A "törzsi gyerek" (I. rész)

Ez egyszer volt, egy békés falucskán,
Ahol az Őr csak ritkán, ritkán jár.
Ősz van, száraz a fű, a föld
Ma van az a rémes nap, mikor minden eldől.

Paták vágtató dübögése messziről hallatszik,
Jéggé lesz a vér az érben, az Őr közeledik.
Megjelenik a díszes hintó, 4 ló elé téve.
Tüzes nyíl repül, s láng csap az égre.

Állatok sírása hallatszik a tűzben.
A hintó megáll, s figyelik azt szépen.
Nem tesz senki semmit, az Őr kiszáll
Az istálló, raktár leég, s a perje elszáll.

-Hol van a pénz?!-Kérdi a hideg hang
-Ha ez nem volt elég, tüzem még van!
S a törzs sírva az adót kipengeti,
S ugyanannyit a borravalónak sem felejti.

-Mennyi van még? Ide mindet!-
A gyerekek is sírnak, mer minden elveszett.
Nincs termény, állat, csak a sok fő,
Ezen a télen tán kipusztul a törzs.

A sok nő, férfi, legény...! Hallgat mind.
Csak egy fiú van, ki az Őrnek beint.
Az Őr nem vak, látja a fiú tettét.
A fiú ládába kerül. Később eléri a vég?

A ládára lakat kerül, a hintóra rakják.
-Tetteiért megkapja a halált!-Kiált
Az Őr. Beszállása után a hintó elindul.
Testvér, barát, s anya szíve megsajdul.

A vágtató 4 ló hangja lassan elhalkul,
Szemből a könny némán kicsordul.
A láda sötét, s az út rázós,
A fiú még mindig túl bátor.

A hintó megáll, felnyílik a zár
De a fiú szeme még semmit sem lát.
A lovak indulnak hamar, valaki a ládánál van,
Ami nagy sebességnél borul, s a fiú kizuhan.

Sebekkel borítva, s vértől ázva bár,
Szeme még mindig makacs bátorság.
A megálló hintóból az Őr most kiszáll,
A fiú elé megy, s csak némán áll, vár.

A sérülés pár karcolás, horzsolás, de a szem
Megtörhetetlen, fiatal, gyenge és képzetlen.
A kar erős mindkét oldalt,
A ruha foltozott, véres, szakadt.

Az Őr tűnődőbe esik,
A fiú előle nem tágít.
Visszateszik őt a ládába végül,
Így szeme előtt minden elsötétül.

2 napig volt a gyermek ládája rabja,
Azután kiborították a hideg aszfaltra.
Nézi a betont, mert még nem látott ilyet.
Az Őr cinkosára néz, és bólint egy igent.

10 év, mit e fiú rabságban leélt,
Mára már nem csak 10-et, 18-at élet.
Rabláncot már ugyan rég nem látott,
Nem tapasztalt kegyelmet, szabadságot.

A kardforgatás, a fegyverek, lőszerek.
Ezekhez ért ma már ez a törzsi gyerek.
18 évesen elszállítják új otthonába:
Az Őr úrnőjének szolgálatába.

Tiltakozni nem lehet, mert ő jó gyerek,
Bátorsága az évek alatt nem törött meg.
Lementek ahhoz a gyönyörű hintóhoz,
Melyet már megint 4 ló húz.

Díszes fekete paripák, csak ne látszódna rajtuk a korbács!
Az Őr beszáll, a fiút lóra ültetik, hallatszik a csattanás.
Lesújt a fiú hátára a korbács- Ne oda te féreg!
A te helyed a hontó mellett, tanuld meg végre!

A hintó mellett, szakadt, véres ruhában,
De szemében mérhetetlen bátorság van.
Lába út közben egy percig sem pihen,
Az a bátorság, erős lét villog szemeiben.