12.Fejezet

Az első küldetés, de kiknek?

-Igazán nincs mit köszönni.-Mosolygott Angelika.- Ha bármi baj van, nyugodtan keress fel. Most magadra hegylak.-Ezzel kilépett a szobából. Pár perc múlva Alysha is. Ahogy a főfolyosóra lépett, meglátta amint Wise valami papírokat osztogat a Harcosoknak. Akik kimaradtak a szórásból azok a 14 Harcos közül a következők: Alysha, Dina, Angelika, Holló és Manfréd. A többiek elolvasták a papírokat, bólintottak, és távoztak. Alysha kérdőn nézet a többiekre, Manfréd lépett oda hozzá, hogy elmagyarázza:
-Küldetéseket és feladatokat kaptak.
-Ami azt jelenti...-Tette hozzá Dina diadalmas mosollyal.-Hogy az egész kastély a miénk.
-Igen, azzal az apró különbséggel, hogy most 5-en maradtunk, és nem 3-an....-Tette hozzá Holló Angelikára nézve. Tekintete nem volt kedves, sokkal inkább lenéző. Angelika azonban csak elmosolyodott, és békés, nyugodt hangján megszólalt:
-Tudom, hogy még nem voltam egy küldetésen sem, de ez nem azt jelenti, hogy bármivel is kevesebb vagyok nálatok.
-Hm.... Ki maradt még, ki maradt még?....-Tűnődött Wise, miközben szeme a társaságra irányult.-Tökéletes! Van ész, van erő, van gyógyítás, és van barátkozási lehetőség!-Motyogta az orra alá az utolsó papírt szorongatva a kezében, majd egy kicsit hangosabban szólalt meg, hogy hallják a többiek:- Manfréd, Alysha, Dina, Holló, Angelika! Gyertek csak ide egy kicsit!-A Harcosok persze első szóra köré gyűltek.-Van egy igen fontos küldetésem a számotokra. A feladatotok egy sötét varázsló bizalmába férkőzni, majd elvenni a varázserejét. Nincs közel, de egyikőtöknek sem lesz gondolom nehéz az út. Árnyékos ligeten haladnátok végig, majd Kreng városában megtalálnátok a tornyot, ahová mennetek kell. Kalandos küldetés lesz, és minden észre szükség lehet. Az út persze nem veszélytelen, de Angelika is veletek megy, ő be tudja gyógyítani a sebeket... Egy bizonyos fokig...
-Nah, szuper...-Tette karba a kezét Holló.-Két napot sem bír ki a vadonban, az első ragadozó végez majd vele.
-Pont ezért fogsz te is velük menni, Holló, hogy ha kell, vigyázz rájuk.-Holló arckifejezéséről leolvasva, már bánta, hogy megszólalt. Alysha csak elmosolyodott. Manfréd idő közben átolvasta a kezébe nyomott papírt. Mikor a végére ért, megszólalt:
-Holnap reggel indulhatunk is. Most, este 5 órakor már nem célszerű, mivel a kastély mögötti erdőn kell átmenni, és ott ugye farkasoktól kezdve a szúnyogokon és démonokon keresztül egészen a medvékig minden van.
-Érdekesen hangzik.-Vigyorodott el Dina.
-Az is.-Bólintott rá Alysha.
-Mind az öten mentek, mindenkire szükség lehet.-Mosolygott Wise.- És ha lehet, mind az öten gyertek vissza.
-Úgy lesz, Wise!-Bólintott Manfréd és Alysha egyszerre, miután a szavakat hallatták. Aztán csak összenéztek, és elmosolyodtak. Dina eközben szinte villámló tekintettel méregette Alysha-t és Angelikát. A fiúkat már ismerte, megszokta, de ez a két teremtés számára ismeretlen volt. A nap hátralévő része hamar elrepült. Dina szokás szerint a fiúk társaságában volt. Alysha és Angelika pedig beszélgettek. Mint kiderült, Angelika is Ivánéknál kötött ki, szintén a Rejtőzködő Angyaloktól, és őt is a vájnix juttatta oda. Csak ő nem daccolt az olvasással, sőt, szívesen olvasott. Csak annyi volt a különbség, hogy Angelika 3 évvel azelőtt került oda, mint Alysha. Viszont Angelika fiatalabb főhősünknél, ő még csak most múlt 21.
Az este hamar eljött, az éjszaka mindenki számára nyugodtan telt.