Elhatároztam magam

Ma döntőre jutottam végre:
Nem nézek szomorúan Égre,
Nem érdekel, ki mit gondol,
Bennem boldogság tombol.

Van, akit zavar létezésem,
Van, aki figyeli kérdésem,
Van, aki szeressen, féltsen,
S van, ki kivégezne éppen;

De hidd el, nem érdekel,
Mert engem nem érhet el.
Az álmom a cél előttem,
Én sosem leszek erőtlen.

Hisz csak magamnak kell megfelelnem,
Már nem érdekel, hogy elfelejtettek,
Már nem érdekel, ha egy világ hal el.
Az én bajom, ha az Éj ragad el!

Az én dolgom, ha vidám a nap!
Az én bánatom, ha bántottak.
Köztetek nem számíthatok senkire,
Segítséget nem kérhetek semmire.

De akkor hagyjon békén, minden emberi lépés!
Hagyjon nyugodt magányban, lehessek békés;
Hagyjon szabadon, olvasd a szavakon,
Van kezemben hatalom, átlépek falakon.

Nincs ami megállít, nincs mitől félnem,
Hagyjatok, mondom, békében élnem!
Hagyjatok nyugton, adjatok csöndet,
S nem áztatják majd szemem könnyek!

Ti már megmutattátok, hogy nem tartozom közétek,
Nem tartozom, látom, bennem a lélek, a több  élet.
Lásd Te is, nem leszek én soha városbéli fogoly,
S kint a tanyámon, nézd, lesz arcomon mosoly!

Sikerrel végzem egyszer majd én is,
De segítek bárkinek, mindig, ha fél is.
Inkább megtekintem magam, mi a csoda,
De nem leszek köztetek ostoba soha!