11.Fejezet

Másnap
Alysha másnap délben ébredt, kiment, és Wise-al találta magát szemben. Mindketten elmosolyodtak.
-Jó reggelt, újonc!- Köszöntötte Wise. Alysha egy barátságos tekintettel az arcán köszönt vissza.- Hogy telt a tegnap délután?
-Nagyon jól!-Válaszolt Alysha boldogan.-Régen mulattam ilyen jól! Jó, az elején rám ijesztettek, de a végére akkora buli lett az egészből, hogy a több órás takarítást is megérte!-Wise erre felnevetett.
-Több óráig takarítottatok?-Kérdezte kedvesen. A lány bólintott.- Hát akkor megértem, hogy még csak te vagy ébren.-Erre Alysha szemei elkerekedtek, aztán elmosolyodott ismét. -Reggelit?-Alysha megrázta a fejét.
-Amennyi kakaót meg lisztet nyeltem tegnap, most inkább nem kérek semmit. -Wise ismét nevetett egy jót, majd bólintott.
-Ha bármi kell, csak szólj.
-Hát, a palotát még nem ismerem. Hol is vagyok valójában?
-A kastély neve Harcos. A tulajdonosa én vagyok, akárcsak Mesteretek. Én kapom először a segítségkéréseket, és én döntöm el melyik Harcost vagy Harcosokat küldöm el a feladat végrehajtására. Ugyanakkor dönthetek arról, kit rakok küldetésbe, ami általában fejleszti a harcot, vagy a kapcsolatot, ha több Harcost küldök. De küldetést kérhettek is, akár társakkal, akár egyedül. De tapasztalatból tudom, hogy társakkal sokkal élvezetesebb. Neked is azt ajánlom, hogy ismerkedj össze valakivel, vagy valakikkel, és menjetek el egy közös kalandra!
-Értem.-A beszélgetésüket az ajtaján kilépő Dina zavarta meg, az egyik vörös hajtincse az arcába lógott orra mellett hullámosan leereszkedve. Barna szeme rosszat sejtetőn csillogott. Wise felé biccentett, Alysha-nak nem köszönt, kiindult a közös folyosó felé, ott már Manfréd ácsorgott magában. Wise is kiment a lányok folyosójáról.
-Jó reggelt!-Köszönt Manfréd mindkettőjüknek. Alysha is elindult kifelé, Hollóval egyszerre léptek a folyosó szürkés köveire. Az ajtók annyira egyszerre csukódtak be, hogy egynek hallatszott. Manfréd Alysha elé állt.
-Láttam, hogy tegnap megijedtél. De... Harag nincs, ugye?
-Ugyan, dehogy! Két éve nem mulattam olyan jól, mint tegnap!-Mosolygott a lány. Manfréd is elmosolyodott.
-Rendben, megnyugodtam.-Dina szemei gonoszan villogva méregették Alysha-t, a másik lányt azonban ez cseppet sem zavarta.-És, ma mi legyen a program?-Fordult a másik két személy felé Manfréd mosolyogva. Holló beletúrt fekete hajába, zöld szemei fáradtságról és idegességről árulkodtak.
-Maradjunk mondjuk a kastély falain belül.
-Nem, Holló!-Lépett oda hozzájuk Wise.-Különleges vendégünk lesz, és a te feladatod elkísérni ide Alfréd kastélyából!
-Ahj... Tudtam, hogy rosszul indul majd a nap...-Nyavalygott a srác, majd kiindult. Alysha felkapta a fejét a név hallatán, majd elfordította a fejét. Nem igazán szándékozott volna újra találkozni Alfréddal. Már pedig, mivel Iván nem hagyhatja el a kastélyt, valószínűleg ő fog jönni.
-Baj van?-Fordult felé Manfréd. Dina odalépett hozzá.
-Igen, szeretne egyedül lenni, de zavarod.-Mondta a fiúra nézve. Wise mosolyogva elhagyta a folyosót. Manfréd még egy pillantást vetett Alysha-ra, aztán Dinával együtt arrébb mentek a folyosón.
Két óra múlva sajnos bebizonyosodott az, amitől Alysha félt, Alfréd jelent meg a palotában Hollóval együtt. Alysha egyre feszültebb lett, ahogy a férfi közeledett felé. A lány a falhoz húzódott, míg Alfréd a folyosó közepén sétált szokásos -Alysha szeirint beképzelt- büszke járásval. Vetett a lányra egy olyan ellenséges pillantást, hogy Holló hátán is végigfutott a hideg. Alysha már várta a megszokott csattanást, de ezúttal nem pofozta fel. Továbbmentek. Wise fogadta vendégét a Nagyteremben. Holló az udvar felé vette az irányt. Alysha is kiment levegőzni. Leült az egyik fapadra, és a fákon ugrándozó madarakat figyelte. Tíz perc múlva gondolataiból Holló érzelemmentes hangja ébresztette fel:
-Ki volt ez?
-Alfréd a neve, ő tehet arról, hogy ide kerültem.
-Aha, szóval jótevőd...
-Hát azt pont nem mondanám rá...-Fordította el a fejét a lány.
-Akkor?
-Hát.. Ellenségem leginkább. Mesterem volt, de sosem szerettem. És ő sem engem. A nevemet se tudta megjegyezni... A pofonjait meg egyenesen utáltam.-Erre Holló aljas kuncogásba kezdett, és arrébb ment, egyenesen Dina és Manfréd társaságába.    
-Alysia!-Hallatszott Alfréd ordítása. Alysha-nak viszont eszébe se jutott odamenni. Alfréd viszont tudta, hol van, egyenesen felé vágtatott, a lány felpattant, és elkezdett futni előle, dde nem volt elég gyors, 2 tasli hamar elszállt Alysha arca piros lett. Ekkor még jobban ordított Alfréd:-Ha hívlak odajössz, megértetted, te szemétláda?!  Még egy ilyen kísérlet, és nem állsz többé lábra, megértetted?!-Ezzel akkorát rúgott a lábába, hogy az csak úgy reccsent. Wise ekkor érte utol Alfrédot, elrántotta a lánytól, aki összeesett. Halk beszélgetés volt a két Mester között, amit Alysha nem hallott. Kicsit később Alfréd, bár dühtől izzó szemekkel, de elment. Alysha-t felsegítette Mestere, és intett a Harcosok egyikének, hogy menjen oda. Hamarosan Alysha egy hófehérbe öltözött, ezüstfehér hajú lányt pillantott meg maga fölött. Ég kék szeme sajnálatról árulkodott, leguggolt a lány mellé, és egy gyengéd mozdulattal felvette az ölébe. Alysha meglepődött, amikor hozzáért bársonypuha bőrével, rögtön tudta, milyen lénnyel van dolga.
-Balra a 4-es ajtó.-mondta halkan Wise, a lány bólintott, és elindult. Alysha hamarosan a szobájában találta magát, a lán lefektette az ágyra.
-Maradj nyugton!-Figyelmeztette a lány lágy hangján Alysha-t, aki éppen felkelt volna.-A lábad eltörött. Meg kell gyógyítani.
-Az egy angyalnak sikerülni fog, ugye?-A másik lány ezen elmosolyodott.
-Nem vagyok angyal.-Felelt mosolyogva.-Csak egy varázserővel rendelkező ember, akárcsak itt majdnem mindannyian.-Alysha lábaira tette óvatosan a kezét,  az erősen felszisszent. A lány keze arany színű fénnyel gyógyította meg Alysha törtöt csontját, aki ezalatt fájdalmat nem érzett.-Egyébként, Angelika a nevem.
-Alyha. Tegnap érkeztem.
-Tudom. Jobb már a lábad?-Ezzel felsegítette az ágyról,. Alysha bólintott.
-Tökéletes, köszönöm szépen!