16.Fejezet

Vissza a küldetéshez

-Szóval Albertina, te ismersz minket?-Kérdezte Manfréd amikor már megszokta szeme a félhomályt. A lány csak úgy válaszolt, hogy mindenkire rámutatott, miközben a nevüket meg egy-két érdekességüket mondta:
-Manfréd a csapatvezér, Dina  a gonoszka, Holló a durcis, mogorva. Angelika a gyógyító, Alysha pedig az ismeretlen...
-Nem is vagyok durcis!-Tiltakozott Holló feltartott kezekkel.
-De a többiben igaza van.-Jegyezte meg Dina.
-Nos, elvezetlek titeket a vendégszobáinkhoz. A vacsorát majd viszem.-Mosolygott Albertina, majd úgy tett, ahogy mondta.  Aztán aludni tértek.
Másnap reggeli után a csapat összeült beszélgetni. Amit szintén Manfréd kezdett:
-Úgy tűnik, a küldetésünket könnyebben végrehajtjuk, mint gondoltuk.
-khm!...-Zavarta meg egy ismeretlen hang beszélgetésüket. A lámpák fénye visszatért normális világításba. A csapat fele elhajolt a Manfréd mögött lévő férfitől rémületében. A férfi magas volt, ősz haja, és bajsza hamuszürkének tűnt szinte fehér bőréhez képest. Szeme szokatlan színekben pompázott, valahogy úgy, ahogy Alysha-é is. Fekete pupillája ördögi párost alkotott vérvörös íriszével, és csak ijesztőbbé tette szemét, hogy ahol normális embereknek fehér színű a szeme, neki smaragdzöld volt, amellett feketével körbehúzta, hogy még démonosabb legyen. Mágusokra jellemző lila süveget viselt, melyen elszórtan található volt egy-két fehér csillag, és egy fogyó Hold minta. Rákötve egy smaragdzöld szalag. Fekete bajsza szinte összeolvadt feketére festett ajkaival. Felsőtestén smaragd színű gombok villantak, ugyanis lila köpenyben végződő mellénye nem volt begombolva. Alatta látszott a kék póló, lejjebb a furcsa, szoknya szerű ruhadarab, aminek vörös anyaga kellős közepén is egy süveg virított. A lábaiból már csak koboldokra emlékeztető fölfelé ívelő lábujjú koromfekete cipője látszott. Körmeit is feketére festette. Hangja hátborzongatóan mély volt, és lassú, mintha egy lassított felvételt hallanak:
-Albertina! Mit keresnek ezek a házamban?!
-Eltévedt vándorok, uram. Tegnap bolyongtak ki az erdőből, és adtam nekik élelmet és szállást.
-hm...-Morgott egy sort a vén mágus, majd elsötétítette újra a lámpákat egyetlen pillantásával. Szemei világítottak, mint valami démoné.- Ha már itt vannak maradjanak, de a te felelősséged minden tettük, te engedted be őket.-Albertina bólintása után a mágus folytatta:-Most viszont eredj, a piac nem vár rád órákon át!-A lány ismét bólintott, majd kosárért sietett, és eltűnt az ajtó mögött. A férfi leült az asztalhoz, a többiek a szőnyegen ücsörögtek körben. -Tudom ám, kik vagytok.-Jegyezte meg a mágus.-És azt is jól tudom, hogy miért jöttetek.
-Valóban?!-Kérdezte Dina, bár még nem látott semmit, összehúzott szemekkel meredt a sötétségbe, ahonnan a hangot hallotta.
-Valóban. Idegesítő haszonlesők vagytok, akik befészkelik magukat egy házba, és egész addig maradnak ott, amíg a házigazdát teljesen ki nem eszik a vagyonából. De nem foglak kidobni benneteket. Albi fiatal, had jöjjön rá saját maga, hogy milyen aljas kis patkányok az ilyen férgek!-Manfréd mély levegőt vett, hogy megnyugodjon. Mivel jó varázsló hírnevében állt, és, mint észrevette, a félhomály ellenére éppen egy varázskönyvet lapozgatott, nem igazán lenne túl mulatságos számukra, ha rájönne, hogy azért vannak itt, hogy megtudják a gyenge pontját. Gondolkodóba esett: Ugyan egyáltalán nem esett jól neki a mágus becsületsértő szava, de ha elé vág egy adag pénzt, hogy megcáfolja őt, akkor nem igen tudná magát hogy kimagyarázni. Szóval inkább elkergette a gondolatot, had maradjon csak a mágus ebben a tévhitben. Biztonságban ugyan így sincsenek, de legalább nem forog kockán az életük, csak az, hogy kidobhatják őket. Gondolataiból Dina hangja térítette vissza a valóságba.
-Tudja kit nevezzen....!!!-Állt fel a lány, de mielőtt folytathatta volna, Manfréd elkapta a kezét visszaültette, és mutatóujját szája elé tette jelezve Dinának, hogy maradjon csendben. A lány karba fonta a kezét, és egy daccos arckifejezéssel némán figyelte a kör közepén lévő szőnyeg vöröses, narancsos mintáját. Manfréd azonban unta a csendet, így folytatni kezdte a beszélgetést, vagyis inkább újba kezdett figyelembe véve, hogy hatan figyelnek, nem csak a csapat öt tagja:
-Lányok, Alysha, és Angelika, rólatok nem tudunk még semmit.
-Mit mesélhetnék?-Vont vállat Angelika.- sokan néznek angyalnak, mert szeretem a vidám, világos színeket, és mert általában kedves vagyok, nehezen jövök ki  a sodromból. A szüleim emberek, nem is hasonlítok rájuk nagyon... Szeretem az állatokat, de még sosem éreztem rá késztetést, hogy tartsak is. Hobbim a zenehallgatás, és másoknak segíteni. -mondta.
-Nekem nincs sok mesélni valóm...-vonta meg a vállát Alysha.
-Ugyan, valamit csak tudsz mondani!-Erősködött Dina ördögi vigyorral az arcán.
-Hát, ha ennyire szeretnétek, mesélhetek magamról... Apám egy démon és egy gorilla keveréke, anyám egy ember...
-ch...!-Hallatszott a mágus nem kért véleménynyilvánítása.-Szóval egy mihaszna fattyú vagy...
-Az apámat még születésem előtt lelőtték, anyám belehalt a szülésbe.-Mesélte tovább a történetet a mágus szavait figyelmen kívül hagyva.- A gyerekkorom nem volt túl fényes, azután, 20 éves koromban a Rejtőzködő Angyaloknál helyezkedtem el. Egy gondosan kitervelt átverés következtében 24 éves koromban egy kastélyba zártak erőfal mögé, egészen a küzdelem napjáig. Onnantól meg-Fordult Mandfrédhoz.-Tudod, hogy mi történt.
-Tudom.-Bólintott rá Manfréd.
-Szóval innen ered az a különleges szemed.-Állapította meg Dina gúnyosan.
-Mi bajod a szemével? Szerintem szép.-Manfréd szavaira Alysha elfordította a fejét, hogy ne lássák kipirult arcát, Dina szeme azonban villámokat kezdett szórni, a szó szoros értelmében.
-Hé! A szőnyeg nem volt olcsó mulatság!-Szólt rá a mágus, amikor az egyik villám már nagyon közel volt az említett tárgyhoz.-Egyébként is zavar a fény, úgyhogy ezt hagyd abba!-Fejezte be az olvasást, és hangos csattanással becsukta a könyvet.
-Alysha, beszélhetnénk négyszemközt?-Kérdezte Dina.- Mondjuk kint az utcán...
-Természetesen.-Bólintott a kérdezett. Kimentek.
-Nem tudom nem észrevenni...-Kezdte a mondatot Dina.- Hogy rá akarsz hajtani a barátomra.
-Nem akarok én ráhajtani senkire!-Tiltakozott a lány.
-Látom!
-Bizonyára Manfrédre gondolsz, de én őt még nem is ismerem...
-Ne is ismerd meg! Szállj le róla, mielőtt rászállnál! Megértetted?!
-Meg.-Bólintott Alysha.