1.Fejezet

-Mi volt ez?!  - üvöltötte a herceg a maradék emberének. – Azonnal induljunk! Utána, keressétek meg! A szörny feje lesz koronázásom jelképe! – Az öltönyre még ráadták a herceg páncéljait, és a lény után indultak. Kaylee is otthagyta a gyászolókat – a Rulkap családot, a Királyt, illetve a herceg után indult férfiak családjait, de eszébe sem jutott utánuk menni, a szobájába sietett. Visszavette szokásos ékszereit, illetve egy arcát fedő maszkra cserélte tiaráját. Még nincs este, se sötét. Ha sikerül időben visszatérnie koboldkergető barátaihoz, utána tud érdeklődni a lény mivoltának – és hogy hol találja, mennyire veszélyes. Éppen ezért azonnal indulni készült – bár a tiarát biztonság kedvéért a bundájába rejtette. Kiment a palotaudvarról, és meg sem állt az erdőig gyorsfutásával.

-88!  Visította csilingelő hangján Csalerianna, mikorra visszaért.

-93. – Válaszolta pimaszul Neromehh, miközben az egyik koboldot elcsente a tündér kobolddobozából. – De már 94.

- Ez így nem igazság! – Panaszkodott Ralen karba tett kezekkel. – Nektek sokkal könnyebb őket megfogni, nekem aprók, alig látom őket!

- Na, ne mondd már! Hányat fogtál már? – Kérdezte Csicsergő.

- 58-at… - Válaszolta a húsos óriás duzzogva.

-Srácok!...- Lihegett Kaylee. – Nagy… baj.. van! – Rögtön oda is gyűlt köré mindenki. – Valami… átjött hozzánk… és… pusztít.. Carlos… elindult… utána.. – Térdeire támaszkodva, lihegve lehajolt.

- Mi történt? – Kérdezte Neromehh. – Fújd ki magad, és érthetően ismételd meg. Milyen lény lehetett, mennyire láttad? Kit és hogyan ölt meg?

- Nem láttam sokat.. Egy sikoltás, morgás, fekete árny, fogak, karmok, de pontos testalkatot vagy méretet nem láttam, a másik kísérőhölgyet fejezte le.

- Démon lehetett. Más nemigen. Viszont ha erős démon, veszélyben lehettek.

- Nem az a gyíkszerű valamilyen sákár?... – Kérdezte elgondolkodva.

- Nem hiszem. A sárkányok táplálékszerzés céljából ölnek. Nem hagyta volna ott a zsákmányt, és – mivel nem szeretik az emberhúst, így előbb támadott volna meg valamilyen állatot. Lehet, hogy démonsárkány, azt el tudom képzelni.

- Akkor hol találom meg? Előbb kell végeznem vele, mint hogy Carlos herceg odaér hozzá. – Nero és Kaylee beszélgetésébe most szólt csak bele Ralen:

- A démonokkal nem szabad játszani, rettentően veszélyesek, nehogy megsérülj!

- Pont ezért kell Carlos előtt megtalálnom! Hogy győzzem le?...

-A fény riasztja őket, elpusztulni viszont nem szoktak tőle, oda kell a penge. Ha sarokba tudod szorítani, nincs semmi baj, de ha nem, nem tudod megölni. Tessék. – Vett elő Nero egy különös, fehér fényű kardot. – Ez mindkét célra jó. Öl és riaszt is. Sok sikert, légy óvatos. A démonok a sötét, hideg helyeket szeretik, a sárkányok a magasban, illetve a tüzesebbek a vulkánokban érzik jól magukat. Ezeket éri meg megnéznünk. – Kaylee szemei elkerekedtek.

- Megnéznünk? – Kérdezte meglepődve. Nero szabadon engedte koboldjait.

- Megyek veled én is. Küzdöttem már démonnal. Segítek. Ralen bólintott az elf szavaira, és nekilátott saját kobolddobozába összefogni azokat.

- Én Csaleriannával itt maradok, és befejezzük a versenyt. – A tündér egyetértően bólintott. Kaylee nyugtalannak tűnt, méregette az elfet.

- Tudod velem tartani a lépést? – Amaz bólintott, majd megfogta a kezét.

- Legfeljebb én leszek a papírsárkány, akit húzol magaddal. – Vigyorgott.

- De tudok veled teleportálni? – Faggatózott tovább a lány, Nero ránézett:

- Szeretnéd még húzni az időt, vagy indulunk, mielőtt Carlos hercegre talál a lény? – Több se kellett már teleportált is vissza Kaylee, felrakta a maszkot, levette tiaráját, és futva indult a közelben egyetlen sötét helyhez: a barlanghoz.

Nem teleportálhatott közvetlenül oda az őrök miatt, de olyan gyors volt, hogy Neromehh kapkodhatta nyakába a lábát. A Nap még nem akart lenyugodni, a hőség mellett a futástól majdnem hőgutát kapott, így levegőért kapkodva fel sem fogta 10 perccel később, hogy Kaylee miért állt meg: az őrök kibelezve, félig felzabálva feküdtek a barlang szájánál. A kapu kissé beljebb volt, bár pontosan senki nem tudta megmondani, mennyire. Mikor jobban volt, Nero bólogatott: - Igen, biztosan démon. De ezek nem átlagos démonfogak okozta sebek. Elfeketedett minden fognyom, és e foltok terjednek..

-És ez mit is jelent? – Kérdezte Kaylee Elfeketedett minden fognyom, és e foltok terjednek…

- És ez mit is jelent? – Kérdezte Kaylee, bár azt tudta, hogy nem sok jót.

- Hogy van egy ellenségetek. Ez egy idézett démon. Csak mágia végezhet vele.

- Meg tudod semmisíteni? – Nero elgondolkodott a kérdésre. Ez baj.

- Remélhetőleg igen. A kard legyen nálad készenlétben. Maradj mögöttem, és ha balul sülne el a…- folytatta volna, de bentről morgás hallatszott. A démon valóban bent volt, és támadásra készült. Kaylee szíve a torkában dobogott. Az elf elindult, ő pedig utána. A barlang kékes vértől csöpögött. Renhíria lakóinak vére és teteme volt felfedezhető rajta. A szagtól felfordult a gyomruk. Nero megtorpant, és valamit felvett a földről.

- Egy fekete pikkely. Démonsárkány a javából. Méreg maradványa van rászáradva. 3-4 napja már itt lapul a lény. Kissé maradj le. Valószínűleg lesből támad majd. Ha megöl, elfutsz, világos?! – A lány bólintott, az elf pedig szőke fonata végét levágta, és fénygömböt készített belőle egy halk varázslattal. 1-2 lépésnyivel előrébb világított a gömb, úgy mentek sorban. Majdnem meglepte őket a démon, mert felülről várták a támadást, ellenben a barlang apró tócsájából tört elő egy emberforma. Vagyis majdnem teljesen ember, ugyanis csípőjétől, lefelé halfarkát pikkelyek borították. Sárgás ragacs patadt a férfi fekete bőrére és pikkelyeire. A kard testvére, ha lehet így vélekedni egy tőrről, rögtön Nero kezébe került. A démon támadt először. Le akarta harapni a másik férfi fejét. Majdnem sikerült is, de ahogy Neromehh félreugrott, a tőr kicsavarodott a kezéből, és bár megsértette a démon mellkasát, nem súlyosan. A démon harapása azonban megtörtént, elvágódott, és fogai a lány lábába mélyedtek. Kaylee visítva vágódott el alig fél másodperccel a lény után, aminek kezei helyett nőtt 3-3 karma a combjába mart, próbált a lányra kerülni. Nero szerencsére felkapta a tőrt, és már üvöltötte is az ige szavait, mikor a lény veszedelmes fogaival a kard pengéjével harcolva próbált a lány torkához kerülne. Kaylee előtt lepörgött az összes emléke, utólag csak arra emlékezett, hogy a fogak mögött megjelent az aranyszínben izzó tőr hegye, és a lény felrobbant. Aztán hatalmas trappolás… Fém csengése. Fajtársai páncélzata, mozgása. Neromehh üvöltése. Puffanás mellette, valaki felemeli a fejét. A nevét hallja valahonnan a távolból.

- Kaylee! Kaylee… - Halkan, lassítva… Aztán fájdalom hasít a lábaiba. Hirtelen élesedik ki a helyzet: Carlos herceg térdel mellette, a sebeit vizsgálja, ébresztgetni próbálja. Neromehh a tarkójára tett kezekkel figyeli, oldalán vörös folt növekszik.

- Nero… Engedd el! – Üvöltött fel a lány, és barátját figyelte. – Carlos, engedd!

- Hogy?! – Kérdezte meglepetten és felháborodottan a herceg.

- Ő a barátom, engedd el! Megsérült… - Magyarázta Kaylee.

- Erre még mindenképp visszatérünk. Rulkap, vigye vissza a kastélyba, lássák el a hercegnőt, én intézem az idegent. – Állt fel Carlos.

- Ne bántsd! Megmentett! Carlos herceg, könyörgöm, ne bántsa!

- Kaylee kisasszony… - Térdelt le mellé Rem Rulkap. – Kérem, nyugodjon meg. – Felvette karjaiba a vergődő nőt, és kiindult vele a barlangból.

- Hogy lehetnél te a húgom barátja? – Lépett oda az elfhez Carlos herceg. – Miféle átokkal véded vele magad? – Neromehh meghajolt.

- Semmilyen átkot vagy varázslatot nem vetettem be Kaylee-n, felség.

- Akkor mégis honnan ismerhetne? – Kérdezte Carlos összevont szemöldökkel.

- Egy pár éve találkoztunk, azóta tartjuk a kapcsolatot, herceg.

- Nem tudom, mit kezdjek veled. – Gondolkodott el Carlos herceg. – Meg kellene, hogy öljelek, amiért bántottad és félrevezetted Kaylee-t. De utána szóba sem állna velem. Hm… A lény halott. Engedjétek, had fusson. Ezzel a sebbel úgysem jut messzire. – lefejezte a démont, és szó nélkül sarkon fordult a fejjel. A herceg lovagjai is így tettek, Neromehh egyedül maradva feltápászkodott, és reménykedve indult a kapu felé. A teleportáláshoz legyengült, egyedül abban bízhatott, hogy ha a túloldalt kijut a barlangból, barátai még ott lesznek, hogy hazasegítsék.

- A seb mély, a vérveszteség súlyos. – Hallatszott az ajtó mögül, miután a gyógyító megnézte Kaylee lábait. – Mindezek ellenére, ha a fekete folt terjedése nem okoz problémát, valószínűleg életben marad.

- Mindent meg kell tenni az ügy érdekében. – Válaszolta Rem Rulkap. – Hiszen a lányom halála miatt egyelőre eljegyzetlen jegyese Carlos hercegnek. Nem veszíthetik el. – A tény elgondolkodtatta a lányt, így a beszélgetésre már nem tudott figyelni.  Mi van vajon Neromehh-el? Mennyire sérült meg? Hogy megy nélküle vissza? Carlos elengedi egyáltalán? Ha az apjára bízza a döntést, biztosan megölik. És ha Rem Rulkap igazat mondott, és Carlos herceg elveszi, hogy látogat majd vissza a barátaihoz? Ha egyáltalán megélik a holnapot mindannyian. Ha a démon nem volt egyedül, lehet, hogy nem is látja őket viszont, lehet, hogy a herceg és a teljes lovagság nem tér többet vissza. Akkor viszont ő örököl. És az öreg király jobban fogja gyűlölni, mint eddig. De egyáltalán nem biztos, hogy a fekete folt nem fog beleavatkozni. Ott volt egyedül tele kételyekkel és fájdalommal órákig. Aztán Carlos herceg és az apja bejött:

- Nagyon nem a tervek szerint alakultak a dolgok. – Kezdte el Carlos herceg.

- Igen, felség, ezt én is láttam – Bólintott Kaylee. Gondterheltnek tűnt neki Carlos herceg, sétálni kezdett, hogy idegességét leplezze. Nagyon komoly volt.

- És a kísérői probléma zavar be leginkább. Apámmal nagyot vitáztunk, és a helyzet az, hogy a koronát bárkire nem bízhatjuk, szóval…

- Szóval – Vette át a szót az öreg határozottan – ki fogsz állni a nép elé, és sajnálattal közlöd, hogy meglátásod szerint se elméletben, és a sérülésed szerint fizikailag sem vagy képes átvenni az ország vezetését, és így felszabadítod Carlos-t a hagyomány elhagyásának súlyától. Ezért mondjuk egy hétig börtönbe kerülsz, aztán kitagadunk a palotából, és többé végre nem leszel nyűg a nyakamon. Igaz, Carlos?

- Igen. – Sóhajtotta a férfi – így lesz a legjobb.

- Tessék? De… Azt hittem, te szeretsz… - Akadt ki Kaylee.

- Mint húgomat, igen. Rulkap lányát akartam elvenni, elvégre ő nemes, őt nem kell tanítani az uralkodásra, veled ellentétben. Őt akartam feleségnek, nem téged!

- Akkor engem miért választottál bele a kíséretedbe?

- Mert kicsit fényezni akartam a neveden, felemelni a királyi ház szintjére, erre porrá aláztad mindenki előtt apámat és engem! Ráadásul egy idegen lényt hívtál barátodnak, Kaylee, a törvények szerint kivégeznem kellene!