Mivel Lightningként halálomat leltem egy balesetben, új életemet a Föld nevű bolygón kezdtem meg. Ami e életemből lényeges, az egy megkezdett szerelem egy Athos nevű testőrrel. Ikertestvérem, Serah és egy barátom, Snow segítségével a saját világunkba jutottunk mind az öten: Athos, az inasa, Grimaud, Serah, Snow és én. A kezdeti szerelemből hamar komoly kapcsolat lett, és egy szép házasság után elkezdődött a családi élet. Én is rendesen megváltoztam még a Földön, sokkal inkább kinyíltam, és a szerelem kedvessé tett. Azonban annyira ne ugorjunk előre.
Vőlegényemmel elindultunk körbenézni, mivel kiköltöztünk az ünnep előtt egy tanyára, hogy kik a szomszédjaink. Az út eleinte békés volt, szemeiben gyönyörködtem éppen, mikor lódobogás ütötte meg a fülünket, oda is néztünk mindketten. Egy gyönyörű, fiatal csődör vágtatott a kukoricatáblába, taposva a térdig érő növényeket. Hamar feltűnt a látóhatáron a gazdája is. Öltözete nem volt tiszta, és szagából ítélve az istállóból jött ki éppen. Farmerja foltozott volt, fekete, rövid haja össze-vissza állt, de kócos nem volt, barna szemei nem kis dühvel méregették a lovat.
- Megszökött? –kérdeztem is kedvesen a férfitől.
- Igen, harmadjára… - Hangzott a válasz. – Daniel vagyok.
- Lightning.
- Az a Lightning?
- Attól függ, sok szemszögből ismerhetsz…
- Aki ért a chocobo-k nyelvén.
- Igen, értek a nyelvükön.
- És, saját madarad is lesz?
- Van.
- De hisz még csak most költöztél ide!..
- Költöztünk, a csapatomat is hoztam.
- Csapat?
- Hű, de sok kérdésed van...!
- Elnézést...
- Semmi gond, de váltsunk témát: Mióta laksz tanyán?
- Itt születtem. A szomszéd telek az enyém, és eddig ezt is én gondoztam.
- Ez esetben köszönöm szépen.
- Nincs mit, ja és ha bármi tanács, vagy segítség kell, nyugodtan keress fel, értek az állatokhoz.
- Lovak esetén úgy gondolom – szólt bele párom is. -, neked lenne szükséged pár tanácsra.
- Csak ezzel az egyel nem tudok zöld ágra vergődni. – tiltakozott Daniel. – Azt hiszem, mégiscsak kolbász lesz belőle…
- Egy ilyen szép lóból?! – simogatta meg kedvesem a ló nyakát.
- Hát ha másra nem lehet használni.. Ha kocsi vagy eke elé fogod ugrál, mit a bak kecske, ha a hátára akarod rakni a nyerget, rúg, ha kantár kap, akkor meg valamilyen úton-módon széttépi... 15 kantáram ment már rá... - panaszolja a gazda
- Mi a neve?- kérdem a gazdát
- Rosszcsont.
- Nem azért, de ilyen névvel én is küzdenék minden ellen... Egy tanács: Próbáld meg az állat helyébe képzelni magad, ha tanítani szeretnéd. Hidd el, sokkal előnyösebb. –adok neki tanácsot mosolyogva, majd páromra néztem, aki még mindig a lóval foglalkozott, s a következő szavak után nyújtott neki egy kockacukrot:
- Na ki a legszebb ló a környéken? Bizony, te vagy. – Ám hiába kedves szónak, érintésnek, és a finomság kínálásának, a ló ellenséges horkantás után ellép Athostól, ki továbbra is mosolyogva rázni kezdi a fejét, és halkan megjegyzi: - Hát nem egy Bajazid… - Viszont párom szeméből látom, hogy tetszik neki az állat, meg is kérdem rögtön Danielt:
- Eladod?
- Mondj egy árat.
-100 000 arany.
-Pff... annyit nem ér. 5 000-ért odaadom. - válaszolja
- Nagyon alábecsülöd a lovat, de ez kivételesen most hasznomra válik. - Odaadom neki a pénzt.
- Lesz vele gondod! – Kijelentésére gúnyos félmosolyra húzom a számat, és válaszolok:
- Majd meglátjuk...
- Egy hónap múlva rá sem fogsz ismerni. – Mondja párom a ló előző tulajdonosának.
- Na, ha már ez elintézve, megyek vissza, ideje vizet cserélni az állatoknál.
- Viszlát. - köszönök el.
- Helló! - Ezzel elmegy. Tekintetem pedig a lóra esik, s hangom is hozzá szól:
- Olyan rossz lóként viselkedsz, hogy le akarjanak vágni... Nem rossz ötlet, csak hát keresztbe tettél nekem. Nem hagyom, hogy ilyen olcsón megúszd! - A ló ellenségesen horkant, szinte fenyegetőn néz felém. - Felismertelek. - közlésemre a szemét forgatja, de én meg folytatom. - Sephiroth fia vagy. Vagyis voltál egy bizonyos napig... Amíg egyszer csak kitagadtak a testvéreid. - Itt rövid szünetet tartva szívemre teszem a kezem - Sorstársam... Ezután elhagyott a barátnőd... Kiakadtál.. És mikor szürkületkor apáddal beszéltél, ráordítottál, ő pedig azzá az állattá változtatott, amit a legjobban utálsz... Erős átok, megtörhetetlen és visszavonhatatlan... De elmondok valamit, kettőnk között: A három eseményből egyik sem volt véletlen. - gonosz mosoly jelenik meg arcomon. A ló megpróbál nekimenni, de akárhányszor úgy döntök, hogy túl közel ment, apró villám keletkezik előtte, és bár sebesre nem csípi bőrét, mivel mindig meghátrál, valószínűleg nem kellemes egy érzés. - Ha azt hiszed, hogy hagyom, hogy megölj, tévedsz. - Vágom határozottan egyenesen a ló szemébe. - Míg párom gondolatban helyesli előző mondatomat, a ló beletörődik sorsába, és hamarosan megnyugszik. Hazasétálunk. Beszólok testvéremnek a házba:
- Serah! - Mikor kidugja az orrát az ablakon, fejemmel kifelé intek, hogy kijöjjön. - Lett egy új lovam, szeretnéd kicicomázni, mielőtt megmutatom a csapatnak?
- Aha! - Hangzik aranyos hangján lelkes válasza. A lóra nézek, elég szúrós szemekkel, így üzenem, hogy ha Serahnak bármi baja esik, azt nagyon nem fogja megköszönni! Grimaud is kitalál párja után, Athos szokása szerint csendesen, szeme intésével tájékoztatja csupán, mi is történik itt. Serah vékony hangja töri meg a csendet: - De várj, hozok szalagokat, meg gumit, meg fésűt, meg...
- Oké. Az istállóban lesz a ház mögött. - Szakítom félbe testvéremet, mert nem szeretném órákon át hallgatni felsorolását. Bólint, és bemegy. A ló felé intek, és egy varázskantár jelenik meg rajta. Lila színű, de kavarog benne enyhe fehér is, mintha üvegből lenne, és a belsejében fehér, lila, meg enyhén vörös ház keringene foltokban. Elégedett vagyok a szép látványával. - Na ezt szakítsd szét ha tudod! - Szavamat a ló felől dühös fújtatás követi. Bevezetem a lovat az istállóba, és Serah kidíszíti, párja pedig figyelemmel követi minden egyes mozdulatát.
Mikor visszanézünk rájuk Athosszal, a ló sörénye össze van fonva, minden fonat más színű : a szivárvány minden színének legalább 2 árnyalata látszik, itt a szalagok színére gondolok. A ló farka is be lett fonva, apró, tincs nagyságú fonatokkal. Minden fonat egyik harmada szalag, így ez is szép színes kinézetével egy csődörnek igen érdekes, és vicces dísz. De meg is érte testvérem fáradozása, mert párommal együtt vígan nevetni kezdünk, mikor meglátjuk, és gondolom a kedves olvasónak is jó kedve támadt.
- Mi az? Nem szép? – Kérdezi Serah aranyosan.
- De, nagyon! – felelem mosolyogva. – Pont ezt a munkát vártam el tőled. – Megyek, és beszólok a többieknek is: - Hé, ki nézi meg az új lovam? – Természetesen a csapat kitódul, és a legtöbben iszonyú nevetésbe kezdenek.
- Szadista!- Mutat rám Snow nevetése közben. Én csak egy gonosz félmosoly kíséretében ennyit mondok:
- Édes a bosszú…
- Miért? – Kérdezi Snow. – Mit ártott neked?
- Hát semmit, csak az előadásom közepén mellkason dobott egy félig rohadt paradicsommal; és hozzá kell tenni, hogy hófehér ruhában voltam, és világszerte élőben adták a csatornák. – Ugyanis, bár még nem említettem, táncosnőként is arattam a sikereket rendesen.
- Áhá! Így már értem. –Bólogat megértően Snow. Párom persze rögtön kapcsol, és készít is egy fényképet a lóról, majd megjegyzi:
- Ez biza’ megy a világhálóra!
- Édes a bosszú, de nem vezet semmire! – hallatszik testvérem elég dühös, és elkeseredett hangja. – Unom már, hogy nem vagyok más, csak egy eszközöd! – S berohan a házba. Mély levegőt veszek, de halkan megjegyzem:
- Még egy emberen fogok bosszút állni… Aki erről tehet. De hogy megváltás lesz neki a halál, az is biztos!
- Csak nyugi. – Néz rám Noel. – Ki az az ember?
- Nő. Még a gyerekkoromból…. Szerencséje lesz, ha felakasztja magát, mielőtt megtalálom! – Szavaimmal már láttam lelki szemeimmel, ahogy összeverve, félholtan terül el a földön a nő, vértócsával körülötte, de még nem halt meg, és csak órákkal később fog, mert úgy hagyom ott, ahogy ő tette velem karácsonykor, még kisgyermekként. Gondolataimról Athos mondat le, ahogy vállamra tett kezekkel, szokásos nyugodt hangján megszólal:
-Light.. Csak ne ess túlzásba. A túlzás sosem vezet jóra.
- Az egész életemet tönkretette, elszakított a testvéreimtől, kidobott, amikor segítséget kértem tőle 4 éves lányként! Soroljam tovább, miért akarok vele végezni? – Hangomat egy sóhaja követ szavai előtt:
- Hidd el, ugyanezt éreztem, amikor a börtönből kiszabadulva bosszút esküdtem. De azóta valami megváltozott…
- Valószínűleg utolsó bosszúm lesz. – Hevességem és makacsságom nem változott az évek alatt, most sem figyeltem túlságosan rá, csak fújtam a magamét, miközben a lóra mutattam. – Ez csak egy kis játék volt a részemről. Végül is, tök jó poén lehet megdobni a világhírű táncosnőt előadása közepén egy félig rohadt paradicsommal. – Szavaim megvetően csengenek. De látva, hogy Athos az égre emeli szemeit, valószínűleg imádkozásként, inkább a megvetést kihagyva semmilyen érzelem nem érezhető hangomon: - De az esküvőt megvárom vele. Bár nem hiszem, hogy változni fog a szándékom. – Látom a csapattagokon, hogy nem tetszik nekik a szavam, ugyanakkor gonosz félmosolyom miatt meg sem mernek szólalni. Csak Athos tesz egy megjegyzést:
-Ó… Sötét bosszú!