Elengedve, de nem eléggé... Megtartva, de nincs itt...
Elveszett a Csillag, s most sétálok egyedül,
Tudom, ott kéne hagyni emlékem, de léptem elgyengül.
Egyszerűen képtelen vagyok, s rám Csillag sem ragyog.
Sírnak, ordítanak a gyengék, én verseket hagyok.
Nem nevezem magam nagynak, lehettem volna,
Ha akkor megszólítom, s nem hagyom holtan.
Szóltam én, de nem úgy, mint szívem mondta,
Ha hallgatok rá, máshogy is lehetett volna.
Hogy egy szó mekkora hatalommal bír!
Hozzám ért egy angyali hír.
S hagytam, hogy elvesszen a lehetőség.
Azt mondták, nekem bárkim lehet ő még.
Elengedtem, de nem tudom feledni.
Nem látom, nem hallom, miért kell szeretni?
Miért nem engedem el? Miért kötődöm hozzá?
Miért változott a lehetőség holttá?
Ő is így érez, vagy talált mást?
Esetleg nem is látom többé már?
Lehet, hogy nem is érdekli a szerelem.
Miért lett megint könnyes a szemem?
Mikor lassan elengedném, megjelenik álmomban.
Nem csinál semmit, csak némán áll, mozdulatlan.
Meg sem szólal, csak engem figyel.
Lehet, hogy ő sem engedett még el?
Felejteni? Nem tudok nem gondolni Rá.
Talán Ő a Csillag, kit az ég nekem szánt
Különben miért tenné ezt velem?
Miért adna egyértelmű jelet?
Csak egy párt perc volt, egy szerdán
Egy busszal mentünk el suli után.
S majd’ kiugrott a szívem egy mondata hallatán,
Mit tudom, hogy nem nekem szánt:
-Megint vörös vagyok, mi? – szólt.
S mellette barátja valamit válaszolt.
De tovább figyelni képtelen voltam,
Szívem majd kiugrott belőlem zavaromban.
Aztán a busz megérkezet, s mi leszálltunk.
A zebránál mögötte álltam, hátra nézett, nem látott.
Viszont azt a barna szempárt felejteni sose tudom,
Remélem, látom majd úgy is, hogy éppen kezét fogom.
Talán. Lehet, hogy csak álom marad,
Ha ezen röhögsz, hát ásd el magad! ;)
Ha netán felismertél, leveledet várom,
Nem írok Rád, a tudat nehogy bántson.
Ha egyáltalán olvastad, már annak örülök,
Mert kiderül, számodra mennyire vagyok közömbös.
Ha olvasod, s nem írsz, azt se bánom,
De akkor ne legyél te az álmom!
Akkor engedj el, hagyj élni!
Akkor, Istenem, ne hagyj remélni!
Csak add meg Neki, bármire vágyik,
S hagyjatok engem szabadon szállni.
Mert én nem kérek másik Csillagot.
Tudod, nekem nem mindegy, hogy itt, vagy ott.
Akkor csak nyugalmat, lovat kérek,
De ezekkel, könyörgöm, had éljek!
Ellenben, ha ő a Csillag, adjon jelet.
Már megtettem az első lépéseket.
Szóltam hozzá élőben, versben;
Ha nem ér semmit, ennyit tehettem.
Bár azt remélem, e szavakkal elérem.
Angyalok, a figyelmét e versre felkeltenétek?
Nem ismer még, nem sokat látott, tán bizonytalan,
Segítsétek, ha a válaszírás nem gondtalan!
De szándéka legyen tiszta, hozzám illő,
Egy estés kalandra nem vagyok vihető.
Szándékom hosszú, mint e vers,
S őszinte, mint szívem érzelme.
Hosszú útra mennék Vele,
Segíteném, s tán ő is segítene.
Szinte bármit megtennék, ha mosolyát látnám,
Boldog lennék, ha hazavárhatnám.
Még ha velem nem is lenne boldog,
Csak látni kívánom, ahogy szeme mosolyog.
Akkor is, ha keze mást ölel,
De félek, ez a lehetőség nem jön el.
S akkor nekem nem maradna, csak az írás.
De úgy Őt miattam ne kerülgesse sírás!
Akkor inkább leteszem a tollat,
S csak halkam kérdezem magamtól: - Hol vagy?
Hogy süllyedhettél te ennyire mélyre?
Egy ekkora lánynak komolynak kéne lennie!
S néz meg: álmokat kergetsz, hasztalan.
A külvilág véleménye szerinted alaptalan?
Börtönbe zárod vele magad, látod?
Magadtól, önként vonod el szabadságod!
S még csak észre sem veszed…
Mint bolond kígyó, önmagadat eszed!
Gúnyolódik rajtad szinte mindenki.
Hogy keveredsz majd innen ki?
Már elástad magad, de kezedben az ásó…
16 éves vagy, miért lefelé indulsz már most?
Miért nem tudsz egyedül feljönni? -
S ilyen gondolatomból van még ezernyi.
Megválaszolatlan kérdések, önmagamnak…
28 versszak, ennyi lesz a vers, abbahagyva.
Elemezze, ki szeretné, kinek feladata.
Már köszönöm azt is, ha valaki olvasta!
Ha bárkiben kérdést keltett, érdeklődik,
Üzenetet szívesen fogadok, mindegy, a küldő ki.
Remélem, a Csillag is jelez,
Ha csak annyit, jól van, egy hangulatjelet.
Ha a vers könnyet szült, sajnálom,
Könnyeim miatt láthatott napvilágot.
De itt a tavasz, az új remény,
Legyen ez mindenkinek jó élmény!
Hozzon a szél nyíló réteket,
Lássa a világ tiszta szívedet!
Szálljon áldás és szerencse az olvasóra,
Ha a sorokat végigfutotta.
Tiszta, őszinte szívvel állítom:
Tollamat egyhamar meg nem állítom.