17.Fejezet

Hoppá...

-Remek!-pár mély levegővétel után Dina megnyugodott. Visszamentek. A többiek le voltak kötözve, varázslattal megbénítva.
-Mi történt?!-Kerekedett el Alysha szeme, de a többiek nem tudtak válaszolni, mert a szájuk is be volt kötve. Dina már nem tudta feltenni a kérdést, ugyanis odakerült melléjük. Alysha rögtön kapcsolt, hogy mi a helyzet, elvigyorodott, és megjegyezte:-Végre azt kapják, amit megérdemelnek!
-Hogy mondod??-kérdezte a mágus.
-Elég csúnyán rám ijesztettek az első napon. igen jó most őket is ijedten látni.
-Igen, eléggé megrémültek.-Vigyorgott a mágus. Alysha-t nem kötözte le, így a lány elérte, amit akart.-Előbb-utóbb az összes többi harcos is így fog járni.
-Nem túl nagy feladat ez egy mágusnak? Bizonyára jól jönne egy csali, vagy éppen egy segítőtárs..?
-Hm... Nekem nem kell!
-Rendben, de ha másképp alakulna, rám számíthatsz.
-Nem tudom, megbízhatok-e egy fattyúban...
-Az emberek kitagadtak, piszkáltak csupán származásom miatt, amiről nem is tehetek... Ezek után mi okom lenne melléjük állni?!
-Igazad van, ifjú Harcos! Hát legyen, kapsz egy esélyt.
-Megtisztel.
-Tetszik a stílusod.
-Egyedi.
-Látod, az biztos.
-Mi lesz a feladatom?
-Egyelőre csak Albertina ne maradjon egyedül, nem akarom, hogy baja essen.-Alysha bólintott, és elindult a lány után.  Hamar megtalálta, és kísérte végig, ameddig a lány ment. Amikor visszaértek, a Harcosok már nem voltak ott, ahol Alysha utoljára látta őket összekötözve.
-Hát a barátaid?-kérdezte Albertina a másik lánytól, de a mágus válaszolt:
-Elmentek.
-De miért nélküle?-Mutatott Albertina Alysha-ra.
-Azt mondták, hogy maradjon itt, és segítsen nekünk, ők meg elmentek egy küldetés miatt.
-Értem...Hát, a képet úgy nézem nem kapom meg..-Sóhajtotta a lány.
-Megnézem majd, hogy mit tehetek az érdekedben.- Mosolygott Alysha szelíden.
-Köszönöm szépen!-Mosolygott a másik lány is.
-Nos, lányok...-Szólalt meg a mágus.- Ebéd lesz?
-Lesz!-Bólintott Albertina, majd a konyhába ment.
-Egy dolgot árulj el.-Lépett közelebb Alysha a mágushoz.-Honnan jöttél rá, hogy Harcosok vagyunk?
-A Rejtőzködő Angyaloktól kerültél át hozzájuk, így mesélted. Nos, innentől már egyértelmű volt számomra.
-Értem. És a többi Harcos hova került?
-Annyira még nem bízom benned, hogy ezt elmondjam.-Alysha egy bólintással jelezte, hogy megértette, és elindult a másik lány után.
-Mennyire vagytok jóban a mágussal?-Kérdezte Alysha, miközben leültek krumplit pucolni az ebédhez.
-hm?
-Ismered a titkait, szobáját, vagy hogy van-e valami rejtegetnivalója?
-Ennyire nem vagyunk jóban... A szobájába sosem mehettem be. És a varázslatait sem ismerem.
-Értem.
-Miért kérded?
-Csak úgy...
-Jó...-
3 Napig nem változott a helyzet, Alysha egész jól beilleszkedett ez idő alatt, de a csapatról semmit nem tudott. Ez a tény nagyon aggasztotta, három nap étel és víz nélkül veszélyes, márpedig a mágus csak egy adag ételt fogyasztott. És Alysha azt sem látta, hogy vizet vitt volna magával. Harmadik napon, hajnalban, mikor Albi még aludt, feltette ismét a kérdést:
-A Harcosok hol vannak?
-Tényleg érdekel?-Kérdezett vissza a mágus. Alysha nagyot nyelt, majd bólintott. -Hát jó...-Ezzel megindult a pince felé, Alysha utána. A Harcosok mindannyian lent voltak a pincében, eszméletlenül feküdtek egymáson, mintha krumplis zsákokat dobáltak volna egymásra. Alysha szíve összeszorult, de arca gonosz vigyort öltött magára.
-Azt kapták, amit érdemeltek.-Jegyezte meg gúnyosan Alysha. Egy gyenge szó hagyta el Manfréd ajkait, de ez a szó úgy mart Alysha szívébe, hogy azt leírni sem lehet.:
-Áruló!...
-Az.-Vigyorgott a mágus.-Tán zavar, vesztes?!
-Nem méltó válaszra.-Jegyezte meg Alysha, bár nagyon nehezen állta meg, hogy ne szóljon vissza a mágusnak.
-Hol vagytok?-Hallatszott Albertina hangja, mire a mágus a lépcsőhöz sétált.
-Igazad van, ifjú Harcos!-Vetette oda félvállról Alysha-nak, majd felment, a lány utána. Reggelijük már az asztalon várta őket, hát leültek enni. Albi is hamarosan csatlakozott hozzá.
-Ma ellátogatnék egy régi barátomhoz.-Szólalt meg Alysha.
-Nem gond.-Felelte a mágus Alysha nagy megkönnyebbülésére.- De ha holnapra nem érsz vissza...-harapott egy újabb falatot a szendvicséből a mágus, és mikor kiürült a szája, folytatta:- Akkor ebbe a házba már nincs bejárásod.
-Rendben.-Bólintott Alysha. Reggeli után el is indult, egyenesen a Harcos kastélyba. Útközben összefutott a lovakkal, hát elvitte őket is a kastélyba. Ott egyenesen Wise-ot kereste fel.
-Hogy-hogy egyedül, zöldfülű?-mosolyodott el Wise.
-Baj van, a többiek fogságba estek a mágusnál, lent vannak a pincéjében, a legtöbben eszméletlenül..
-Értem. Hát akkor elmégy értük.
-Egyedül?
-Igen, viszel magaddal egy kis ajándékot a mágusnak, amitől annyi neki.
-És Albival mi lesz?
-Albi???
-Albertina, a vörös hajú lány, aki igen szoros kapcsolatban van a mágussal.
-Őt hozd el épségben ide.
-Rendben.
-Itt az ajándék.-Ezzel a lány kezébe nyomott egy tenyér nagyságú becsomagolt, szalagos dobozkát. Alysha bólintott, felült lovára, és mindenkiét, plusz egy átlagos lovat is vitt magával. Őket az erdőben elrejtve hagyta. Visszament a toronyba ebéd után érkezve. A mágus kezébe nyomta a dobozt.
-A barátom küldte önnek.-Közölte.- Nem tudom, mi van benne.
-Kedves tőle.-A mágus hamar fel is bontotta a dobozt, ami egy arany nyakláncot rejtett.-Szép darab!-A mágusnak valószínűleg tetszett, ugyanis azonnal fel is vette. A szeme erre kiakadt, összeesett, és egy hosszú, elnyújtott hörgéssel kilehelte a lelkét. Albertina zokogva borult mellé. Alysha szíve összeszorult, de tudta, hogy mi a dolga. Lement a többiekhez, kiszabadította és megitatta őket.
-Most el akarod játszani, hogy a mi oldalunkon állsz, te kétszínű áruló?!-Hangzott Dina jéghideg mondata.
-Nem eljátszom..-Tiltakozott Alysha.
-Ahhoz képest jól otthagytál minket.-Mondta szomorúan Manfréd.-Csalódtam benned...
-Hidd el, én mindent megtettem azért, hogy minél előbb segíthessek rajtatok!
-3 és fél nap neked minél előbb?!-kérdezte Holló feszülten.
-A lovak az erdőben várnak, Wise segített a mágus legyőzésében, és Albertinát el kell vinnünk a Harcos kastélyba. Ebéddel várnak mindannyiunkat.
-Szerintem hihetünk neki.-Szólalt meg Angelika.-Elvégre, ha ő nem segít, már későn kezdenének keresni a Harcosok.
-Nem tudok megbízni benne.-Jelentette ki Manfréd.-Elvezet a lovakhoz, és utána elválnak útjaink.-Alysha lehajtotta a fejét. Minden úgy történt, ahogy Manfréd mondta. Alysha és Albi más úton kellett, hogy a kastélyba induljanak, ugyanis elkergették őket. Alysha csuklója megsérült, ahogy Dina rálőtt. Csak másnapra értek a kastélyba.