10.Fejezet: Rabszolgasorsból szökve

Másnap reggel(?) Flame nyitja ki az ajtót. Bár hosszasan aludtam, még mindig érzem a tegnapi munka fájdalmait. Nem vagyok se nyugodt, se bátor, se magabiztos. Intésére szó nélkül előjövök, és csak némán reménykedem, hogy nem lesz olyan kegyetlen, mint Storm volt. Vörös ruhája félvállas, és térdig érő szoknyában végződik. Hangja lágyabb, így reménykedem még:
-Az állatokat fog kelleni ellátnod ma. Etetés, itatás, lovaknál fésülés, csutakolás, almozás.
-Hol kezdjem?
-hm.. Ahol akarod, csak ne felejtsd el a halakat a kerti tóban, és a madáretetőt a kert végében! - Bólintással jelem, hogy tudomásul vettem, és rögtön munkához is látok. Az állatokkal nincs semmi baj, még a kutyákat is gond nélkül el tudom látni, pedig az egyik egy pitbull. A lovak is engedelmesek, szelídek. Ebből arra következtetek, hogy vagy nem is látják Storm-ékat, (és ez a valószínűbb), vagy nem rossz emberek. Csak remélem, hogy a második feltételezésem, bár a tegnapi tapasztalatok szerint ez nem igaz.
3 hét, 4 nap jelen pillanatban az eltelt idő, mármint azt hiszem, mert a sötét csendben elvesztettem az időérzékemet, így csak abból számoltam, hogy hányszor kellett valami parancsot teljesíteni. Most azt tervezgetem, hogyan tudnék megszökni. A kardom hollétét nem árulták el, így csak reménykedni tudok abban, hogy még épségben a birtokon van. Ha szerencsém lesz, most Flame fog értem jönni, és akkor meg tudok szökni. A kilincs csikorgását hallom, néma imába kezdek. Szerencsémre Flame lép be az ajtón. Szokás szerint intéssel parancsol ki, Elkezdem a szokásos feladatot: ellátni minden állatot. Megcsinálok mindent, most ki kellett pucolni még az ólakat is, nem csak az istállót. Mondanom se kell, hogy felfordult a gyomrom, amikor a térdig érő ürülékes szalmába bezavartak egy vasvillával, ráadásul a kis sunyi kakas persze pont beszorult az ólba, úgyhogy még össze is kellett verekednem vele, hogy a fészkek közelébe mehessek, de megcsináltam a takarítást is.
-Jutalmat érdemelsz.-Felel Flame amikor megnézi a munkámat.- Szólok Storm-nak, hogy megbeszéljük, várj meg a helyed előtt!-Bólintok, és megyek is a "ház" elé. Elég sokat kell várnom, de a végén csak megérte. A kardommal a kezében tér vissza Flame. Felém nyújtja.-Ezt kerested nem rég. Használatára nem kapsz engedélyt, de dísznek lehet nálad. Vágáskor jól fog jönni, ahogy az izmaid is.-Utálom, amikor a testemről beszél, mert olyankor magamon érzem a tekintetét, és igencsak érezteti a hangsúlya a birtoklást. Mintha én is egy lennék az állatai közül. Enyhén meghajlok elköszönésképp, szárnyat bontok, és megpróbálok minél hamarabb kereket oldani. Hallom, ahogy barátnője nevét ordítja, de most nem fordulhatok hátra, hogy megnézzem, megsérült-e ahogy szárnyaimmal csapkodni kezdtem. Tudom, hogy ha elérem Caius-ékat, onnantól biztonságban vagyok, de az utat addig egyedül kell megtennem. Rettegek attól, hogy elkapnak, mert valószínűleg megmutatná Storm minden "játékszarét", amivel fájdalmat lehet okozni. Egy-két alkalommal már így is megismerhettem a pálca és ostor hatását, érzem is a hátam,ahogy szárnyaim mozgatom. Már látom a házat, ugyanakkor érzem, hogy a fekete sárkány a nyomomban van. Kardom a tokjába kerül, mert azt nem vették el tőlem. Karjaimat előrenyújtom, lábaimat hátra, vízcseppszerű alakot veszek fel, hogy a levegő ne lassíthasson le. Hatalmas mázlim van, becsapódok, ajtóval együtt Caius-ék házába, de oda a sárkány már nem követ. A felsőm átázott a vértől, a szárnyaimat visszahúzom, a levegőt úgy kapkodom, mint aki készül megfulladni, a szívem majd' kiugrik a helyéről, olyan vad ritmusban ver. Storm emberi alakban közelít a ház felé, az ajtó helyén megáll, és földön fekvő testemet látva megszólal:
-Ezt nagyon meg fogod bánni!
-Mit is?!-Kérdezi Caius, aki éppen odaér.- Mi történt veled?!-Tekintete rám irányul, én csak erőtlenül Storm-ra mutatok, de kezem leesik, hanyatt fekszem a földön, ami iszonyatosan fáj felszakadt sebeim miatt, de nincs erőm átfordulni. Sephirot letérdel mellém, karjaiba vesz, és a szoba felé indul velem. Hallom Caius kardjának csattogását, de nem látom, mi történik. Valószínűleg Storm-mal küzd. Erőtlen hangon figyelmeztetem Sephirot-ot:
-Boszorkány... Segíts Caius-nak..
-Rendben..-Az oldalamra fektet.-Maradj itt, ha visszajöttem, ellátom a sebeidet.-Enyhe mosollyal díjazom viccét. Eltűnik a becsukódó ajtó mögül. A lélegzésemen kívül semmit nem hallok, igencsak aggódom a fiúk miatt, de nem tehetek semmit. Kb. fél óra múlva jönnek vissza. Sephiroth már a kötszereket, illetve a számomra nem túl szimpatikus fertőtlenítőszereket is hozza. Miközben ellátnak el kell mesélnem mi történt velem, és mit tudok róluk.
-Szóval tudod, hol laknak. Ne felejtsd el, mert még vissza fogunk oda térni!-Ígéri Caius.-És rávesszük őket, hogy csinálják vissza az erdőt.
-Előbb halnak meg...
-Akkor fordított szereposztás lesz: Te leszel az ő úrnőjük, és ők a te rabszolgáid.-Feleli Sephiroth egyszerűen.
-Két nő még oké, de két sárkányt szerinted hogy a francba tartok kordában???!-Kérdezem csodálkozva.
-Mágiával, kincsem. Erre van egy nagyon jó varázslat, csak meg kell tanulni a démonnyelven íródott varázsigét.-Válaszol Caius.
-Nem hiszek az ilyen hókuszpókuszokban.... Egyébként sincs erre elég varázserőm.
-Nem erőszak a disznótor....-Feleli Sephirot.- Ha neked jó lesz továbbra is a rabsors...
-Hol az a mágia?-Kérdezem, és már ülnék is fel, de a hátamon lévő sebek miatt abban a pillanatban elvetem az ötletet, ahogy eszembe jut.
-Először gyógyulj meg.-Ül mellém Caius.- Majd utána segítek is tanulni, jó?-Bólintok. Jólesik a törődés ennyi hanyagolás és kegyetlenség után. Hálás is vagyok érte.