszólal a fejemben.
-Mi?-Kérdem tőle
-Hallom minden gondolatodat, nem emlékszel?-Kérdez vissza.
-Igen, így már igen. Nos, először is akkor szia!
-Helló! Miről szeretnél beszélni?
-Először azt meséld el, hogy ki vagy.
-Devil Black of Ballad a nevem. Foglalkozásom bérgyilkos és Sötét Harcos. Egyesek az  „utolsó csábító” vagy a „végső éjszakás” néven emlegetnek, mivel csak férfiakra, és csak 22 óra után vadászom. Egyetlen ember van, akit szeretek, és én őhozzá tartozom, ez Caius.
-Ne haragudj, nem tudtam….
-Sebaj. A hűség nálunk amúgy is ismeretlen fogalom. A Sötét Harcosok 4-5 ellenkező nemű egyedet szédítenek minimum. Caius ez alól kivétel Sephi pedig megelégszik eggyel. Mire vagy még kíváncsi?
-Hány éves vagy?
-Nem számoltam, az az igazság. A 10 000. születésnap már unalmas… A fölött már az éveket sem igazán számoltam, a küldetések, megbízások úgyis mindig jöttek, ha meg nem, akkor ott volt a kedvenc diszkóm, ahol bármikor fel tudtam szedni egy-két idiótát. Más kérdés?
-Mi a véleményed rólam?
-Rólad??? Nehéz kérdés… Fiatal vagy, ez látszik is rajtad, a gondolkodásodon, a viselkedéseden, és hogy nem állsz ki magadért. Ezt leszámítva van varázserőd, és értesz a fegyverekhez, akár még sikeres is lehetsz, ha tanulsz, edzel és gyakorolsz. Kiváló Sötét Harcos lehet még belőled. Komoly, erős, kitartó, makacs és kíváncsi vagy. A szíved hatalmas, és ez itt nem igazán előny, talán a Harcosok világában, de én ezt nem igazán hiszem el. Túlságosan irányítható, félelemben tartható, és kiszámítható vagy.
-Mi a különbség a Harcosok és a Sötét Harcosok között?
-Szinte csak a nevük. A Harcosok sem mások, láthatod Ricsin is akár. Ugyanúgy váltogatják a párjaikat, ugyanúgy él bennük a bosszúvágy és a pusztító szándék. Kapitányok és vezérek mondjuk csak a Harcosoknál vannak, a Sötét Harcos csak magáért felel, és nem köteles senkinek engedelmeskedni.
-Tudsz segíteni, hogy jó Harcos legyen belőlem?
-Tudok, de nem akarok. Záfrik a Sötét oldalon áll, így nem segíthetek neked Harcossá lenni. A Sötét Harcos már más téma. Ha az akarsz lenni, akkor segítek.
-Használhatom a tudásod, varázserőd?
-A tudásomat megkaphatod, az erőm túl erős, túl nagy ahhoz, hogy kezelni tudd. Ha minden emléket egyszerre a nyakadba zúdítanék, bele is őrülnél, szóval majd csak lassan, fokozatosan osztom meg veled.
-Rendben. És...Caius-t hogy ismered? Milyen barát, milyen Harcos, milyen pár?
-Caius? A férjem igazi barát, bármikor számíthattam rá, mindig segített, vagy támogatott. Harctudása nem gyenge, sokat tanult tőlem. Párként is megállja a helyét. Általában poénkodik, ha jó kedve van. Szereti a fekete bort, a focit nézi, mert rúgni nem tud.
-Fekete bor??
-Igen. A Sötétek kifejlesztettek egy olyan bort, ami majdnem teljesen ugyanazt a hatást éri el, mint amit a bor, csak nem káros az agysejtekre, a májra, és minden egyéb mellékhatása annyi, hogy be lehet tőle rúgni. Ugyanúgy kikapcsolja az agyat 1-2 óráig, de egészséget nem rombol, ugyanakkor nem is mondanám egészségesnek. Viszont finom.
-És Sephiroth eltűrhető?
-Igen, csak ne próbáld becézni addig, amíg nem ad rá engedélyt, és nem lesz baj. Ő is jó fej egyébként, csak néha ütnek a poénjai. De persze előbb-utóbb megtanulod, mikor viccel, és mikor beszél komolyan. A vigyor általában viccet jelent, míg a mosoly, vagy a nem mosolygás komolyságot jelöl. De, ha megismer, és elfogad, onnantól szabad kezed van. Vele viszont nem árt vigyázni, szíve hideg, kardja éles. A döntés viszont a tied.
-Ö...Oké…
-Szerintem most pihenj, szükséged lehet még az erődre.
-Ahhoz képest, hogy ördögöt jelent a neved, angyalként viselkedsz most velem.
-Hamar fog változni a véleményed. Jó éjt!
-Szép álmokat!-Ahogy kigondolom, már alszom is. Másnap reggel hólapát hangjára ébredek. Ahogy az ablakon kinézek látom, hogy Caius és Sepiroth lapátolják a kb. térdig érő hamut. Szürke az egész erdő, az összes fa elégett. A szívem belesajdul a látványba. Angel-éket keresve elfordítom a fejem Caius-tól, Devil rögtön reklamál:Na…!
-Nem vagy te beteg véletlenül?-Kérdezem tőle, de nem felel. Kimegyek, és megcsap a forróság.-Jó reggelt!
-Neked is!-Hangzik tőlük egyszerre, Caius folytatja: A madarak a hegy másik oldalán vannak.
-Rendben, köszönöm.-A házra nézek.-Hogy vészelte át a tűzvészt?
-Varázslat védi.-Felelt Sepiroth. Ekkor számomra új, ismeretlen hang harsant, mint valami oroszlán morgás, csak sokkal hangosabb.
-Mi volt ez?-Kérdem.
-Sárkány.-Felel Caius, és felveszi a kardját.-A hangból ítélve egy óriás sárkány.
-Ha jól tippelek, az veszélyes…?
-Csak akkor…-Felel Sepiroth a kérdésemre.-Ha nem vagy tűzálló. Na meg ott vannak a fogak, karmok.
-Veszélyes, főleg, ha ilyen pusztításra képes.-Mutatott végig a tájon Caius. A vulkánnak már nyoma sincs, a gyönyörű erdőt egy hatalmas hamu-sivatag váltotta fel. Hajnalfény az állatokkal együtt eltűnt, valószínűleg elvezette őket. E döntését igencsak támogatom, itt nincs biztonság, se élelem.