11.Fejezet: Édes a bosszú...!

A gyógyulás közben megtanultam a varázsigét. Nem egyszerű, és nem kevés varázserőt igényel, de Devil majd segít. Legalábbis ezt ígéri, nem tudom, merjem-e remélni, hogy így is lesz. Ha úgy segít, mint a múltkor, azzal nem megyek sokra... Reggel van, szép, kellemesen langyos reggel. Az erdőt még mindig hamusivatag borítja. Szörnyű látvány, szívszorító. A valaha virágzó erdő halála véres bosszút kíván! És én leszek az, aki végrehajtja az ítéletet! Felállok, és kiindulok. Felveszem kardomat a tokjával együtt, és az övemre csatolom. Kimegyek a konyhába, egy intéssel köszönök a fiúknak, akik válaszul biccentenek, és a teámhoz lépek, megmelegítem, és megiszom. Szeretem ezt a folyadékot, energiát, életkedvet ad, és finom is, ráadásul egészséges. Rakok el egy üveggel a táskámba is.
-Ma mész vissza?-Kérdezi Caius mosolyogva.
-Igen.-Válaszolom határozottan.
-Elkísérjelek?
-Ugyan, Caius!-Nevet fel Sephirtoh.- Majd menj utána, hogy visszahozd ellátni a sebeit.-Vigyorog.
-Ha ha ha... Letörlöm azt a mocsok vigyort a képedről a kardom élével...!-Vigyorgok vissza idiótán, mire mindketten elkezdenek röhögni. Forgatom a szemem, és kínomban kuncogni kezdek, hogy ne rajtam nevessenek, hanem velem. Rögtön jobban is érzem magam, ez tényleg valóban hatásos.- És igen, megköszönném, ha velem jönnél, kedvesem.
-Kedvesem???-Néz Sephiroth kerek szemekkel, én enyhén bájos mosollyal nézek rá, Caius kacér mosollyal, de egyszerre kérdezem Caius-szal:
-Irigykedsz?-Erre most mindhárman elkezdünk nevetni, Sephiroth csak a fejét tudja rázni tiltakozásának kimutatásához.
-Nos, akkor, indulunk?-Kérdezi Caius. Bólintok, és el is indulunk, ahogy felveszi a kardot a hátára. Vele együtt már bátrabb vagyok. Elmegyünk, a számomra már ismert szántóföldön keresztül vezetem Caius-t, így a hátsó udvara fogunk érkezni, ott biztosan nem fognak ránk számítani, legalábbis ebben reménykedem. A kutyáknál Caius hangját hallatja:
-Jáj! Az egy pitbull!?
-Nyugi, nyugodt egy jószág. Nem lesz semmi baj, ha mellettem jössz.-Megfogom a kezét, és átvezetem a kutyaudvaron, majd az istálló mellett jövünk el, és máris itt vannak a betonszobák, amiket mindennek neveznék, csak lakhelyre alkalmas helyiségnek nem.
-Ezekbe voltál bezárva?
-Balról a másodikba.-Bólintok.-A kocsi nincs itt, Storm valószínűleg húzatja magát már megint...
-Kocsin??? Emberekkel?
-Én egyedül húztam... 4kg-os cipőkkel, ami összesen ugyebár 8kg volt...
-Ez már önmagában is egy kínzás...
-Ne nekem mondd....-Sóhajtok. Flame keresésére indulok: a ház felé veszem az irányt, pedig oda engedély nélkül tilos volt a bejárás. Nem félek most, Caius és Devil is velem van. Elkezdem a varázslatot, ahogy találkozom mindkét nővel, egy helyiségben vannak. Valahogy így hangzik, de figyelmeztetek mindenkit, hogy nem értelmes nyelven van írva, a rendes írásmód szerint különböző jelekkel kellene papírra vetnem, de ez ugye nem megvalósítható. A lényeg, hogy ez Kiejtési kinézet!!:
-Hákf lámor, deaggon fesdgájt rávink abenróm goetdu űvícet öcsófeht kercsényáf geideth.- És még jó pár sor, de a hangokat nem tudom megfogalmazni, egyszerűen lehetetlen, a többi szinte csak morgás, képtelenség papírra írni. Ez démonnyelv, hörgések, morgások, szavakat is használnak, de  a varázsigéknek általában csak az eleje értelmes, a többi a morgások, hörgések, ordítások különböző hangsúlya, hangereje van a karmolásokkal ábrázolt betűkkel jelölve. (Inkább el se képzelem, hogy nézhetek ki démonnyelven beszélve...) A lényeg a lényeg: Flame és Storm köré ugyanolyan hám kerül, mint amilyet én kaptam, Flame köré vörös, Storm köré sötétlila színben. Lánc kerül rájuk, a hámokra kapcsolódó láncok pedig a talajig húzódnak. Ezután a föld alatt folytatódva a lába mellett feljönnek és bilinccsel a lábamra kapcsolódnak. A varázslat sikeresen végződik! Most én dirigálok, és nekik kell engedelmeskedni.
-Húzd szorosabbra!-Szól rám Devil.
-Hogyan?-Kérdezek vissza.
-Majd megcsinálom, figyelj!-lehajoltat a lábaimhoz, Flame tűzerejét használva lángokkal járatja körbe a bilincseket, és megjelenik rajtuk egy tekerhető gomb. Először Storm láncán kezdi el tekerni, egész addig, amíg az eddig lógó hám teljesen rá nem simul a nőre. Ezután Flame jön.- Ha rosszalkodnak, csak tekersz rajta. De vigyázz, engedni nem lehet, csak szűkebbre húzni! Ha túlhúzod, nem csak fájdalmat fogsz nekik okozni, mert a robotjaiddá válnak. Ami azt jelenti, hogy megszűnik a szabad akaratuk, és semmit nem tesznek, amit te nem parancsoltál meg, viszont mindent megtesznek, a legnagyobb hülyeséget is, ha megparancsolod.
-Az jó. Nincs szükségem a haragjukra és az ellenkezésükre. Ezt Valhalla erdejéért kapják!-Átfordítottam a gombot, szépen lassan, hagytam, hogy ordítsanak a fájdalomtól, amit a szűkülő hám okoz. De nem húztam túl, hagytam, hogy a csontjaikat is összetördelve egészen apróra összezúzza őket. Az utolsó fordítás, hogy ne legyenek érző, értelmes lények, az nem jön el, pedig tudom, hogy megváltás lenne a számukra, de olyan bosszú ég bennem, hogy hagyom őket, és nem kegyelmezek. Magam sem tudom, mi van velem, de Devil láthatóan örül a látványnak, így nem is zavar, hogy szenvednek. A Harcosok elég sokat bántottak ahhoz, hogy ki merjem próbálni milyen Sötét Harcosnak lenni, és Devil segítségére őszintén számítok.
-Szép...-Mondja Caius vigyorogva.- Kínzásnak tökéletes, Harcosnő... Mit kapnál ezért a kapitányodtól..!
-Jaj, ne is mondd!-Szólok rá mosolyogva.- Nem igazán hiszem, hogy visszamegyek Harcosnak..
-Hát akkor mi lesz veled?
-Sötét Harcos szeretnék lenni. Közétek akarok tartozni. Persze, csak ha lehet...
-Ki állíthatna meg, ha valamit a fejedbe veszel, hm? Az erdő megmentéséről is lehetetlen lett volna lebeszélni, és nem is nyugszol, amíg nem virágzik újra.
-Minden szó igaz.-Bólintok.- Csak az a baj, hogy Sötét Harcosként az állatszeretet...-Sóhajtok.
-Megengedett.- Caius-ra nézek nagy szemekkel, folytatja: - Sötét harcosként a magad ura vagy, nem mondhatja meg senki, mit hogy tegyél, de zöldfülűként nem árt azért a többiekre is figyelni.-Kacsint.- Bár, Devil szerintem majd eligazít... Jó nagy verésbe kever, ha valami nem tetszik neki.
-Biztató..-Kuncogok a poénon, egész addig, amíg Devil meg nem szólal:-Nem viccelt...
-Csak egy dolgot tudok ígérni neked, Lightning: Én nem foglak bántani. Ugyanakkor megvédeni sem, kivéve, ha többszörös túlerő van, és minimum 10-en vannak ellened, ha 11 emberke akar bántani, abba már lehet, hogy beleszólok. Így készülj.
-Nem tart vissza. Döntöttem. Ölni pedig szeretek. A vér csábít, a fekete a kedvenc színeim egyike. A Harcosok is sokat bántottak, a Sötétek se lehetnek elviselhetetlenek.
-Ahogy gondolod, Lightning. Ez a te életed, és a te döntésed. Nem tudom, számodra milyen döntés, de majd kitapasztalod.
-Majd tájékoztatlak.-Kacsintok rá. Visszamosolyog, közelebb lép. Lassan az ajkaimra hajol, és lágy csókja elfeledteti velem a külvilágot néhány percre. Majd az ordítás megszűnik, Flame-ék beletörődnek a sorsukba, és némán szenvedve tűrik a fájdalmat, amit érzek a levegőben is, és az arcukról is leolvasható. Összeszorított szemek, harapott ajkak, felemelő érzésnek érzem, hogy uralkodom rajtuk... Ördögi, gonosz, de jó érzést kelt bennem a látvány és a tudat. Főleg úgy, hogy nem lenne szabad, de a tiltott gyümölcs mindig édesebb!-  Nos, lányok, kitaláltátok már, hogyan varázsoljátok vissza az erdőt eredeti állapotára?
-Tudok rá varázslatot...-Nyögi fájdalmasan Flame.- De nem fogom megcsinálni.
-Rossz válasz...-Tekerek még egy egészen picit a gombon, de most csak Flame szenvedésén fokozok, fel is zokog, ordít, sikít kínjában.
-Rendben!-Alázkodik meg Storm letérdelve.-Rendben...-Lehajtja a fejét.
-Rajta!-Felelem jéghideg, kegyetlen hangon. Tudniuk kell, hogy nem játszom, és nem tűrök ellenkezést, elvégre, rászolgáltak a szenvedésre, mindketten kínoztak engem, éheztettek, és a betonszoba sem volt kifűtve. Megérdemlik. Kimegyünk, felülünk Storm hátára, ahogy sárkánnyá változnak, és visszamegyünk Valhalla erdejének helyére. Leszállnak, mi is a sárkány hátáról, visszaváltoznak, és egyetlen varázsige után az erdő újra virágozni kezd. Már csak Hajnalfényt kell megtalálnom, hogy vezesse vissza az állatokat az immár újra zöldellő erdőbe. Az pedig nem lehetetlen feladat, csak egy másik fejezet.